HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 87

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47086

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2018-07-27

Tíz lépés...

Ott állt a várban, az ágyútorony tövében a fűzfa alatt, amikor először látta. Magas, sportos fiú, futva közeledett, csak éppen rápislantott, s futott tovább. Ő a szemével követte magas, izmos alakját, s belesajdult a szíve, mert nem tudta, látja-e még valaha. A fűzfa levelei gyengéden simogatták az arcát, a szellő beletúrt a hajába, lehunyta szemét egy pillanatra, s úgy érezte, hogy az ő keze az, ami a hajába túr, az ő keze ilyen lágyan simogató.
Szerelem volt első látásra. Szerelem, csillapíthatatlan szerelem, ami nem hagyta nyugodni. Nem tudta feledni, pedig, ha jól meggondolja, az arcát alig látta, talán fel sem ismerné, ha szembe jönne vele az utcán. Mégis, csak róla ábrándozott, csak őt kereste minden szembejövő arcban, mert a lelke mélyén tudta, akkor, tizenhat éves fejjel, hogy rá fog ismerni, ha újra találkozik vele.

Évek múltak, majdnem két év, amikor a tengerparton nyaralt a szüleivel, egy kis halászfaluban. Még mindig róla álmodozott, még mindig őt kereste, már szinte biztos volt benne, hogy ő az igazi, csak abban fogyatkozott meg a hite, hogy valaha rátalál.
Apa küldte a piacra, vegyen egy görögdinnyét. Utána kiáltott: görögöt! Még hallotta, hogy anyának odasúgja: amilyen szórakozott ez a lány, a végén egy poshadt sárgadinnyével állít haza.
Egy szűk sikátoron haladt lefelé a hat kilós dinnyével, a sárga kőkockákat nézte a lába előtt. Aztán meglátott egy sötétszürkét, kissé távolabb. Az biztosan később került az utcakövek közé, mert kimagaslott és a színe is elütött a többitől.
Hirtelen támadt a gondolat: ha tíz lépés a szürke kőig, akkor ott találkozik vele!... Óvatosan lépkedett, számolta a lépéseket ... pont tíz ... pont tíz ... örvendezett, amikor hirtelen megbotlott a kimagasló szürke kőben és hasra esett.
A dinnye nagyot reccsent, s ezer darabra tört a kemény utcaköveken. Sok volt a járókelő, s ő azt sem tudta, felkeljen-e egyáltalán, annyira szégyellte magát. Amikor megmozdult, erős fájdalom hasított a térdébe.
- Segíthetek? - szólt egy bársonyos férfihang, és a kezét nyújtotta, majd megpróbálta felemelni. Ráemelte a tekintetét. Ő volt az! Elnyomta a már elindult sikolyt, majd a fiú karjaiba ájult.
Egy orvosi rendelőben tért magához. Azt sem tudta, hogy került oda. Az orvos elmagyarázta tört angolsággal, hogy nem tört el semmije, a sebeket megtisztogatták, bekötözték.
Akkor még ő is gyengén beszélte az angolt, de valahogy megkérdezte, hogyan került ő ide?
- A bátyád hozott be, válaszolta az orvos, a váróban várakozik.
Hiszen nekem öcsém van... mondta volna, de hallgatott. Amikor kilépett a váróba, ott ült Ő. Az orvos hozzá lépett, valamit magyarázott neki, nem tudta mit, mert már képtelen volt arra figyelni. A fiú finom angolsággal válaszolt, majd felé fordult, megfogta a karját: gyere, haza kísérlek, mondta.
Már az utcán voltak, sajgott a térde, minden lépésnél villámok cikáztak benne, csak nagyon aprókat tudott lépni, aztán meglátta a padot, ott a lámpás mellett, és kérte, hadd üljön le picit, mert érezte, hogy menten elájul, csak azt nem tudta mitől. Vajon a térde-e a vétkes mindezért, vagy Ő, az, hogy itt jön mellette, fogja a karját ... két éves vágyakozás után itt van vele, s ő menten elájul...
Ültek a padon, és nem mert ránézni. Egy csigát bámult, ahogy vonszolta magát ott a pálma alatt a betonon. Magát is csigának érezte, hiszen ő is így vonszolta magát, lassan, az ég minden csillagát látva maga előtt fényes nappal, amíg megtette az utat hazáig, bár a kapun belül már elájult, a fiú vitte be a lakásba a karjaiban.

Egy év után, egy nyári délutánon, egy szál tearózsát nyújtva felé, kérte meg a kezét. Igent mondott, és határtalanul boldog volt. Nemsokára az esküvőt is megtartották, s két évre rá, iker gyermekeik születtek. Egy fiú, egy lány.
Szivárvány-színekben tündökölt a boldogságuk. Sosem látott egyetértésben nevelték két csodaszép gyermeküket. Mintacsaládnak számítottak, annak tartották őket, egészen addig a napig...
Amikor megkapta a hírt, hogy elszállt egy hajtűkanyarban, napokig nem tért magához. Akkor négy évesek voltak az ikrek.

Egyedül botorkált végig az életen... egyedül... nélküle. Felnőttek a gyerekek, kirepültek, már nekik sincs szükségük rá. Egyedül maradt... teljesen egyedül.
Most itt áll a várban, az ágyútorony tövében a fűzfa alatt, ahol először látta Őt. Itt áll, immár hatvan évesen, és a feltörő emlékek özöne teljesen letaglózza. Palacsinta illatot hoz a szél. Könny szökik a szemébe, mert eszébe jut, hogy mennyire szerette a palacsintát... sokat sütött neki... de talán a világ összes palacsintája sem lett volna elég... a szája mosolyra görbült ... belül zokogott.
Azóta, nem sütött palacsintát, az illatától is menekült... egy falatot sem tudott volna lenyelni, nélküle. A gyerekek a nagymamáknál palacsintáztak...
Nincsenek már vágyai, álmai sem ... jó lenne, ha megfogná a kezét újra ... jó lenne szállni vele a felhők felett ... jó lenne vele ... tíz lépés a szürke kőig ... csupán tíz lépés...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-08-10 20:42:01

válasz efmatild (2018-08-07 14:26:51) üzenetére
Drága Matild!

Hát igen, egy élet, tömören. Örülök, hogy megérintett a történet.
Köszönöm látogatásod és kedves soraid.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-08-10 20:38:32

válasz Ylen Morisot (2018-08-06 12:27:17) üzenetére
Drága Ylen!

Hát igen, valóban, de mást kezdtem írni. Az is úgy készül, mint Déva-vára, amit ma leírok, holnap kitörlöm... :) de ki tudhatja, még sor kerülhet rá. :)
Köszönöm kedves soraid. Örültem, hogy láttalak. :)

Szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
438
Időpont: 2018-08-07 14:26:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Ebben a rövid írásodban egy nőnek egész életét leírtad, az első szerelemtől kezdve az idős korig. Boldogan élt az első szerelme mellett, gyerekeikben örömüket lelték, mígnem a Sors közbeszólt, és egyedül maradt a gyerekeivel. Egyedül kellett felnevelnie gyerekeit, majd amikor már ők is felnőttek, magára maradt, az emlékeivel. Nem csoda, hogy időnként vannak olyan érzései: "Nincsenek már vágyai, álmai sem..."
Szomorúan szép történetedhez gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2018-08-06 12:27:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Mint mindig, szívet talált a történeted. Az volt az első gondolatom, hogy egy regénynek lehetne az alapsztorija ... ilyet szeretnek olvasni a nők ... Gondolkozz el rajta! :) Nekem tetszene nagyon! :)
Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy "megrendelésre" íródott.
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-08-05 21:36:44

válasz Finta Kata (2018-07-30 18:37:27) üzenetére
Drága Kata!

Köszönöm szépen, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett a történet, sőt, még emlékeket is ébresztett benned. Elismerő soraid sokat jelentenek nekem.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11978
Időpont: 2018-07-30 18:37:27

Ida,Drága Ida!
Olyan szépen írtad meg a novellát, amilyennel még álmokban sem lehet találkozni. Ez az igaz szerelem, nekem eszembe juttatta azt az álomszép találkozást, amire akkor leltem én is, amikor már tíz
éve magányos voltam... véletlen találkozás volt, amikor szembenéztünk, éreztem, hogy őt vártam egész életemben, s ami sajnos, csak négy évig tartott, mert szerelmem akkor a nagy tiszai árvíz
idején megfázott, s nemsokára itt hagyta a földi világot, engemet is... de az a négy év több volt mindennél. Álmaimban gyakran találkozom vele.
Novelládat kétszer is elolvastam, élveztem a gyönyörű nyelvezetet... Biztos vagyok benne, hogy még
többször is újra megkeresem és elolvasom.
Élmény volt olvasni,
szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-30 15:30:05

válasz Klára (2018-07-29 15:42:03) üzenetére
Kedves Klári!

Sokat jelentenek nekem elismerő soraid. Hálás köszönetem értük. :)

Szeretettel,
Ida

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-30 15:28:50

válasz oroszlán (2018-07-29 12:31:17) üzenetére
Drága Ica!

Örülök elismerő soraidnak és annak, hogy szereted az írásaimat.
Hálásan köszönöm!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-30 14:57:29

válasz black eagle (2018-07-29 12:18:13) üzenetére
Kedves Laca!

Az igazat megvallva, magam sem szeretem az ilyen játékot, ez volt az első, amibe mégis belementem. Az "ágyútorony" okozott gondot csupán, így azon igyekeztem rögtön túl lenni.
Miután meg volt az első mondat, az után kezdtem gondolkodni azon, hogy mi is legyen a történet. Miután összeállt a vázlat a fejemben, azután kezdtem kidolgozni a történetet, gondoltam, a kötelező szavakat simán beillesztem. Nem lett igazam, igenis irányítottak a kötelező szavak, még ha jól illeszkedtek, akkor is. Tehát, igazad van, szöveggé változott. Egy próbát azért megért. :)
Hálásan köszönöm elismerő soraidat.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2018-07-29 15:42:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Szomorú, megható történet, nagyon szépen megírtad.

Szívből gratulálok: Klári
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7172
Időpont: 2018-07-29 12:31:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Ó de szépre írtad ezt a szerelmi történetet, ami szomorú véget ért.
Szeretettel gratulálok, szeretem ahogyan írsz!
Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-29 12:18:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Figyelembe véve, hogy játék előírásai szerint, kényszer hatására írtad, még inkább fogadd elismerésemet. Gyönyörű, megrázó írás.
Bár bevallom, talán jobb lett volna nem tudnom az írás keletkezésének körülményeiről (én hülye, minek olvastam el a kommenteket!), mert így kicsit megölt bennem valamit, kicsit ellopott a színekből, a történet hiteléből. Míg olvastam, szép, szórakoztatóan megkapó történet volt, amikor rájöttem, hogy ez egy játék briliáns megoldása, írássá, szöveggé változott.
Az mindenképpen sokat elárul az alkotó lelkületéről, hogy puszta feladatból is ilyen csodálatos, kerek kis írást tud elővarázsolni. (Engem már az is megfogott, amikor meghatározták a maximális karakterszámot. Nem bírtam belegyömöszölni magam az Ő kereteikbe.)
Gratulálok!

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-29 09:44:45

válasz T. Pandur Judit (2018-07-28 21:01:26) üzenetére
Kedves Judit!

Jól gondolod! Még milyen kényszer hatás? Az ágyútorony a felelős mindenért.

Igen, játék volt a következő kulcsszavakkal: palacsinta, tearózsa, sikátor, lámpás, csiga, darab, fűz, ágyútorony, szivárvány, görög

Drága Juditom, ebben az "eldobható világban" legalább olvassunk az örök szerelemről...
bár én hiszek benne, hogy van ilyen. :)

Köszönettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5553
Időpont: 2018-07-29 09:35:12

válasz Kankalin (2018-07-27 18:59:39) üzenetére
Szia Kankalin!

Ja igen, az "ágyútorony", az áruló! :)
Abból indultam ki, mert talán később nem tudtam volna mit kezdeni vele. :)
Magam is emlékszem még a "Vakvilág"-ra, csodaszép volt, az ágyútoronnyal együtt.

Sajnálom, ha nagyon szíven talált Téged ez a történet, és remélem, hogy még nagyon távol van az a bizonyos szürke kő.
Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4770
Időpont: 2018-07-28 21:01:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Kankalin hozzászólását olvasva azt gondolom, hogy ezt egy novella-játékra írtad. Jól gondolom?
Amíg Kankalint el nem olvastam, nem gondoltam volna, hogy ez a romantikus történet "kényszer hatására" íródott.

Ma az "eldobható világ" korában egészen különös örök szerelemről olvasni.

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
Időpont: 2018-07-27 18:59:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

Örülök, hogy feltetted ezt a szívet melengető, ugyanakkor megrázó novelládat. Ha nem olvastam volna már előbb, az "ágyútorony" akkor is elárult volna, mert ezt a szót nem sűrűn szokták beleszőni írásokba. :)
Úgy látom, hozzám hasonlóan te is az elején szabadultál meg tőle, így már csak a többi nyolc adott szót kellett elhelyezned. :)
Komoly játék volt ez.

Fájdalmasan szép történet. Közelről át tudom érezni, mert átéltem hasonlót, ráadásul nem sok lépéssel van távolabb tőlem az a kő.

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nincs helyem a kollekcióban? című alkotáshoz

Winter Heart bejegyzést írt a(z) Messziről jött ember című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Messziről jött ember című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Októberi áhítat címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/8 című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Szteroid címmel a várólistára

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Paramnézia című alkotáshoz

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Hozomány című alkotáshoz

Winter Heart alkotást töltött fel Messziről jött ember címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Nincs helyem a kollekcióban? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 35. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kukoricafosztás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)