Nyári meleg járja át az alföldi pusztaságot. Madarak énekelnek a fákon. A távolban egy ifjú legény vágtázik sárga szőrű lován. Fekete fehér csikós ruháját lobogtatja a szél, akár a ló sörényét. Szembe vele egy huszár kapitány jön piros pej lovon. Díszes tiszti ruhája és kardja meg villam a pusztába. Ahogy fogy a távolság köztük és már szinte egymás mellett vannak az ifjú csikós ostorját válláról levetve cserget egyet a huszár kapitány felé. Hogy ezt heccből vagy épp tiszteletből csinálta szerintem még maga se tudja. A huszár kapitány meg áll és lovával az ifjú felé fordul. Morcosnak tűnik, de lehet hogy csak pödrös bajsza miatt tűnik annak.
- Hé te fiú! - kiált az ifjú után, aki meg fordul a kapitány felé.
- Tessék! - Kiált vissza.
- Szép lovad van. Mi a neve? - kérdezi a kapitány ahogy közeledik az ifjú felé.
- Zdravko a neve. - A név hallatán a kapitány ráncolja a szemöldökét.
- Rác vagy?
- Dehogy vagyok. Ha az lennék szemen is köpném magam. A ló rácoké volt.
- Volt?
- Volt. Egy gyilkos ráctól kötöttem el.
- Tán tudsz rácul?
- Nem én, de az ostrom tud.
- Hát hogy?
- Mikor háton vágtam és kérdeztem a ló nevét nem válaszolt, de mikor csergettem egyet felé ostorommal egyből tudott válaszolni. - A kapitány elneveti magát.
- És mi lett a ráccal? - Kérdezi a kapitány újra komoran.
- Rá vágtam még egyett a hátára aztán felültem Zdravkora és ott hagytam.
- És mi a neved?
- Bacsányi Áron.
- Hol laksz?
- Kecskeméten laktam, de már a puszta az otthonom.
- Hát hogy hogy?
- Elszöktem.
- Betyár lennél?
- Attól függ ki kérdezi. - Válaszolt és megigazítja csikós kalapját.
- Ide figyelj. Gyere katonának a huszár ezredünkhöz. Nem kell többet bujkálnod. Szükségünk van az ilyen bátor ifjakra mint te.
- Nem is tudom. - Gondolkozik az ifjú.
- Semmire sem lesz gondod. - A fiú gondolkodóba esik, aztán eldöntötte s így válaszol:
- Hát legyen.
- Akkor gyere velem. - A kapitány megforgatja lovát majd elindul s az ifjú Áron követi.
A katona élet megtetszett Áronnak és buzgó szellemmel űzi hivatását. Azt beszélik azóta kapitánnyá nevezték ki.