HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 33 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51277 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ÁrnyékholdFeltöltés dátuma: 2018-08-04
Pusztai történetNyári meleg járja át az alföldi pusztaságot. Madarak énekelnek a fákon. A távolban egy ifjú legény vágtázik sárga szőrű lován. Fekete fehér csikós ruháját lobogtatja a szél, akár a ló sörényét. Szembe vele egy huszár kapitány jön piros pej lovon. Díszes tiszti ruhája és kardja meg villam a pusztába. Ahogy fogy a távolság köztük és már szinte egymás mellett vannak az ifjú csikós ostorját válláról levetve cserget egyet a huszár kapitány felé. Hogy ezt heccből vagy épp tiszteletből csinálta szerintem még maga se tudja. A huszár kapitány meg áll és lovával az ifjú felé fordul. Morcosnak tűnik, de lehet hogy csak pödrös bajsza miatt tűnik annak.
- Hé te fiú! - kiált az ifjú után, aki meg fordul a kapitány felé. - Tessék! - Kiált vissza. - Szép lovad van. Mi a neve? - kérdezi a kapitány ahogy közeledik az ifjú felé. - Zdravko a neve. - A név hallatán a kapitány ráncolja a szemöldökét. - Rác vagy? - Dehogy vagyok. Ha az lennék szemen is köpném magam. A ló rácoké volt. - Volt? - Volt. Egy gyilkos ráctól kötöttem el. - Tán tudsz rácul? - Nem én, de az ostrom tud. - Hát hogy? - Mikor háton vágtam és kérdeztem a ló nevét nem válaszolt, de mikor csergettem egyet felé ostorommal egyből tudott válaszolni. - A kapitány elneveti magát. - És mi lett a ráccal? - Kérdezi a kapitány újra komoran. - Rá vágtam még egyett a hátára aztán felültem Zdravkora és ott hagytam. - És mi a neved? - Bacsányi Áron. - Hol laksz? - Kecskeméten laktam, de már a puszta az otthonom. - Hát hogy hogy? - Elszöktem. - Betyár lennél? - Attól függ ki kérdezi. - Válaszolt és megigazítja csikós kalapját. - Ide figyelj. Gyere katonának a huszár ezredünkhöz. Nem kell többet bujkálnod. Szükségünk van az ilyen bátor ifjakra mint te. - Nem is tudom. - Gondolkozik az ifjú. - Semmire sem lesz gondod. - A fiú gondolkodóba esik, aztán eldöntötte s így válaszol: - Hát legyen. - Akkor gyere velem. - A kapitány megforgatja lovát majd elindul s az ifjú Áron követi. A katona élet megtetszett Áronnak és buzgó szellemmel űzi hivatását. Azt beszélik azóta kapitánnyá nevezték ki. 2018.08.03. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Varjú Zoltán alkotást töltött fel EGYÜTT, EGYMÁSBAN EGÉSZEK címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Emlékzés Szuhanics Albertra címmel Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |