HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-02

Dialektusok

Valaha egy nyelvet beszéltem,
abban az egyszerű mesében,
ahol még minden szó igaz.
Észrevétlen voltam megbízható,
hiszen ott nem tolongnak érdekek
és az ember még nem próbál
önmagával szót érteni.
Azt hittem, az a világ.
De az nem volt más,
mint egy szűkös átkelőhely,
a kezdetek szemérmetlen,
leghazugabb lépcsőfoka.

Akkor még nem akartam szólni,
hangokat képezni
a képlékeny vágyakból,
mert nem kellett,
hogy formát öltsenek.
Minden úgy volt jó,
ahogyan körbevett.
A vágyaim is egy nyelvet beszéltek:
elérni egy illatot a polcon,
körbetapogatni egy hangot,
beszippantani egy színt -
minden az én nyelvemen beszélt,
mert csak azt mondták,
amit én hallani akartam.
Becsaptak.

Ezért tanul hát nyelveket az ember;
most már én sem vagyok képes
igazat mondani -
azt súgom a fülekbe,
amit a fülek hallani akarnak.
Vesztettem.
Sohasem fogom már érteni
azt a régi-régi nyelvet,
amikor süket torokhangon
kiáltoztam boldogan
és csak jó akartam lenni.
Hangszálaimon akkor
nem voltak még gondolatok.
Ezt felejtettem el:
az első lépcsőfok értelmét.

Ma már csak kínlódva
kapiskálom magamban
az emlékfoszlányokat,
de egységes szövetét a múltnak
mára széttépték bennem
a hamis dialektusok.
Mintha minden szó mérgezett lenne,
s mintha minden újabb nyelv
csak kiszívna belőlem valamit.
Félek, végül teljesen elfogyok.
Fölemésztenek az idegen morfémák,
s közöttük nem leszek több,
mint egy hangtalan vessző.

***

Valaha egy nyelvet beszéltem,
abban az egyszerű mesében,
ahol még minden szó igaz.
Szent költészet volt
a gondolkodás vaksi csírája,
s nyelve nem magból fakadt,
hanem a földből,
amely a felszínre tolta.
Csak kevés ideig látott.
Egy rövid hajnalon át.
Azután a Nap sugarai megvakították,
és azóta ezer nyelv zsongja körül;
az az egyetlen tiszta nyelv
feloldódott a többiben.

Ezért nem ismerek magamra
a tükörben. Olvasom benne
a tegnapról maradt vonásokat,
de az ma már nem én vagyok.
Minden napon új nyelvvel a számban
ébredek; ezernyi dialektus szerint
hiszek és vallok, amelyeknek
egyike sem a sajátom.
Nincstelenül kóborlok
a szavak között tehetetlen,
és hasztalan próbálom lefordítani
magamnak magamat
ezer nyelven megírt
igaz hazugságaimból.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-04 20:53:00

válasz inyezsevokidli (2018-07-04 08:50:21) üzenetére
Kedves F. H.!

Lassan már nem is leszel F. csak H. :)
Igazságkeresés - mondod, talán az is. Bár én azzal is beérem, ha sikerül megtalálni és megtartani egy hangot. Tudod, mostanában csak mutálok. :)
Ha az igazsághoz a hazugságokon keresztül visz az út, akkor az emberi természet a legérdekesebb története az univerzumnak. Az igazság nem mindig szabadít fel, néha csak kijózanít.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-04 20:48:11

válasz F János (2018-07-04 05:53:10) üzenetére
Üdvözletem, János!

Kérdésedre válaszul: igen, érdemes tanulni. Én még ma is minden nap megtanulok egy új dolgot. És elfelejtek kettő másikat. :)
Boldog tudatlanság, vagy boldogtalan kapiskálás - érdekes gondolatokat vetettél föl. Én mégis inkább az utóbbit választanám.
Hogy csavaros-e a fenti gondolatsor, azt nem tudom. A vers lényegében az egyéni hang kereséséről szól, és arról a dzsungelről, amit a különféle behatások kavalkádja eredményez. Amit évekkel, hónapokkal ezelőtt leírtam, ma már talán föl sem vállalnám, annyit változik nagyon rövid időn belül a hangunk. Képezzük magunkat, halmozunk magunkban valamit, aztán lehasítunk belőle, csiszolódik, stb. És rájövünk, hogy már sosem fogunk tudni ártatlanul megszólalni, bármit mondunk, írunk, mintha mindig csak hazudnánk, pedig igazat akarunk mondani. De az igazság annyira szubjektív, hét milliárd igazság létezik, és az is folyton változik.

üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1365
Időpont: 2018-07-04 08:50:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia, Fekete Sas!

Ahogyan kinn, úgy benn, mondja az ezotéria.

Az addig egységes nyelvet a bábeli torony építése miatt zavarta össze Isten, mivel az egységet ellene való lázadásra használták.

Csodálattal olvastam belső igazságkeresésedet. Remek vers ez!

Szeretettel: Fekete Holló

U.i.: Az igazsághoz, hazugságokon keresztül vezet az út. Azaz, ha minden hazugságot leleplezel, megtalálod az igazságot.
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
598
Időpont: 2018-07-04 05:53:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Érdemes tanulni? A tudatlanság boldogsága, nem jobb?
Aki tanul, az egyre jobban kinyílik, egyre szélesebb lesz a látóköre, így egyre nagyobb a rálátása, hogy mennyi mindent nem tud. Tehát aki tanul, annak egyre többet kell tanulnia. Amikor már mindent megtanult rájön, hogy semmit sem tud. Visszatértünk az elejére: nem jobb tudatlannak maradni?

Jó volt olvasni eszmefuttatásodat, befogadni csavaros gondolatmenetedet.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hányszor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)