HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-02-12

HB kalandjai:Hotel Kasprowy

HOTEL KASPROWY


A feszített vizű uszoda kényelmes nádfonatú székeiből a Gubalówka alsó szakaszára lehetett rálátni, a befutóra, ahol a pálya ellaposodik, s a sízők egyenes vonalú száguldásból széles ívű kanyarba mennek át, és nagy porfelhőt verve lefékeznek. Koktélt kortyolgattunk ott hárman, Mozsár Tata a Hámori és én, és mihaszna dolgokról beszélgettünk léhán, az élet nagy kérdéseiről, van-e élet a halál után, és ha igen, milyen élet az, létezik-e sör a túlvilágon, s léteznek-e lányok?
Mozsár Tata az öregek bölcsességével kijelentette: nem kellenek lányok, elég, ha sör van, én és a Testvér azonban más véleményen voltunk. Első ízben volt velünk Mozsár Tata Zakopánéban, először ízlelte a téli sportok nyújtotta különleges élményeket és élvezeteket, s tetszett neki a miliő. Igen, bátorsággal állíthatom, hogy tetszett, s bár a nap folyamán többször is fejre állt, a sűrűn kortyolgatott beherovka végül mindig átsegítette a holtponton.
Miért kellett Mozsár Tatának, az abszolút kezdőnek rögtön a hegy tetejéről próbálkoznia? Nos ennek egy fogadás állt a hátterében, amit még Pesten kötöttünk, s aminek az volt a lényege, hogy az öregfiú kijelentette mindenütt lejön, ahol mi le tudunk. Egy láda pezsgő bánta, ha nem.
Tata tartotta magát a szavához, vitézül ereszkedett a nyomunkban mindenütt, de ahol mi fékeztünk és kanyarodtunk, ő felbukott. Számtalan alkalommal ment át "fakutyába", nem győztük számolni, becsületére legyen mondva azonban, állta a sarat. Legemlékezetesebb bukfencére a délelőtti utolsó menetben került sor, a pálya középső, elkeskenyedő részén, ahol a sízők átbújnak a főnikuláré vaspályája alatt az alagútban, s tovább száguldanak a völgy felé. Itt csak egy nyom volt lejárva, s a nyom mellett két oldalt mély a hó. A pálya kanyarodik, a sebesség számottevő. Mi elszáguldottunk, elől a Hámori, szorosan a nyomában én, de még nem értük el a túlsó kanyart, amikor mögöttünk kétségbeesett kiáltás harsant. Lefékeztem és hátranéztem. Még éppen láttam, ahogy Mozsár Tata rohanvást kifutva a nyomból, két kezével kétségbeesetten hadonászik, próbálja visszanyerni az egyensúlyát, aztán, láttam, lécei elől szétcsúsztak, s ő fejjel előre belezuhant jobboldalt egy buckába. Amikor visszagyalogoltunk és mellé értünk még derékig benne volt, kifele csak a két lába kalimpált a sílécekkel. Megmentettük, s most itt ült velünk a Kasprowy szálló feszített-vizű uszodájában a nádszékben, koktélt kortyolgatott és könnyelműen beszélt a halál utáni életről, ahol reményei szerint sok jó sört lehet majd elfogyasztani az öröklét végtelenül unalmas óráit morzsolgatva.
Mozsár Tata úgy képzelte, hogy a másvilág nagyon hasonlít a Kasprowy szálló uszodájához, ülünk majd a mennybéli hotel alsó szintjén oldalt a karszékekben, koktélt iszunk vagy sört, bámészkodunk kifele a hatalmas üvegablakokon, csillog a fény a feszített víztükör apró fodrain, s néger kisinasok legyeznek minket, míg kinn hull a hó. Kicsit ki is színezte a képet, lelkesen beszélt a teret betöltő elegáns, finom zenéről, s, ahogy egyre tovább jutott előre a látomás szivárványos mezején, már mennyei illatú szivarok bondorodó füstjét is észlelte képzeletbeli szaglószervével, -beszélni legalább is beszélt ilyesmiről.
Hámori rezzenéstelen tekintettel nézte, kék szeme tágra nyílt. Nem szólt közbe, -bár tudtam, alig bírja megállni-, hagyta, had mondja végig a Tata.
-Hát, tudod, -szólt aztán, amikor az utolsó szó is elszállt a medence kékje fölött, -nekem nem kéne ez a mennyország.
-És mégis, miért nem? -pökte oda fölényesen Mozsár Tata. Ivott egy kis koktélt, s a talpas poharat visszatette a nádszék mellé, a kőre. -Azt képzeled talán, hogy ez.....?!
-Igen azt, -szögezte le a Testvér, a tőle megszokott vehemenciával. -Unalmas. Nem csinálsz semmit, csak üldögélsz naphosszat, iszogatsz, bámészkodsz, fürdesz a túlvilági dicsőségben. Mi ebben az élvezet?
-Hát éppen ez, -mondta Mozsár Tata vállat vonva. -Az édes semmittevés.
De nem kellett a semmittevés a Hámorinak. Ő sízni akart a túlvilágon, teniszezni és vitorlázni. A Paradicsom az ő elképzelése szerint egy szép nagy túlvilági tengerpart teniszpályákkal, mólóval, vitorlás-hajóval a móló mellett. Reggel felkel az ember, teniszezik, úszik a tengerben, majd a drótkötélpályán felmegy a közeli gleccserre, gleccsersízésre. Ha elromlik a villanymotor, ami az egész instrumentumot hajtja az se baj, ott van a helikopter, azzal is fel lehet menni. Aztán jöhet a jó ebéd, sok sörrel, s miközben az utolsó kortyot magunkba öntjük, lenn a kikötőben a személyzet már húzza is felfelé a vitorlákat. Estig kitart a friss szél, dől a hajó, a hullámok taraja végig söpri a fedélzetet. Vacsora után sörözünk, s később belevetjük magunkat az éjszakai életbe. Jöhet a tánc és a szerelem.
-Bah, -mondta Mozsár Tata, kurtát böffentve. -Mit nekem a szerelem!
-Nekem kell a szerelem, -ellenkezett a Hámori. -Igényem van rá.
-Amire neked igényed van, az nem a szerelem, hanem a szerelem hulláma, -vélekedett Mozsár Tata. -Ne téveszd össze a hárfát a hanggal, a napot a fénnyel.
Míg ők ketten a túlvilágról értekeztek, a szokott rend szerint zajlott az uszoda élete. Német család érkezett, papa, mama, fehérbőrű kövér kisfiú, belemásztak a medencébe.
-Hogy jön ez ide? -Hámori Bandi nem ütközött volna meg a hasonlaton, ha el nem fogy időközben a koktélja. Lenézett a poharára, a pohár üres volt. Hámori Bandit elkedvetlenítette az üres pohár.
-Amit te szerelemnek nevezel, az nem szerelem, -mondta sóhajtva a Tata. -A hangot nem lehet hallani a receptor membránjának finom rezgése nélkül, és a sugár sem melegíti föl az űrt, amellyen átszáguld.
A Testvér átnézett rám segélykérőn.
Hiába bámult, én sem értettem a szimbolikát. Mozsár Tata olyan filozófiai magasságokba emelkedett iménti eszmefuttatásával, ahova képtelenség volt követni.
-Menjünk szaunázni, -javasoltam, mert sok volt már ez egy lélegzetre.
Társaim egyetértettek, az új eszme friss szele hulló falevélként sodorta el a régieket. Elméletek helyett a meztelen valóság élénk, tiszta képei vártak odaát. Két lány izzadt a fülkében, a felső polcon sültek maguk alá húzott lábakkal, pőrén szabadon. /Szabadon, mondom, mert aki meztelen, azt nem kötik a röghöz a ruha rongyai/
Hámori Bandi megszólította őket, -s talán nem értette-, megihlette Mozsár Tata iménti fejtegetése a napsugárról, ami nem melegít, csak hat.

Később, vacsora után bólingoztunk, aztán nyugovóra tértünk Mozsár Tata emeleti lakosztályában. Így telt el az öröklét egy napja, így bizony.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-06-10 19:18:52

Szia! A foniculare, az drótkötél által mozgatott hegyivasút, kerekeken görgül, nagyon meredek hegyoldalakon közlekedik. A szó olasz eredetű. Én Salzburgban találkoztam vele először, a várba visz fel "f". Azt hiszem a budavári sikló is "foniculare"
A lengyelek egy része egyébként tévesen lanovkának nevezte, azért téves, vagyis inkább félrevezető az elnevezés, mert ők a hegyi felvonókat, pl az ülőszéket is "lanovkának" nevezik. /Kivéve a csúszólifteket, amelyeknél az ember a lécén csúszik felfelé, s egy korong, vagy a csákány vontatja. / Érdekes különben, mert a Kuzniceből induló kabinos sífelvonót kolejkának hívják, -ebből is kitűnik, milyen következetlenek a lengyelek.
Az "én" ezekben a történetekben nem én vagyok, még akkor sem, ha itt-ott, többet, kevesebbet merítettem persze a saját kalandjaimból. Mindegy, ha az egészet onnan merítettem is, a történet "énjéről" akkor is azt kell mondanom, hogy nem a valóságos "én". Mihelyst elkezd beszélni, cselekedni a papíron: már mesefigura. A történetben szereplő "én" voltaképpen átélője és lejegyzője a törénetnek. Ilyen minőségben persze mondhatott volna véleményt ez az "én" a "menyországról," de nem mondott. Ha megtette volna, ez a sztori már nem az a sztori lenne.
Na, ezt jól elbonyolítottam, magam is alig értem. Remélem Te igen.
Szia: én /A valóságos/
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-06-05 19:14:42

Ez a Mozsár tata teljesen jó fej! Különösen a bukfencei tetszettek! Vicces volt a két különböző túlvilág fejtegetése... Azért a tiédre is kíváncsi lettem volna.
Különben mi a csoda az a főnikuláré? Ezt még kimondani sem semmi... :DD

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)