HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-23

Ez a beszéd 6/3

Nem tudom, hányat lapozhattam már, amikor észrevettem, hogy teljesen leégett a három hasábfa. Épp föl akartam állni, hogy dobjak egy-két darabot a parázsra, amikor valaki kedvesen visszatartott. ‒ Hagyd csak. Majd én - hallottam a már ismerős hangot. - Tessék, a kávéd.

Az imént nyomtalanul eltűnt nő állt fölöttem. Mosolygott, és egy csésze gőzölgő, illatozó kávét tartott felém. Érdeklődve pillantottam föl rá, és elvettem tőle az italt. ‒ Köszönöm - mondtam halkan, miközben ő a kandallóhoz lépett, fölpiszkálta kissé a parazsat és újabb fadarabokat küldött az előzőek után. Természetesen hármat.

Le kellett néznem a csészére; megismertem, a készletemből való volt. Bele kellett kavarnom az italba; olajosan fénylett, mámorítóan gőzölgött - valóságos volt. Ki kellett pillantanom a közlekedő felé; fényárban úszott. Vissza kellett néznem a nőre, s ő épp a két szép, fehér tenyerét tapsikolta össze.

Elkapta a pillantásomat, és rám mosolygott. Vállait jólesőn a nyakába húzta, tenyereit összedörzsölte és kissé a tűz felé tartotta. Mivel már korábban is úgy döntöttem, hogy bele megyek a játékba, belekortyoltam hát a kávéba, amit hozott nekem. Valamiért csalhatatlanul tudtam, hogy az íze fantasztikus lesz, fantasztikusabb, mint amilyet én valaha is produkálni tudnék. Pedig minden bizonnyal az én kávéfőzőmben készült, az én keverékemmel. Ha most fölállnék és kimennék, láthatnám a nyomokat a konyhában: a megbontott és hiányos kávészacskót, a használt kiöntőt, a még meleg falú kávéfőzőt. Mégis - és ezt már az illata megsúgta nekem - volt benne valami ismeretlenül csodálatos, vagy sokkal inkább valami csodálatosan ismeretlen, és azon már nem is tanakodtam magamban, vajon honnan tudja ez a nő, hogy én hány cukorral iszom. Tudja, és kész.

Ő eközben visszalépett a szemközti fotelhoz, játékosan belezuhant és újra kezébe vette a magazint. Mielőtt belelapozott, még rám pillantott és megkérdezte: ‒ Jó a könyv?

A fotel karfáján nyugvó, kitárt könyvre pillantottam. Oda tettem le, lefelé fordítva, amikor felkínálta nekem a kávét. ‒ Megjárja - feleltem összevont szemöldökkel.

‒ Remek - mosolygott helyeslőn, majd érdeklődve lapozta fel a magazint. Szótlanul figyeltem őt, miközben jólesőn kortyolgattam életem legjobb kávéját, és meg sem lepődtem, amikor - épp, mint aki elfelejtett valamit - fölkapta a fejét. ‒ Ne haragudj. Kérsz sütit a kávé mellé?

‒ Nem, köszönöm. Így pont jó - feleltem sietve. Egyszerűen nem akartam, hogy kimenjen. Azt akartam, hogy maradjon.

Az ő arcán azonban enyhe aggodalom kezdett elömleni. ‒ Talán mégis jólesne. Behozok egy tálcával, és majd eldöntöd, csipegetsz-e róla. - S már föl is állt, a magazint a kis asztalra dobva. Most azonban én is fölálltam. Bár úgy láttam, mintha ettől kissé megijedt volna.

‒ Nem kell behoznod semmit - mondtam. - A kávé fantasztikus, nagyon jólesik, sohasem ittam még ilyen finomat. Ez most épp elég. Ez az egész... így tökéletes. Mi lenne, ha csak ülnénk itt a tűz mellett és olvasgatnánk? Szépen, csöndben.

Ő most fázósan megdörzsölgette a karját, és feszengve pislogott a közlekedő felé. ‒ De talán... talán mégis megkívánod, ha már behoztam.
‒ Ebben biztos vagyok, mégis azt szeretném...
‒ Látod! Te is biztos vagy benne - csapott le a meggondolatlanul udvariaskodó kifejezésre. - Máris hozom. - Azzal kiviharzott.

Csüggedten néztem le a kezemben tartott kávéra. A csésze valóságos, a kávé is az, mi több, a három újabb hasábfa is, amelyek már javában lobogtak. Visszaültem a fotelomba, és letettem a félig kiürített csészét az asztalkára, a magazin mellé. Rámeredtem, rá is feledkeztem a színes lapra. Majd hirtelen a közlekedő irányába néztem. Természetesen haldokló félhomály uralta, azon túl pedig minden centiméterrel sűrűbb sötétség. Természetesen - gondoltam szomorúan.

"Ez az egész így tökéletes" - visszhangzott bennem. Ezt valóban én mondtam? Hátradőltem a fotelomban és behunytam a szemem. Tökéletes? Mitől? Arra kellett gondolnom, én mindig is erre vágytam. Amikor még senki sem voltam, amikor még nem voltam kitalálva, megvalósítva, amikor még sejtelmem sem volt arról, ki vagyok én és ki lehetek majd, amikor még nem volt semmim, se tegnapom, se holnapom és az élet elfért egyetlen hátizsákban, én mindaközben folyton valami ilyesmire vágytam. Arra, hogy kizárhassam a rosszat és jóval vegyem körül magam. S azt a jót megoszthassam valakivel, aki hozzám hasonlóan értékeli. Most néhány pillanatig minden tökéletesnek tűnt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-29 11:00:41

válasz oroszlán (2018-07-27 22:31:47) üzenetére
Kedves Ica!

"Lélektani határ - eset." Tetszik ez a kifejezés.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-07-27 22:31:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Képesek lehetünk, ha esrősen gondolunk kívánunk valamit, érezni illatot, ebben az esetben a kávét.
Remek írás, átérezhetően írod a történetedet a könyveddel kedves Laca!
(lélektani határ - eset)
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-26 14:22:15

válasz Kankalin (2018-07-24 21:22:18) üzenetére
Kedves Kankalin!

Az eredeti dokumentumban elvégeztem a javításokat. Itt nem szeretnék már módosítással élni, mert az adatlapomon fölcserélődne az epizódok sorrendje, és az mindig zavarna. De, mint mondottam, el van fogadva. :)

Köszönettel: Laca :)

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-24 21:22:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-24 21:03:29) üzenetére
Laca, a 4. részt ismerve azt mondom, hogy a főhős annyira hatása alatt volt a látványnak és a vonzásnak, hogy eszébe sem jutott kételkedni a csésze tartalmában. :)
Ennek ellenére azt mondom, hogy te jobban érzed az árnyalatokat, én csak azt jeleztem, hogy mi jön át.
Egyáltalán nem ront a minőségen, ha így marad, csak apró észrevétel volt ez részemről ez a lehetőség.
Részemről is elfogadott a jelenlegi.
Ha majd kezembe kerül a novellás köteted, akkor jót derülök a kivesézett mondaton. :)))
Gyanítom, hogy másnak nem tűnik fel a "belemegyek-belekortyoltam".
Az egybeírást viszont mindenképpen javítanám. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-24 21:03:29

válasz Kankalin (2018-07-24 19:48:02) üzenetére
Tulajdonképpen annak a mondatnak az a jelentősége, hogy ugyebár egy sohasem látott, vadidegen teremtés ott terem a házban, mégpedig olyan természetességgel, mintha ez mindig is így lett volna. Aztán odahoz egy csésze kávét, amiben ugyebár akármi is lehet: altató, hogy kirabolják a főhőst, méreg, hogy megöljék, tudatmódosító, hogy rávegyék valamire, akármi. Ő mégis belekortyol. Ez arról szól, hogy minden értetlensége ellenére él benne egyfajta bizalom. Ezért én visszakanyarodnék a belekortyoltam-hoz. Mert bele kellett vágnia, lesz, ami lesz. Mindenkinek mást mond egy mondat, egy szófordulat, de az is jó, amit legutóbb javasolsz, hogy "kortyoltam hát egyet." De ez olyan végleges. Kortyoltam egyet, mintha többet már nem innék belőle. De elfogadom, amit mondasz. Csak leírtam, nekem mit rejt a mondat. Ha azonban stilisztikailag úgy nem megfelelő, értem, és el van fogadva. :):)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-24 19:48:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-24 19:24:40) üzenetére
Laca, a változatással kiküszöbölöd a szóismétlést, de nekem a "kotyoltam hát" nem egészen fejezi ki a mozzanatot. Talán a "kortyoltam hát egyet" közelebb állna hozzá.

A "hapták"-ot értettem. Pihenj! :)

Egyébként javtás nélkül is magas színvonalú ez a novella, de miért ne emelnéd feljebb néhány mm-rel, ha van rá mód? :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-24 19:26:30

válasz zsarátnok (2018-07-24 19:24:13) üzenetére
István!

Remélem, megmarad a lendület, nemsokára jönnek a magyarázatok is.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-24 19:24:40

Kedves Kankalin!

Máris haptákba vágtam magam. :):) (De ez egy tisztelet- és örömteli hapták.) Nem félreérteni! :)
A vesszőkkel még sokszor rajta fogsz kapni, de igyekszem. A szöveg leporolásakor sok hibát kiküszöböltem, de bizonnyal mindet úgysem tudnám.
A 4. bekezdésbeli mondattal kapcs. mit szólsz ehhez?: "Mivel már korábban is úgy döntöttem, hogy belemegyek a játékba, kortyoltam hát a kávéból, amit hozott nekem."

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
143
Időpont: 2018-07-24 19:24:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Rendkívül izgi. Nagyon szépen gördül az írás: "ez a beszéd". :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-24 19:10:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

A feléhez érve sem laposodik el a történet, a rejtély egyre kíváncsibbá tesz, bár vannak sejtéseim a folytatásról.
A filozofikus záró bekezdés érdekes "forgószelet" kavar, mert megállít, gondolkodtat.
Engem legalábbis arra késztetett, hogy foglaljam össze az addig olvasottakat. :)

Néhány egyéb észrevételt is megosztok veled.
A 2. és az 5. bekezdésben van két összetett mondat, ahol az "és" elé tennék vesszőt.
A 4. bekezdésben "belemegyek" lenne helyes. Ami egy kicsit zavaró, hogy a "bele" nem sokkal utána ismétlődik. Ezt lehet, hogy érdemes lenne valahogy kiküszöbölni.

Nagyon tetszik, olvasom is tovább, mert látom, hogy már az "adminon" várakzik a következő rész. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-24 18:50:35

válasz Klára (2018-07-23 21:05:32) üzenetére
Kedves Klára!

Hidd el, itt a főhős tudja a legkevésbé, mi történik körülötte. :) De nemsokára kiderül.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-24 18:48:30

válasz Kőműves Ida (2018-07-23 19:59:01) üzenetére
Kedves Ida!

Örülök, hogy élményt tudtam adni. A ki-be rohangálás nemsokára véget ér, de minden mozzanatnak megvan a maga jelentősége.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2292
Időpont: 2018-07-23 21:05:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Nagyon sejtelmes történet, igazán kíváncsian várom a folytatást. Rendkívül izgalmasan, érdekfeszítően írsz, valóban élményt jelent az olvasónak. :)

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2018-07-23 19:59:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ez az egész így tökéletes - mondod te, és mondom én is. Nagy élmény olvasni téged.
Kíváncsian várom a folytatást, vajon meddig tart a játék? :)

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Hayal bejegyzést írt a(z) Feladni című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Itt senki... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Mea culpa című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep után címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Lépteid nyomán című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Theodor Storm:Junge Liebe című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Ravasz róka című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) én még emlékszem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A kívánságok súlya című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Elmélkedés II. ! című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Csókhiányban szenvedünk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel temető címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Még álmodom ébren... címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) Méreg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)