HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45242

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-02-12

A meglepetés

Már harmadik hete havazott, fehérbe borult a táj, a fenyők méltóságteljesen álltak puha ruhájukban, a háztetők eredeti színük helyett egyre világosabbá válva tűrték a rájuk hulló pelyheket. Az úttest és a járda szinte teljesen eltűnt, csupán egy-egy lábnyom jelezte, hogy elhaladt arra valaki. A tetőtéri ablakot vastagon belepte az égből lassan aláhulló fehér csoda, ezért nappal is világításra volt szükség, ha nagymama valamiért felballagott a fájós lábával. Ilyenkor minden megváltozik egy kicsit. Az utcai zajok tompábbá válnak, az autók észrevétlenül suhannak el a fehérségben, fák, állatok, emberek eggyé olvadnak környezetükkel, nincs lent és fent, megszűnik a jobbra és balra, csak a lágy égi áldás kering a világot bűvkörébe vonva. Vidám gyerekzsivaj törte meg a csöndet, néhány kisfiú és kislány szaladt visongva, hógolyók puffantak hol valamelyikük hátán, hol a szomszédos épületeken. Igazi csatát vívtak egymás ellen, ami később birkózásba csapott át.

Bálint irigykedve nézte őket a függöny mögül, szeretett volna velük lenni, együtt hemperegni, bukfencezni, alámerülni a tél örömeiben, majd átázva, dideregve hazamenni, és nagymama forró teáját szürcsölni. Vagy ha legalább elsétálhatna a kisboltig, közben mélyeket szippanthatna a hideg levegőből, kezét végighúzná a kerítéseken, visszaugatna az acsarkodó kutyáknak. Csak még egyszer, csak egyetlen egyszer mehetne a saját lábán, kiélvezné minden percét, azt sem bánná, ha a cipőjébe belefolyna a hó. Megtapogatta térde alatt a csonkot. Nagyon nehezen tudta megszokni, hogy teste olyan hamar véget ér, hogy nincs többé lábszára, bokája, lábfeje. A fizikai fájdalom visszahúzódott létét meghatározó uralmából, de a lelki sebek azóta is szünetlenül mardossák. Szíve mélyén még mindig az egy évvel ezelőtti pajkos kisfiú, aki futóversenyre hívja osztálytársait. A tudatalattija még őrzi az édeni állapotot, álmaiban vad erdei terepen vágtázik, dacolva minden akadállyal elsőként ér a célba. Ilyenkor ott van vele anya és apa is, akik a valóságban már a múlthoz tartoznak csupán. Gyakran az ébredés utáni percek csapdájába kerül, igaznak véli képzelete játékát, és várja anya korholó hangját a konyhából, hogy megint elkésik az iskolából. Az eszmélés aztán durván visszarántja a valóságba, ami elől nincs menekvés.

Közben nagymama belépett a szobába, kezében tálca, rajta az uzsonna. Bálint gyorsan letörölte könnyeit, nagymama olyan rendes, nem szabad észrevennie, hogy sírt, szegény, úgyis annyit dolgozik érte. Az idős asszony elől azonban nem lehetett eltitkolni semmit, azonnal észrevette, hogy valami baj van. Sőt, arra is rájött, mi után vágyakozik unokája. Tehetetlennek érezte magát, hiszen ismerte képessége korlátait. A baleset óta a kisfiú egyetlen és legfőbb támaszává vált, de állandóan felmerült benne a kétség, vajon pótolhatja-e a szüleit, visszaadhatja-e kerékbe tört ifjúságának elveszett illúzióit. Nem, erre ő nem képes, de mindent elkövet, hogy kerekesszékhez kötött napjait szebbé tegye. Pedig ő maga is meggyötört lélekkel küzd, mert nemcsak lányát és vejét veszítette el néhány óra leforgása alatt, de unokája is mozgásképtelenné vált legszebb kamasz éveiben. A fiú mellé állt, szőke haját simogatva így szólt:
- Kisangyalom, ne legyél szomorú. Ebben a nagy hóban nem tudlak kivinni, nem bírom tolni a kocsidat a csúszós úton, elesnénk mind a ketten. De ha elolvad, ígérem, hatalmas sétákat teszünk majd. Elviszlek bárhová, ahová kéred.
- Ó nagymama, én a saját lábamon szeretnék...- Bálint fejét nagymama ruhájába fúrta. Azért sem fog sírni!
Az asszony átölelte:
- Tudom, Bálintkám, tudom. De most gyere, egyél egy kicsit! A kedvencedet készítettem.
-Köszönöm, nem vagyok éhes. Nézegetni szeretnék.
Nagymama megérezte, hogy jobb, ha magára hagyja a fiút.. Ha jólesik neki a nézelődés, miért ne tehetné. Így Bálint továbbra is a behavazott táj látványának fájdalmas mámorában tapadt az ablaküvegre.

Közben bealkonyodott. Hirtelen száncsengő csilingelése töltötte meg a levegőt. Bálint alig akart hinni a szemének, egy lovas szán közeledett feléjük, és pontosan az ő házuk előtt állt meg. A félhomályban nem sikerült felismernie a szőrmekucsmás alakot, de amikor az előszobában meghallotta az ismerős hangot, bizonyossá vált, Berci bácsi az, anyja testvére, semmi kétség. A hatalmas, majdnem kétméteres, erőtől duzzadó férfi már ott is termett Bálint előtt.
- Na fiam- kérdezte- volna kedved velem jönni?
A fiú arca felragyogott, mutatóujjával a szán felé bökött:
- Ezzel?
- Ezzel- felelte a nagybácsi.
Nagymama már hozta is a meleg kabátokat, takarókat.
- Aztán nagyon vigyázz rá, nehogy megfázzon!
Berci bácsi ölbe kapta a gyönyörűségtől megszólalni sem tudó Bálintot, és az előszobából kiáltotta vissza:
- Ne félj, nem lesz semmi baj.
A nagybácsi elhelyezte a fiút az ülésen, jól bebugyolálta, csak az orra látszott ki. Bálint felnézett az égre, élvezte a rég nem tapasztalt öröm varázsát, ahogy egy hópehely a bőréhez ért. Amikor a szán elindult, elragadtatottan fordult a bácsi felé:
- Tyűha, ez aztán a járgány!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-27 22:31:08

A nagymama nemes lelkű asszony...a legjobbak közül való. Ilyen önfeláldozásra nem sokan képesek. Nagyon boldog lehet az, akinek ilyen családtagja van...hát még az aki maga is ilyen.
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-07-30 21:55:58

Kedves Rozália!

Szívszorító történet! Nagyon tetszett!
Myrthil
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-02-27 09:55:10

válasz Borostyán (2008-02-26 19:32:27) üzenetére
Köszönöm, kedves Borostyán, őszintén örülök a látogatásodnak.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1985
Időpont: 2008-02-26 19:32:27

Kedves Rozália!
Remekül írsz, és még akkor is öröm volt olvasni, ha a történet valóban szívfájdító.
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-12-16 09:59:34

válasz sleepwell (2007-12-16 09:56:12) üzenetére
Kedves Sleepwell!
Nagyon köszönöm!
Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-16 09:56:12

Nagyon, nagyon megható! Szívből gratulálok Rozália, hogy ilyen szépeket, szívszorítóakat irsz nekünk!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-08-20 09:39:32

Kedves Bába!
Köszönöm szépen.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-05-19 09:11:35

Kedves Wryan!
Örülök, hogy tetszett.
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-04-07 06:06:56

Szomorúan szép történet.Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-02-13 10:10:09

Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-02-12 19:20:14

Ez nagyon szép! Elég cinikus nőszemély vagyok, de most majdnem elsírtam magamat. Gratulálok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A tojásvonat címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szent Péter előtt címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)