HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-26

Ez a beszéd 6/6

‒ Akinek megvan mindene - hallottam a hangját -, annak nincs szüksége semmire. Te elhiszed, hogy létezik ilyen ember?
‒ Nem is tudom - motyogtam.
Közelebb lépett. ‒ Tudod, miért vagyok én itt?
‒ Nagyon szeretném tudni.
‒ Mert neked - felelte lassan, tagoltan - nincs semmid. Semmid a világon.

A ránk hulló hosszú és mélységes csöndbe csak a sercegő fahasábok pattogása zajgott bele néha, az üvegfalon túl tomboló szél harsány hangja megtört a vastag, dupla ablakokon. Gondolataim elnémultak, kiüresedett fejjel álltam a semmiből jött nő előtt, és semminek éreztem magam.

‒ Ki vagy te? - kérdeztem nagyon sokára.
‒ Neked kell tudnod - felelte.
‒ Nem tudom - mondtam szomorúan.
A csönd tébolyító volt. Meg kellett törni.
‒ Mi a neved?
‒ Neked kell tudnod.
‒ Úgy érted, nincs neved?
‒ Adj egyet, és akkor lesz.
‒ Ki küldött?
‒ Senki.
‒ Honnan jöttél?
‒ Sehonnan.
‒ Akkor hol voltál eddig?
‒ Én mindig itt voltam. Benned.
‒ Bennem?
‒ Igen, benned. Én mindenkiben ott vagyok.
‒ Hát ez... ez elég ijesztően hangzik. Hogy érted azt, hogy...? Most komolyan! Mindenkiben?
‒ Mindenkiben. Űrök mindenkiben tátonganak.
‒ Űrök - ismételtem magam elé nézve. - Űrök mindenkiben tátonganak... - Fölnéztem az arcába. - Ezért volt a kávé, a sütemény? Mert mindig... mindig hiányzik valami, ugye? Néha csak apróságok, de néha... ez minden. A kávé és a sütemény... azt jelképezik, hogy te... el tudod hozni mindazt, ami hiányzik. - Nem felelt. Nézett rám okosan, várakozón. ‒ Ezekkel csak teszteltél - folytattam motyogva. - Csak fölmértél. Hogy én mit teszek, hogyan reagálok. És végül arra jutottál, hogy... jó ember vagyok?

‒ Az egészséges önzésed még nem egocentrizmus. Szeretted volna, hogy maradjak, de nem ejtettél foglyul. És kész vagy az áldozatra. Elvetted a kávét, pedig bármi lapulhatott volna benne, akár halált is ihattál volna belőle. De te bíztál bennem. Megvan benned az eredendő bizalom. Kész vagy az áldozatra, és nem féled az ismeretlent.

Roppant örültem neki, hogy ilyen bátor és egyenes jellem vagyok, noha addig mit sem tudtam róla, de éheztem a válaszokat, engem Ő érdekelt. ‒ Ha mindig itt voltál... bennem... miért nem láttalak soha?
‒ Talán most jött el az ideje.
‒ Talán? Ezek szerint te sem tudod?
‒ Én nem az vagyok, aki tud. Én az vagyok, ami hiányzik.
‒ Ami? Most akkor ami, vagy aki? - Valójában máris megbántam a kérdést, és őszintén félni kezdtem a lehetséges opcióktól. Vannak dolgok, amelyekről jobb inkább mit sem tudni. Hálásan lélegeztem föl, amikor válaszképp csak egy ismétlést kaptam.
‒ Én az vagyok, ami hiányzik.
‒ Mindenkinek?
‒ Mindenkinek.
‒ Ha tehát valakinek egy... tudom is én, egy kiskutyára lenne szüksége akkor... ‒ Összevonta a szemöldökét, én pedig ebből azt fordítottam le magamnak, hogy jobb, ha ezt a bugyuta mondatot most inkább nem fejezem be. Nyilvánvaló, hogy itt a végletekig komoly dolgokról van szó, és csakis azokról. ‒ Szóval te az vagy, ami hiányzik. - Arca mit sem változott, miközben az én arcom hol lángra gyúlt, hol falfehérre váltott. ‒ És most jött el az ideje. - Erre sem felelt. ‒ Meddig maradsz?
‒ Nem tudom, meddig maradhatok.
‒ Hogyhogy nem tudod?
‒ Úgy, hogy azt neked kell tudnod.
‒ Nekem?

Közelebb lépett. Hangja melegen csendült, a biztonság érzetével töltötte meg a levegőt. Jelenléte az élet értelmét kapiskálta bennem, egyre derengőbben. Újra föltette a kérdést, az ő eredendő, legfontosabb kérdését: ‒ Jó a könyv?

Ha játszunk, hát játsszunk nagyban. (Egyébiránt az igazat feleltem.) ‒ Ez életem legjobb könyve.

Ő egészen közel lépett, szinte rálépett a cipőm orrára, és onnan közelről az arcomra lehelt. Lehelete kókuszillatú volt és forró, átnyalábolta a homlokomat, ködöt vont a szemem elé, de e ködön át is végtelen biztonságot nyújtott a hangja: ‒ Ez a beszéd.

***

Idők teltek el, időtlen idők. Tudtam, hogy így lesz, de nem bántam meg semmit. Kimondtam, amit ki akartam mondani. Amit azért akartam kimondani, hogy igaz legyen.

Már megszoktuk a léptek koppanásait, a fölerősödő emberzajt, ahogyan naponta rázúdul a törhetetlen buborék gömbfalára, de csak, mint a záporverés az ablakon, zajában nincsen semmi tett, csak elméletek. Lecsorognak megfogantatás, ártalom nélkül.

Egy íves áttetsző fal előtt álltam. Ez nem a nappali üvegfala, hanem valami más, egy képlékenynek ható, mégis törhetetlen buborék fala. - Nézd - lépdeltem az érkezők közé. - Ma nyugdíjas csoporttal érkezett.

Ő mellém lépett, keresztülsétálva egy idős hölgy testén. Nem, mint egy kísértet, csak, mint egy interdimenzionális utazó. Átölelte a vállamat, a fejét is ráhajtotta. Azért tette, hogy meglegyen mindenem. Néha csak apróságok hiányoznak a mindenhez.

Körülöttünk emberek gyülekeztek, kíváncsian, mint megannyi nagyra nőtt gyermek. Intették egymást - Figyeljetek a kislányra! -, de ettől csak nagyobb lett a zsivaj. Mi csak mosolyogtunk, már rég megszoktuk ezt. Jönnek, néznek, de nem látnak, majd elmennek. A csoportot vezető elegáns ifjú hölgy angyali türelemmel irányította magára a figyelmet:

‒ És ez alatt az üvegbúra alatt láthatják azokat az emléktárgyakat, amelyeket a neves író utoljára tartott a kezében, azon az estén, amikor az aneurizma végzett vele. A nővérétől kapott híres toll, a tragikusan fiatalon elhunyt feleségétől származó olvasószemüveg, és a könyv, amelyet a kritikus percben éppen olvashatott. Utolsó erejével odaírt egy üzenetet a könyv lapjaira: Soha ne zárd be! Megrázó... ezek voltak az utolsó tollvonásai. Látható, hogy a rövid mondat vége már alig olvasható... Az író lánya tiszteletben tartotta ezt a kérést, és ezek a tárgyak most az emlékház legbecsesebb darabjaiként vannak katalogizálva. Nem tudjuk, miért írhatta oda a haldokló író ezeket a szavakat, de, amint látják, a könyv most is ugyanott van nyitva, soha senki nem zárta be, és nem is fogja. Az írónak, lánya ismeretei szerint, szokása volt az ujjára hajtani a könyveket, amikor szünetet tartott az olvasásban. Most a toll szemlélteti ezt, amely a kinyitott könyvön pihen, mint egy ajtótámasz, egy könyvjelző, egy őr. Azt jelképezi, hogy az apa még nem fejezte be az olvasást. És amíg a könyv nem zárul be, addig a történet sem ér véget. Annabell értelmezésében édesapja nem ment el, épp csak szünetet tart az olvasásban.

‒ Rendkívül szomorú - jegyezte meg valaki. - Egyedül élni, és egyedül halni meg.
‒ Robert Settler*, azaz Mályi Lajos nem volt szomorú ember - reagált az idegenvezető. - Cintya Odd** elvesztése után ugyan sohasem nősült újra, de így is teljes életet élt. Mindig azt nyilatkozta: a lánya személyében neki megvan mindene.
‒ Meglehet, hogy tévedett. - morgott egy idős úr.
‒ Vagy csak áltatta magát - csipogott rá egy pöttöm asszonyka.

Hallgattuk őket, és mosolyogtunk. Közben halk morajlás ismerős zaja lopakodott a fülembe. Hátranéztem, és egy széles terasz tágas ajtónyílásán át ott csillogott mesebeli kéklőn nem a tengerem, de az óceánom. Mások nem láthatnak ott egyebet, csak egy könyvekkel terhelt polcfalat. Mögötte, a ház falán túl, egy forgalmas út zajong. Pedig ott valójában egy tornác nyílik, éspedig egy édeni öbölre. Én és az óceánok... végre találkoztunk. Itt-ott zöld foltok csillannak meg a víz hullámain, jelezve az élet zsibongását, a fenék közelét. Az öböl homokja, mint egykor álmaimban, benne a lábnyomok csakis a miénk. Körül buja, zöld dombok emelkednek, és mindenre ráborul a derűs ég kékje. Elmosolyodtam. Cintya is velem mosolygott. Igen, ezt a nevet adtam neki. Hiszen ő volt az. Ő, aki örökre ott maradt bennem egy tátongó űr formájában, ami végül a kellő időben testet öltött. Épp akkor, amikor eljött az ideje.

A varázsbuborék körül tolongó, nyakukat nyújtogató, fényképezgető, kedves, idős emberek lassan tovább haladtak, hogy szemügyre vegyék a néhai nagy író utolsó otthonának többi részét is. Az emlékházat, amelyről senki nem sejthette, hogy egykor, a látszat ellenére, mindent nélkülözött, de egy napon valami belopózott oda, és azóta is ott van. Valami, ami nem jött sehonnan, mégis mindig ott volt, ahol a szívnek barangolni szokása. Ha egy szív a könyvekben barangol, akkor ő is ott várakozik. Várakozik, figyel, és egy napon előlép. Most pedig betölt és beragyog minden zugot a házban, és a ház falán túl is, a senki más számára nem látható teraszon és a senki más által el nem érhető öbölben. Amikor minden látogató elmegy, és bezárul a külső ajtó, én leveszem az üvegbúrát a könyvről, és a terasz átadja helyét a polcfalnak. Itthon vagyok, és Ő mindig ott van velem. Mert Ő addig marad, amíg szükség van rá. Napközben az óceán habjaiban, a parton időzünk, esténként visszasétálunk a házba, ahol mindig lobog a tűz a kandallóban, sosem fogy el a tűzifa, sosem ér véget az olvasmány, bármennyit lapozzak a könyvben, halk zene szól, kávéillat terjeng, a konyhában égnek a fények, sütemény sül a sütőben, és egy kedves, tiszta hang olykor megkérdi, jó a könyv? A válasz mindig ugyanaz: ez életem legjobb könyve. S lehet az bármelyik könyv. Ha elunjuk magunkat, leveszünk egyet a polcról, és máris utazunk. Nincs többé egyetlen üres, értelmetlen perc.

Ez itt a boldogság háza; már megvan mindenem. De ehhez előbb mindent el kellett vesztenem.

* Settler - beszélő név: kívülálló ** Odd - beszélő név: páratlan

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-31 19:02:23

válasz túlparti (2018-07-29 22:21:56) üzenetére
Kedves túlparti!

Én tartozom köszönettel a gondolatokért, amelyeket tőled kaptam. Nagyon örülök, hogy itt jártál, és nyomot hagytál. Gazdagabbá tettél, köszönöm!

baráti üdv: Laca :)

u.i.: azért én mindenképp kíváncsi lennék a Te időutazásodra is. :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
654
Időpont: 2018-07-29 22:22:54

ja, jut eszembe
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
654
Időpont: 2018-07-29 22:21:56

"Ha egy szív a könyvekben barangol, akkor ő is ott várakozik."
"Amerikai stílusú konyha, nagy családnak való, amely valamikor állandóan tele volt zsibongó vidámsággal, olykor nehéz szagokkal és csörömpöléssel. Most csak néma edények, eszközök lakják. Némák, nem mesélnek semmit."
Szia, EAGLE!  Minden mondat, minden, a helyén van, raktál össze mozaikot, sikerült tökéletesre! Nem kell se több, se kevesebb, összes fűszerek, jó-ízlés szerint. Hátborzongató! Lehetne elemezni írásod, miről is szól; szeretet, szerelem, empátia, önismeret, magány, egymásra figyelés? Nem tisztem felsorolni, érezze, értelmezze mindenki, ahogy csak akarja!
Amúgy, mindig vágytam, hogy megírjam a saját Időutazásomat, kevés sikerrel. De most már nincs tovább értelme semmi, olvaslak, és utazhatom! Köszönet érte!
tisztelettel: túlparti
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-29 17:41:27

válasz oroszlán (2018-07-29 12:05:41) üzenetére
Kedves Ica!

Nagyon szépen összefoglaltad a lényeget, ezért nincs is mit hozzátenni. Csak kifejezni az örömömet, hogy itt voltál, és megköszönni a figyelmedet, idődet, energiádat, amit rászántál erre az olvasmányra. Köszönöm!

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-07-29 12:05:41

Kedves Laca!

Végül is egy regényt (könyvet) ível át az életünk. Legfontosabb a képlékeny lélek, a bizalom az ismeretlenbe. Ki kell tölteni az űrt, a hiányt, mely mindig követel. (vagy észre vesszük ezeket az apró jeleket vagy nem.) Nagyon tanulságos eszmefuttatás, lélekemelő gondolatokkal, szavakkal írtad meg!
Én így gondolom.
A befejezéshez külön gratulálok szeretettel: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-29 11:43:17

válasz Kankalin (2018-07-28 14:34:25) üzenetére
Azta!

Kedves Kankalin, én csak egy ablakban fogok válaszolni. Talán mert nem találom a szavakat. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy mindenképpen valami a kommenthez illő gondolatot kell lejegyeznie válaszként. De ez most nem így lesz.
Csak megköszönni tudom, hogy végig itt voltál, hsz-eidből látható volt, hogy végig tudtad, hol járok, mire gondolok, mit szeretnék kifejezni. Ez néha egy kicsit már ijesztő is volt, mert olykor úgy tűnt, egy lépéssel előttem jársz. De persze mindez érthető, saját buborékod létének ismeretében.
Valóban rég nem írtam már prózát, ez se mai darab, csupán le lett porolva. Legutóbbi elbizonytalanodásom még érezteti utórezgéseit. Egyelőre a versek között kontárkodom, a prózákat még hagyom.
A gondolatokat, amelyeket összefoglaltál, még sokszor el fogom olvasni. Valaha nem hittem volna, hogy tudok bármit adni bármely embertársamnak egy szál tollal. A legtöbbet nekem adta ez a novella, rajtatok keresztül. Köszönöm!

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-29 11:27:58

válasz F János (2018-07-28 06:01:20) üzenetére
Kedves János!

A fantasy már csak ilyen. :) Megkavarja az embert, kivált, ha általánosságban nincs ráhangolódva. Én kifejezetten szeretem ezt a műfajt, de csak írásban. Filmeken egyáltalán nem. Engem nem a megjeleníthető, fantasztikus látványvilág, inkább elsősorban a lélektani vonatkozások, az ember és az "irreális", az ember és az ismeretlen találkozása érdekel.
Örülök, hogy itt voltál, és köszönöm az érdeklődésedet.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-29 11:21:26

válasz oroszlán (2018-07-27 23:11:48) üzenetére
Kedves Ica!

Sajnálom, hogy belefáradtál a végébe. Becsülöm a kitartásodat, és hálás vagyok az érdeklődésedért. Remélem, sikerül helyére tenni a dolgokat.

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-28 14:34:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
Nem okoz meglepetést, hogy megértettem a tartalmat, sokkal inkább természetes. Talán azért, mert bennem is van olyan űr, amit két lábbal a talajon állva képtelenség megszüntetni. Az idő, amit novelláddal töltöttem, segített az űr csökkentésében, mert beengedtem a saját buborékomba.
Ehhez bizalom szükséges, és minden írásod megérdemli a feltétlen bizalmat. :)

Ha eltekintek a "fantasy"-tól, a záró mondat külön is megáll, mert igazságot hordoz.
Még van mit veszítenem, hogy teljesen eltűnjön az űr.
Külön érdemed, hogy elvezettél önmagam megértéséhez is. :)

Az egyéb észrevételeket folyamatosan elmondtam, úgyhogy nincs más hátra, mint megköszönni a rendkívüli élményt, amit novellád nyújtott.
Ezen kívül azt kérem, hogy folytasd az írást (buborékon belül és/vagy kívül), mert akinek olyan tehetség adatott, mint neked, annak meg kell érintenie az olvasók lelkét, hiszen nem véletlenül került a birtokába a kincs. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-28 14:34:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
Tetszik az idősíkok ábrázolása, elhelyezése. Míg az első rész tulajdonképpen 2X3 fahasáb elégésig tart, a második hatalmas időugrással folytatódik, epilógusként.
Jól különítetted el ezeket egymástól, ami biztonságot ad a megértésben, így a szerkezet is stabil, végig megtartja támogató jellegét, ami könnyed olvasmánnyá teszi a komoly filozofikus és lélektani betéteket is. Ezek az arányok végigkísérik a teljes novellát. Kiváló érzékről tanúskodnak a váltások, amelyek egy pillanatig se hagyják unatkozni, eltérülni az olvasót.

A novella kerete rendszerez, mert a kiindulóponthoz való visszatérés segít megérteni a történések fantáziadús sorát.

Érdekes tulajdonsága ennek a műnek, hogy a főhős valódi körülményeit egyetlen mondat tisztázza nyíltan. Aki jól figyel olvasás közben, ráérezhet az epilógusban megjelenő tényekre.
Végig érezni lehet a "varázsbuborék" jelenlétét, a kiváltságos búvóhely hatását.
...
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6219
Időpont: 2018-07-28 14:34:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Bevallom, nagyon vártam a végét. :) Nem azért, mert nem tetszett, hanem azért, mert kíváncsi voltam, hogy azt kapom-e, amit vártam.
Ez azért volt fontos, mert a részleteknél sejteni véltem a folyatást, néha meg is lepődtem ezen. Ennek ellenére nyitott kérdés volt, hogy folyamatában mennyire értettem meg novellád tartalmát.
Nekem nem izgalmat hozott, hanem valami végtelen nyugalmat, várakozást, és azt szerettem volna, ha a végén ez kiteljesedik.
A vártnál sokkal többet kaptam, bár alapból is kiemelkedő műre számítottam.

A leírásokban - sok más egyéb mellett - ma már alig fellelhető emberi értékek mutatkoznak meg.
Betekintést nyerhetünk egy érzelemgazdag világba, ahol mindennek egyszerű, mégis hatalmas horderejű jelentősége van.
...
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-07-28 06:01:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-27 20:15:01) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm, hogy ennyi időt pazarolsz rám, de úgy látom, nem érdemlem meg. Ezzel amit leírtál, kiderül, hogy már majdnem az elejétől nem értettem. Mint írtam, én racionálisan gondolkodom, (víz, föld, levegő) ebből nem tudok kilépni. Az én fejemben ilyenek nem tudnak megfogalmazódni, és ezek szerint befogadni sem tudom. Azért ahogy olvasom a hozzászólásokat, van aki értette, és van aki úgy tesz mintha értette volna.
Ettől függetlenül továbbra is szívesen olvasom majd írásaidat, remélem lesz olyan amelyik nem teszi ennyire próbára az agyamat!

Üdvözlettel: János
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-07-27 23:11:48

Kedves Laca!

Késő van már, úgy látom, érzem el kell olvasnom még egyszer...majd holnap.
Szeretettel: ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 20:40:30

válasz Kőműves Ida (2018-07-27 16:32:09) üzenetére
Kedves Ida!

Örülök, hogy végig itt voltál, és ezt értékes visszajelzéseiddel jelezted. Ne aggódj, nem visszakozom. De mindenképp odafigyelek az észrevételekre. Természetesen amikor valaki közzétesz egy írást, azt többek között azért teszi, mert jónak érzi (legalább valamilyen szinten). Tehát én is jónak éreztem a feltöltéskor ezt a szöveget, de a végétől féltem.
Az nagyon szimpatikus, és nagyon hálás is vagyok érte, hogy mindenki mennyire óvatosan igyekszik fogalmazni, nehogy kedvemet szegjék. Ez sok-sok emberszeretet szabadít föl bennem, mindenkinek köszönöm. De azért nem vagyok cukorból, tanulni szeretnék, fejlődni, és ebben a hsz-ek őszintesége rengeteget segít.
Köszönöm neked a buzdítást, sok erőt és nagy lökést ad. Ez az olvasmány nekem volt a legnagyobb élmény, ahogyan együtt végigjártuk. Köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm, hogy itt voltatok.

Sok szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 20:28:32

válasz Klára (2018-07-27 08:16:33) üzenetére
Kedves Klára!

Meghatottan olvasom soraidat, és mélyen megtisztelve érzem magam. Annyira kerek, egész, korrekt és még sorolhatnám, hogy nem szabad mit fűzni hozzá.
A tiéd egy újabb olvasat (mert eddig szinte minden olvasat eltért a többitől), amit nagyon jó dolognak tartok. Azt mutatja, milyen színes, sokrétű alkotóközösség működik a Napvilágon, és milyen nagy hangsúlyt kap a tolerancia.
Átemelnék ide egy részletet tőled, amelyet az olvasatod magyarázataként osztasz meg: "Bocsánat, de én már mindent csakis a hit szemüvegén át tudok szemlélni." Számomra ezek tőled a legmeghatóbb szavak. Köszönöm, hogy itt voltál végig, és nyomot hagytál.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 20:15:01

válasz F János (2018-07-27 06:59:34) üzenetére
Folyt. köv.:

A konyhában állva sok minden elhangzik. A főhős utal arra, hogy szép családja volt. Most üres a ház. Tehát elvesztette a feleségét. Utal arra is, hogy mennyi mindent elfojt magában: érzelmeket, gondolatokat. Ezek egy nagy erejű, ártalmas halmazt képeznek benne. Sok fájdalom emészthet egy ilyen embert. Az elvesztett társa hatalmas űrt hagyott maga után. (És itt jön a fantasy.) Ez az űr - az emlékek, érzések, fájdalmak metafizikai halmaza - manifesztálódott, testet öltött. Mert közben történik valami. Az író nem tudja, de pár percen belül meg fog halni. A manifesztálódott entitás pedig segít neki az átkelésben. De nem a halálba, hanem egy másik létsíkba, ahol megadja neki mindazt, ami "hiányzik". Előbb egy kicsit próbára teszi. És igen, a "nő" mindent jobban tud a főhősnél, csak segíteni akar neki, hogy magától jöjjön rá a dolgokra. Amikor ez végre sikerül, a férfi kész az átváltozásra, és itt hagyja ezt a létsíkot azért a másikért.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 20:02:31

válasz F János (2018-07-27 06:59:34) üzenetére
Kedves János!

Kérdezz bátran, készséggel rendelkezésedre állok.
Kezdjük azzal, hogy a titokzatos "nő" nem azonos a minden titokzatosságot nélkülöző, teljesen hétköznapi "lánnyal". A történet fő részében ezt a furcsa jövevényt a mesélő végig "nő"-ként említi, sohasem lányként. Ez abból adódik, hogy korban az íróhoz van hozzárendelve. Az írónak már felnőtt lánya van - ez kiderül a végén - tehát legalább negyvenes. Így a "nő" sem egy fiatal lány, hanem érett nő.
A fiatal lány egy új szereplő, egy mellékszereplő. A három kis csillag jelzi az ugrást az időben. Sok idő telik el. Ahogy az lenni szokott, egy író megüresedett házából emlékház lesz, amit iskoláscsoportok, nyugdíjas csoportok, turisták, stb. látogatnak, és ez a lány az idegenvezető, aki bemutatja a látogatóknak a házat, az emléktárgyakat, és közben mesél a néhai íróról. Mellékszereplő, de mégis fontos szerepe van, mert tőle tudjuk meg, hogy mi is történt voltaképpen.

Folyt. köv.
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2018-07-27 16:32:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Milyen jó, hogy nem tippeltem az ötödik résznél, mert jól beletaláltam volna, de jobb, hogy így derült ki számomra is, mert ahogy átadtad, az valami fantasztikus. Ne hallgass ránk, hogy sok, vagy kevés, mert éppen annyi, amennyi kell és az nagyszerűen tálalva. Igenis van tehetséged a prózához, még mennyire, nehogy visszakozz. Nem lehet külön-külön mindenkinek a kénye-kedve és igénye szerint írni, haladj Te csak a saját utadon, mert jó felé visz... ezt nekem elhiheted.
Valami hasonlót írtam már magam is A szivárvány alatt című novellában... talán nem is hasonló, hanem ilyen talányos, de a tiéd sokkal jobb és gratulálok is hozzá nagy szeretettel.
Ida
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2292
Időpont: 2018-07-27 08:16:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezt írod az egyik válaszodban: Előlépett hát az, ami (aki) a legjobban hiányzott az életéből. Mivel azonban az a valaki egy másik dimenzióban létezik, neki kellett átkelnie a jövevényhez. Mondhatni, el kellett itt veszítenie mindent, ahhoz, hogy ott mindene meglegyen. Ez nem más, mint az örök élet. A földi létünk véges, a testünk megöregszik és meghal, de a szellemünk "egy másik dimenzióban" él tovább. Pontosan a lényegre tapintottál rá, az egész élet lényegére. Bár a fantasy kategóriát használod, valójában a valóságot adtad át.
Bocsánat, de én már mindent csakis a hit szemüvegén át tudok szemlélni.
Tartalmas, egészen egyedi a novellád. Az sem baj, hogy néhol kicsit homályos, mert ez az olvasót gondolkodásra készteti.

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2292
Időpont: 2018-07-27 08:16:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Érdekes befejezés, különös, váratlan, megható és sorolhatnám a jelzőket.
Amit a legvégén írsz, amely szerint a főhős úgy kapta meg a teljességet, hogy előbb mindent el kellett veszítenie, engem teljesen arra emlékeztet, amit Jézus mond: aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti, de aki elveszíti az életét énértem, az megtartja azt.
Mindenki arra vágyik, hogy a benne levő ürességet töltse be valami, és egyszer csak rádöbben, hogy senki más nem képes ezt megtenni, kizárólag Isten. Belőle vagyunk teremtve, az Ő képére és hasonlatosságára, tehát a bennünk lévő hiányt, űrt csakis Ő tudja kitölteni. Ha Ő nem lenne, mi sem léteznénk. Mi vagyunk az Ő gyönyörűséges teremtményei, akiket szeret. Érte érdemes elveszíteni az életünket és teljesen Bele veszni, Rá hagyatkozni, mert Ő megtart minket. Aki elveszti önmagát Őérte, az mindent megnyer.
folyt. köv.
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-07-27 06:59:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2018-07-27 01:02:07) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm a kimerítő választ, de én ott akadtam le, amikor azt mondja, (a lány) hogy benned vagyok. Utána azt mondja, hogy nem tudja mi kell nekem. Ha bennem van, tehát ő is én vagyok, akkor, hogyhogy nem tudja, hogy mi kell nekem? Mert szerintem, tudat alatt, vagyis elfojtottan, mindenki tisztában van vele, hogy neki mire van szüksége. Azután, hogy lett belőle idegenvezető? Eddig ilyenről szó sem volt, hogy ő az.
A magyarázatodban is azzal magyarázod amire rákérdezek: "De ehhez olyan valakinek a segítsége kellett, aki ezt nála jobban tudja."
Most akkor az a valaki, vagy valami, nála jobban tuja, vagy nem?

Bocsánat, nem kötözködöm, csak szeretném megérteni a végét.

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 01:20:40

válasz szilkati (2018-07-26 17:29:48) üzenetére
Kedves Kati!

Igazán örülök, hogy a prózánál is látlak, megtisztelsz. Köszönöm a véleményedet is. Nem tudom bizonytalanság fogott-e el a befejezésnél. Igazából végig tudtam, hogyan akarom befejezni, csak nyilvánvalóan nem sikerült. Bár alább az áll, hogy túl talányos, elvont. Itt az áll, túl van magyarázva. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Bár azt már korábban is jelezték, hogy didaktikusan írok. Azóta a párbeszédekről egyre jobban lefaragom a narrátort, de talán még így is sok. Valóban nem akartam homályt a végén, de azt sajnálom, hogy emiatt veszített az erejéből. Nagyon jó, amit írsz, sokat fogok gondolkodni rajta: "Nem hagysz semmi "munkát" az olvasónak. Élvezetes olvasni, ahogy írsz, de nem adja meg azt az izgalmat, amit a verseid." Ez egy nagyon korrekt és serkentő megfogalmazás, amiért hálás vagyok. Megpróbálok kalibrálni, persze, lehet, hogy egyszerűen nincs és nem is lesz tehetségem a prózához. :)

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 01:09:34

válasz zsarátnok (2018-07-26 16:57:07) üzenetére
Kedves István!

Nagyon örülök, hogy tetszést találtál benne. Köszönöm a figyelmedet, idődet, amit rászántál erre a kis mesére. Örülök, hogy végig itt voltál. Külön hálás vagyok a közhelytelenség említéséért, mert a közhelyességtől mindig félek. Elég nehéz ma már nem annak lenni.

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-27 01:02:07

válasz F János (2018-07-26 16:33:08) üzenetére
Kedves János!

Én is örülök, hogy elolvastad. Sajnálom, hogy a befejezések mindig kívánnivalót hagynak maguk után. Nyilvánvaló, hogy ez a gyenge pontom. Igyekeztem mindenre fényt deríteni. Talán önmagában az idegenvezető ismertetője is elég lett volna, de nem véletlenül kezdődött és zárult a történet az óceánnal. A főhősben mindig is kitöltetlen űrök tátongtak, bár ezt ő nem látta be, a konyhánál maga is elismerte ugyan, hogy elfojt dolgokat, de hogy lelkileg voltaképpen nélkülözik, erről nem volt tudomása. A fantasy eszközei kellettek ahhoz, hogy mindent visszakapjon, és eljusson abba az állapotba, amely számára a legideálisabb. De ehhez olyan valakinek a segítsége kellett, aki ezt nála jobban tudja. Előlépett hát az, ami (aki) a legjobban hiányzott az életéből. Mivel azonban az a valaki egy másik dimenzióban létezik, neki kellett átkelnie a jövevényhez. Mondhatni, el kellett itt veszítenie mindent, ahhoz, hogy ott mindene meglegyen.

Köszönettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
315
Időpont: 2018-07-26 17:29:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca! Érdekes történet, bár úgy érzem, a végén kicsit elbizonytalanodtál, hogyan fejezd be. Lehet, az az oka ennek az érzésemnek, hogy - bár tökéletes a szókincsed -, kissé túlmagyarázod a dolgokat. Nem hagysz semmi "munkát" az olvasónak. Élvezetes olvasni, ahogy írsz, de nem adja meg azt az izgalmat, amit a verseid. Ez persze csak az én véleményem, és ne is törődj vele, ha úgy érzed, nem igaz.

Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
143
Időpont: 2018-07-26 16:57:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ehhez a témához nagyon nehéz úgy hozzányúlni, hogy ne legyen közhelyes. Neked sikerült. Nagyon gazdag szókinccsel rendelkezel. Néhol kifejezetten virtuóz módon bánsz a nyelvvel, s ez természetesen csak még élvezetesebbé teszi írásaid olvasását. Szívből gratulálok.

Üdv: István
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-07-26 16:33:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Leütötted a magas labdát, de van egy olyan érzésem, hogy nem tudtam fogadni, pedig kétszer elolvastam ezt a részt. Azt megállapítottam, hogy nagyon tudsz bánni a szavakkal, de valószínű, hogy én annyira a realitások talaján állok, hogy ennyire elvontan már nem tudok gondolkodni. Biztos, bennem van a hiba.
Az 5. részig még ott voltam veled, itt a 6-nál én lemaradtam.

Azért örülök, hogy elolvastam.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

Hayal bejegyzést írt a(z) Feladni című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Itt senki... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Mea culpa című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep után címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Lépteid nyomán című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Theodor Storm:Junge Liebe című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Ravasz róka című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) én még emlékszem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A kívánságok súlya című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Elmélkedés II. ! című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Csókhiányban szenvedünk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel temető címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Még álmodom ébren... címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) Méreg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)