HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 86

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47086

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-21

Ez a beszéd 6/1

Egészen belefeledkeztem a könyvbe, amit olvastam; föl sem tűnt az idő múlása. Odakünn már javában alkonyodott, s idebenn, a barátságos zugban, a kandalló mellett, már élénk lobogású árnyakat vetített a falra a képzelet. Idővel a tűz andalító pattogása is semmivé hullott a könyvem fölött. Mintha arra az időre, amíg benne alámerülök, az egész világmindenség kívül rekedt volna egy varázsbuborékon, amelyet az irodalom csodája vont a könyv és én körém. Talán abból adódott ez a képzettársítás, miszerint egy könyv tartalmát élővíznek képzeljem el, hogy magam addig a napig soha nem jutottam el valamely óceán partjához. Mindig terveztem, de valami minduntalan közénk ékelődött; én és az óceánok sohasem találkozhattunk. Mindazonáltal egy jó könyv betűtengeréhez bármikor eljuthattam, s minél inkább elmerültem benne, annál inkább éreztem, amint körül mindent eláraszt, elevenséggel tölt meg, valami mással, melegebbel, otthonosabbal annál, ami a könyvön kívül létezik. Amikor tehát belecsobbantam egy ilyen élővízbe, igyekeztem is elmerülni benne, leúszni a fenekéig, rácsodálni mindarra, amivel ott találkozom és feledni azt a másik világot, ahol én csak partra vetett hal vagyok. Minden jó könyv, amit a kezembe vettem, mintha az előző folytatása lett volna, mindig ugyanabban a csodavilágban találtam magam; kék eget von fölém a béke, könnyű, habfehér felhőkkel, mesésen tiszta, végtelenbe futó vízi világot egy kedves, meleg homokú parttal határolva. S amikor hátradőltem és a kezemben tartott könyvből rám zúdult az átfürdető betűtenger, éreztem, hogy mindez valóság. Miért is ne lett volna az? Körül minden megszűnt, csak a varázsbuborék létezett és az én tengerem. Most mégis eljutott hozzám valami halk neszezés, amire föl kellett figyelnem: mégsem vagyok egyedül.

Egy nő hajolt közel a tűzhöz éppen, fahasábokat hullajtott a parázsra. (Azt mégsem mondhatom, hogy dobta őket, mert mozdulatai annyira finomak voltak, hogy azt csak úgy nyersen dobásnak nevezni nem szabad.) Még a parázs sem vette zokon a lágy becsapódást, csupán néhány könnyű röptű szikra-fényecske lendült föl a levegőbe, ők is lágyan, táncolón, mintha csak meg akarnák nézni, ki is ébresztette fel őket. Hát, arra én is nagyon kíváncsi voltam.

A nő három tökéletesen egyforma fahasábot vetett a tűzre, s dolga végeztével összeütögette tenyereit. Szép, fehér tenyerei voltak. Szépek és tiszták. Voltaképpen fölöslegesen ütögette össze őket, a fahasábok nem hagytak koszt maguk után a szép bőr finom felületén. Ő mégis összetapsikolta két tenyerét, és mosolygott hozzá. Belemosolygott a tűzbe, mintha az a barátja lenne. Pedig a tűz nem barátja senkinek. Félelmetes fenevad, akit táplálni kell és kordában tartani, aki sohasem fog hálát érezni táplálói iránt és az első adandó alkalommal megmar bárkit, aki túl közel merészkedik hozzá. Bizonyára jól tudta ezt ő is. Mégis rámosolygott, örömmel adott neki enni. Én pedig jólesőn néztem azokat a tiszta tenyereket, az egymást tapsikoló ujjakat. Végtelenül jó érzés volt látni ezt a mozdulatsort, a könyvben megbúvó tenger a maga tisztító zsongásával, egyszeriben ködbe veszett.

A nő persze azonnal észrevette, hogy figyelmem középpontjába került, s most fesztelenül visszanézett rám. A világ legtermészetesebb dolgának hatott mindez, miközben azt kutattam magamban, hogy miért is olyan természetes. Miért oly természetes, hogy ő itt van? Miért oly természetes, hogy fahasábokat vet a tűzre? S miért oly jóleső érzés ráfeledkezni az ő finom kezeire? ‒ Megzavartalak? Ne haragudj - mosolygott most felém ugyanazzal a melegséggel, amivel az imént a lángokba nézett.

Töprengő tekintetem azt válaszolta: dehogyis. Pedig mindketten tudtuk: igen. Az ember mégsem azt mondja: igen, megzavartál. Mert hát, az kellemetlen volna. De akkor ez hazugság, nem igaz? Elszomorító a gondolat és értelmetlen is: belehazudni egy ilyen kedves szempárba.

‒ Jó a könyv? - kérdezte ő, mire én végre megszólaltam.

‒ Megjárja.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-29 10:55:42

válasz hundido (2018-07-28 14:08:16) üzenetére
Kedves hundido!

Remélem, ez a "könyv" is jó olvasmány, kellemes kikapcsolódás lesz.

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-29 10:52:42

válasz oroszlán (2018-07-27 22:12:28) üzenetére
Kedves Ica!

Örülök, hogy itt vagy, jó olvasást kívánok.

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2018-07-28 14:08:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Az olvasás az már csak ilyen. Ha jó könyv kerül a kezünkbe, akkor a körülöttünk lévő világ megszűnik egy kicsit. Jártam már így én is. Tetszett, olvasom tovább a köv. részeket is. Üdv hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7172
Időpont: 2018-07-27 22:12:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Élvezetes szóhasználatod mondhatni rendkívüli, bele lehet feledkezni, mint egy jó könyvbe ahogy írod is Ha olvas az ember elfeledkezik a külvilágról teljesen és egyszer csak azt veszi észre, hogy a történet szereplője lehet. Olvasom a folytatást.

Szeretettel: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-26 14:16:42

válasz F János (2018-07-25 15:39:54) üzenetére
János!

Számomra pedig nagy öröm, hogy itt üdvözölhetlek.
Amit a könyvekről írsz, abban rokonlelkek vagyunk: egy monitor nálam sem veheti föl a versenyt egy könyvvel, aminek már az illata is varázserejű.
Örülök, hogy itt vagy.

Üdv: Laca :)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
589
Időpont: 2018-07-25 15:39:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Örömömre szolgál ismét tőled olvasni valamit. Még csak az elején vagyok, de már tudom, hogy ez nagyon jó lesz.
Engem is hasonló érzések kerítenek hatalmukba amikor könyvet olvasok. Nem tudom te, hogy vagy vele, de ha a monitoron lévő betűket rakom szavakká, akkor ezt nem tapasztalom. Csak a nyomtatott, kézbe fogható könyv tud úgy elvarázsolni, hogy része legyek a cselekménynek. Lehet, hogy kell hozzá a meghittség, a pattogó tűz, amit helyettesít egy olvasólámpa, aminek fénye kizárja a külvilágot.

Folytatom az olvasást, üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-24 18:44:16

válasz Kőműves Ida (2018-07-23 19:35:33) üzenetére
Kedves Ida!

Én előszeretettel használom a rácsodálni, rábámulni, ráfeledkezni, stb. kifejezéseket. Nekem teljesen természetes, lehet, épp ez okból vigyáznom kellene a használatukkal, mert másnak talán nem az. A mindennapi, élő szókincsem része; amint mondod, nem is zavaró. Ha nem szólsz, én - bevallom - el sem gondolkodtam volna rajta.
Az "én" valóban négyszer hangzik el az első bekezdésben, talán, mert magamból indulok ki. :)
Örülök, hogy ide látogattál.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-23 19:35:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Az első bekezdésben, picit megütköztem a "rácsodálni mindarra" kifejezésen. Pedig biztosan szándékosan írtad így... ha jól meggondolom, nem is zavaró...
Még arra is felhívtam volna a figyelmed, hogy túl sok az "én" a bevezetőben, de talán éppen nagyon ráirányítod a figyelmet valamiért, ami talán később derül ki számomra.

Nagyon tetszik egyébként, azt hiszem, az a titokzatos nő a könyvből lépett ki...
No, nem találgatok, tovább olvasom.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-22 21:06:17

Szervusz, Kankalin!

Mivel én örök bizonytalankodó vagyok, szavaidból most erőt merítek az elkövetkező négy naphoz. Mert ilyenkor mindig attól félek: jaj, szépen indul, de mire fejlődik? Egyszóval nagyon-nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam a visszajelzés miatt, de csak remélni tudom, hogy ez a vélemény (bár itt alant most általánosságról esett szó) megmarad a történet végéig is. Remélem, a folytatásokkal nem okozok majd csalódást.

Köszönettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
Időpont: 2018-07-22 14:42:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

"Egészen belefeledkeztem a könyvbe, amit olvastam; föl sem tűnt az idő múlása. " :)

Ezt választom mottónak, hiszen általában ez történik velem, amikor a műveiddel találkozom.
Rendkívüli tehetséged van a szavakhoz. Úgy is fogalmazhatok, hogy a tenyeredből esznek, lesik a kívánságaidat. :)
Az első résznél erős asszociációm támadt. Az egyik kedvencem, Illyés Gyula Az irodalom értelme c. könyvrészlete jutott eszembe, a "varázsbuborék" miatt.
Gördülékenyen írsz, az alkalmazott szókincs tiszta, érthető, a mondatok szerkesztése átgondolt, nagyon szeretem olvasni minden művedben a leíró részeket, mert elvisznek.
Úgy vagyok velük, mint a mottóban. :)
Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a kategória, a cím és a "megzavarás" alapján ez csak "ráfordulás" az irányra.
A következőt már reggel elolvastam. Kár, hogy nem írtam előtte ide, mert egy kicsit befolyásolt. :)

Öröm olvasni a műveidet, igazi irodalmi élmény. Köszönöm. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-21 19:38:02

válasz Klára (2018-07-21 19:31:10) üzenetére
Kedves Klári!

Épp versedtől jövök, ezért még nagyobb öröm számomra, hogy itt jártál. Szeretettel várlak majd a folytatásokhoz is, a bátorságodban pedig nem is mernék kételkedni. :)
Köszönöm a figyelmedet.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2018-07-21 19:31:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!

Kíváncsivá tettél, hogy vajon ki vagy te és ki az a kedves nő, akiről beszéltél. Most már kénytelen vagyok továbbolvasni, amit írtál. :) Mivel azonban ez nem nehézség, hanem öröm számomra, hát bátran belevágok.

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nincs helyem a kollekcióban? című alkotáshoz

Winter Heart bejegyzést írt a(z) Messziről jött ember című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Messziről jött ember című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Októberi áhítat címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/8 című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Szteroid címmel a várólistára

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Paramnézia című alkotáshoz

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Hozomány című alkotáshoz

Winter Heart alkotást töltött fel Messziről jött ember címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Nincs helyem a kollekcióban? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 35. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kukoricafosztás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)