Statisztika

Hajnalban félhomályban fáradtan
Egy bukott angyal szállott álmatlan,
Fekete szárnyain a csillanó múlt,
Éjféli tiszta égbolt alatt ő is lehullt.

Nem féltem soha csak féltettem,
Mások helyett is én tévedtem,
Reménytelenségben is reméltem,
Majd árulók tüzében elégtem.

Földre érkezett és nézett a távolba,
Folyó hanyag hulláma is vádolta,
Nem törik meg míg hallgat szívére,
Mondta csak visszajön ezt ígérte.

Tévedtem vagy csak eltévedtem?
Érkeztem én de már elkéshettem,
Ha nem tettem volna helyesen,
Bűntudat gyötörne még teljesen.

Könnycsepp hullott szép szeméből,
Tört egy darab igaz bátor lelkéből,
Szárnyait kitárva a légbe kapott,
Eltűnt bár egy emléket itt hagyott.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom