HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47291

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-22

Ez a beszéd 6/2

Ő ekkor ért oda a szemközti fotelhoz, amibe aztán finoman belehuppant. Kényelmesen keresztbe vetette hosszú, karcsú lábait és a fotel mellett álló kis asztal felé nyúlt. Mindig szerettem azt az asztalt. Egyrészt, mert szögletes teste szinte szétzúzta az alatta elterülő, kis kör alakú szőnyeg álmatag stilljét, másrészt, mert ajándék a nővéremtől, aki a két kezében cipelte be ide, azt nyögdécselve: "most már legalább lesz valami modern is ebben az időbénító, neoklasszikus 'atyaúristen-tudomisén-micsodában'." De sohasem szerettem még annyira ezt a kis bútordarabot, mint abban a pillanatban, amikor ez a nő kinyújtotta feléje a kezét. Egy színes magazint vett el róla reflexszerű mozdulattal, és önfeledten belelapozott. Férfimagazin volt egy férfi lakásban, tele tudománnyal, üzlettel, utazással, autókkal és csinos nőkkel, de mindez szemmel láthatóan csöppet sem zavarta meg. Ám miután pillantása végigsiklott néhány kép vagy bekezdés fölött, egyszeriben fölkapta a fejét, éppúgy, mint az olyan ember, akit az a szörnyű érzés kerít hatalmába, hogy valamit elfelejtett.

‒ Bocsáss meg - szabadkozott. - Kérsz egy teát?
Eddig némán figyeltem őt, s közben eldöntöttem, belemegyek a játékba. ‒ Ha nem baj, én inkább egy kávét kérnék.
‒ Hogy baj-e? - nevetett vidáman. - Micsoda butaság...
Azzal ruganyos hirtelenséggel kilökte magát a fotel öléből és kiviharzott a nappaliból.

A tágas helyiséget újra megtöltötte a csend. Vártam. A könyvet, ami a kezemben volt, már rég elfeledtem, szemem a közlekedőre nyíló tágas ajtónyíláson függött. A tűz halkan ropogott-lobogott mellettem. Odanéztem és láttam, hogy a három hasáb ott hever tehetetlenül az eleven parázson, a mindig éhes tűz pedig már javában kóstolgatja őket is. A fahasábok tehát ott vannak. De hová lett az a nő?

A konyha felől nem jöttek hangok, halk neszek, semmi sem. Fények pászmáit sem láttam odakintről. Sötétben készíti a kávét, néma csöndben?

Végül föl kellett állnom.

Félelem nélküli léptekkel megindultam kifelé; a könyv a kezemben, ráhajtva a mutatóujjamra.

A közlekedő félhomályát csak a nappaliból kiszűrődő fények táplálták, a konyha mélysötétben szunnyadt. Felkapcsoltam a villanyt és körülnéztem. Egyedül voltam.

Úgy álltam a konyha küszöbén, mintha ott se lennék, talán csak gondolatként vagy érzésként. Vagy valami apró rezgéshullámként, ami elindult egykor valahonnét és tart valahová, és ehhez a konyhához a legkisebb köze sincs. Most mégis találkoztak - a hullám és a konyha -, és megzavarták egymást. Elfojtok dolgokat. Tudom. Hangok és képek, illatok és formák vannak elzárva bennem egy elképzelhetetlenül tágas hangárban, amely egy furcsa, öntörvényű belső univerzumként mintha folyton tágulna. Ha kerülök bizonyos helyeket, helyzeteket, a hangár szilárd falai mereven magukba zárják, amiket közéjük száműzött bennem egy névtelen, önkéntelen fegyelem. Ha azonban beleszaladok helyekbe, helyzetekbe, az olyan, mintha univerzum ütközne univerzummal; a szilárd falak hirtelen puhává, megbízhatatlanná válnak, kiszakadnak, és a hangok, képek, illatok és formák a káosz bántó lármájával süvítenek elő, keverednek össze és árasztanak el mindent. A konyha is egy ilyen hely. Amerikai stílusú konyha, nagy családnak való, amely valamikor állandóan tele volt zsibongó vidámsággal, olykor nehéz szagokkal és csörömpöléssel. Most csak néma edények, eszközök lakják. Némák, nem mesélnek semmit.

Egy darabig álltam a konyhaajtóban; a könyv a kezemben, a mutatóujjamra hajtva.

Kérdezhettem volna bármit: mi történik itt? Ki volt ez a nő? Hová tűnt? Mi történik velem? Megőrültem talán? De bennem csak azt kérdezte valami: miért?

Lekapcsoltam a villanyt. Álltam még egy keveset a konyhaajtóban; a könyv a kezemben, a mutatóujjamra hajtva, a másik kezem a villanykapcsolón. Végül visszaindultam félelem nélküli léptekkel a nappaliba, hangulatos zugomba, a kandalló mellé.

Odabenn megálltam egy percre az üvegfal előtt és kinéztem a hóesésbe. Goromba szél kavarta a könnyű pihéket, és egyszeriben természetellenesen hatott a látvány. Egy átlátszó közeg választ el a hidegtől és valami zord mostohaságtól; újra eszembe ötlött a varázsbuborék analógiája. Erről aztán eszembe jutott a könyv, amit a mutatóujjamra zártam, és lemosolyogtam rá. Visszasétáltam a fotelomhoz, és belezöttyentem. Oldalra néztem; a három fahasáb ott volt a helyén. Inkább csak megingattam, mint megráztam a fejemet - a "miért" ide-oda koccant benne - s végül visszatértem a könyvemhez. Kihajtottam a lapokat, és folytattam az olvasást.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-29 10:58:49

válasz hundido (2018-07-28 14:15:02) üzenetére
Kedves hundido!

Örülök, hogy eddig tetszik. Remélem, a folytatások sem okoznak majd csalódást.

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-29 10:57:34

válasz oroszlán (2018-07-27 22:21:39) üzenetére
Kedves Ica!

Ráadásul nálam átélés nélkül nem működnek a dolgok. Talán ebből táplálkozik leginkább ez a kis írás.

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2018-07-28 14:15:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Helló!
Jól szövöd a történetet, remek stílusod. Kellemes olvasni. Üdv hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7257
Időpont: 2018-07-27 22:21:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Gondolhattam volna, sőt gondoltam is az átélés hatalmas úr, megváltoztat, átrajzolhat benned minden más gondolatot.
Szeretettel: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-24 19:20:22

válasz zsarátnok (2018-07-24 19:13:50) üzenetére
Kedves István!

Nagyon nagy örömmel látlak itt.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2018-07-24 19:13:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Egyelőre itt tartok, de a könyvet, mit eddig olvastam, elfeledtem. :) Hasonlóan jártam tehát, mint a novellád főhőse. Lebilincselő. Kíváncsian olvasom hát tovább.

Üdv: István
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-24 18:46:30

válasz Kőműves Ida (2018-07-23 19:49:02) üzenetére
Kedves Ida!

Örülök, hogy tetszik. Akkor, a folytatásoknál...

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2018-07-23 19:49:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hmm, lenyűgöztél... nem lehet abbahagyni, fantasztikusan mesélsz...

"... megráztam a fejemet - a "miért" ide-oda koccant benne." - még sok ilyen varázslatot rejtettél bele. Megyek, folytatom...

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6348
Időpont: 2018-07-22 22:17:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-22 22:09:49) üzenetére
Igen, az a legfontosabb, hogy az alkotó komfortosan érezze magát a művében.
Emiatt írtam az első hsz-ben, hogy "a bőség ellenére sem zavaró".
Ennek ellenére elgondolkodtam a variációkon, mert ezekből magam is tanulok. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-22 22:09:49

válasz Kankalin (2018-07-22 21:36:18) üzenetére
Értem. Ízlelgetem.

Az én fülemnek így eléggé idegen, és a vessző megtöri. Mert a mondat tartalma is egy hullám köré épül, amelynek folytonos az áramlása. És a mesélő stílusa is megtörik azon a vesszőn. Azt hiszem, az eredeti mondat vagyok igazán én. A másik nem én volnék, hanem egy esztétikai törekvés. Mindenképpen az "és" mellett döntök.

Jó volt ez az észrevétel, jó volt megállni egy ilyen pontnál, köszönöm. Csak pár sort írtam, de sokat időztem itt. Mindig tanul az ember. (Tudod, minden nap megtanulok legalább egy új dolgot. Ugyanakkor két régit elfelejtek.) :)

Köszönettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6348
Időpont: 2018-07-22 21:36:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-22 21:22:45) üzenetére
Laca, nem arra gondoltam, hogy költőibbre lehetne formálni a szöveget, hanem arra, hogy néhény "és" esetleg elhagyható, vagy helyettesíthető mással is. Nem az "s"-re értettem.
Mutatok egy példát.

Ez az eredeti:

"Vagy valami apró rezgéshullámként, ami elindult egykor valahonnét és tart valahová, és ehhez a konyhához a legkisebb köze sincs."

Így lehetne megoldani:

Vagy valami apró rezgéshullámként, ami elindult egykor valahonnét, tart valahová, és ehhez a konyhához a legkisebb köze sincs.

Ezzel a változtatással egyet ki lehetne küszöbölni, mert a mondat értelme nem változik, talán még érthetőbb is.
Azt gondoltam, hogy szándékos volt az ismétlés, mert a köznyelvben sokszor előfordul, hogy amikor valaki sok mindent akar elmondani, akkor "ésekkel" fűzi össze a mondatokat, néha határ a csillagos ég. :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2018-07-22 21:22:45

válasz Kankalin (2018-07-22 15:20:14) üzenetére
Kedves Kankalin!

Most, miután rámutattál, a 8. bekezdésben talán az egyik "és"-t kicserélném "s"-re. ("... ami elindult egykor valahonnét és tart valahová, s ehhez a konyhához a legkisebb köze sincs.") De inkább úgy hagyom, "és"-sel, mert valóban természetesebb, bár ott nem a felsorolás részese. Mostanában egyre inkább hajlok az "és" felé, mert élőbbnek, igazibbnak érzem. Korábban úgy gondoltam, hogyha irodalom, akkor "s". Aztán hozzá rugalmasodtam a milliónyi behatáshoz, dialektushoz, és ma már bátran kezdek mondatokat is "És"-sel, amikor azt érzem, úgy kifejezőbbnek. Olykor dobban tőle a mondat. A karakterek szájába pedig előszeretettel adom, hiszen élőbeszédben ez a hitelesebb. (Azért nem mondok le az "s"-ről sem, így tulajdonképpen ő is fölértékelődik.)
Elnézést, hogy csak erre tértem ki, de olyan szűk ez a szövegablak.
Szeretem a leíró részeket az alkotás során, örülök, hogy a bővebb bekezdések sem unalmasak.

Köszönettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6348
Időpont: 2018-07-22 15:20:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

"Hangok és képek, illatok és formák vannak elzárva bennem egy elképzelhetetlenül tágas hangárban..."

...annál örömtelibb, hogy résnyire betekintést engedtél. :)
Nagyon jól tudsz mesélni, egy pillanatig sem unalmas, engem benn tartottál a fejezet végig.
Élvezet olvasni, mert a szemléletesség eszközei érdekessé teszik.
Kiemelem a tárgyak részletes leírását, illetve a leírás szabályainak pontos követését.

A 8. bekezdésben lévő túl sok "és" a bőség ellenére sem zavaró. Szerintem eszköznek szántad fokozás miatt, illetve a folyamatosság, a hirtelen szaladó gondolatok érzékeltetésére, ami természetes, emberi tulajdonság.

Jöhet a következő, nincs lemaradásom. :)
"Az irodalom értelme" továbbra is a fejemben kattog. Mellékelem a linkjét, szerintem érteni fogod, hogy miért. A "buborék-hatás" az első részében mutatkozik meg. :)

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02251/illyes02254/illyes02254.html

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hang című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Gondolj arra! címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Irodalmi estek fórumtémához

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lila fények című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)