HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: mannaFeltöltés dátuma: 2018-08-14

Szégyellem magam

Az emberi tartás, a jólelkűség egy olyan hihetetlen mozzanatát osztom meg veletek, akik olvassátok most ezeket a sorokat, amelyet nagyon kevés ember tesz. Egy gesztus egy embertársunktól ebben az önzőségtől elvadult világban.

Ma elintéznivalóm akadt a közeli nagyvárosban, ezért a hetek óta tartó hőségriadó elől menekülve még a délelőti órákban busszal szándékoztam utazni a lányommal. A falu buszmegállójában várakozás közben körbenéztem és olyan dolgot láttam, amelyre nem voltam lelkileg felkészülve, ezt látva még jó sokáig kísértett, utána sírva utaztam tovább a buszon. Még jó, hogy feltalálták azt a fránya napszemüveget, bár a könnyek úgy tűnt, verejtékként csorogtak végig az arcomon.

Megláttam egy falubelimet lábak nélkül kertet kapálni és gazolni a saját portáján. A látvány a kerítés rácsain keresztül átszűrődve is fájdalmas és szívszorító volt. Nekem, akinek lábai vannak, még ha rozogák is, ezek után már meg sem szabad szólalnom az órákig tartó, városban való fárasztó gyaloglás utáni fájdalomtól.

Merjek-e odamenni és megkérdezni, miért csinálja ezt a munkát a földön csúszva? A kérdés motoszkált az agyamban, és a pár perc múlva érkező távolsági busz sem tudott megakadályozni, hogy odaszaladjak hozzá.

Gyors üdvözlés és beszélgetés után megtudtam, hogy a barátok, akiknek ő párnappal előtte fizetett egy kis italt a közeli boltban, megígérték neki, hogy elmennek segíteni, kigazolni a feljárót, de még nem értek oda, mert nem tartották fontosnak az ő kérését, ezért ő maga állt neki megcsinálni ezt a kerti munkát, hiszen a múltkor is fát hordott be lábak nélkül.

A sorok fájnak, sóhajtozva írom ezeket a sorokat. A gondolatok is égetnek. A tehetetlenség haragot ébresztett bennem.

Elbúcsúztunk egymástól, de előtte megígértette velem, hogy visszafelé bemegyek hozzá, mert adni akar nekem saját termesztésű paradicsomot. Megígértem neki, hogy becsöngetek hozzá majd visszafelé, de szembe sem jutott volna egy ilyen rossz élethelyzetben lévő embertől bármit is elvenni, vagy elfogadni. Megsérteni nem akartam, gondoltam, majd elfelejtődik a dolog.

Visszatértem a buszmegállóba, a lányommal vártuk a buszt, a fejünkre tűzött a nap. Leülni sem tudtam, mert a feszültség a nyakamat fojtogatta. Mit csináljak? Kérdeztem halkam magamban. Nem mehetek el csak úgy, mintha mi sem történt volna. Mivel nálam nem volt sok pénz éppen, mert banki ügyet kellett intéznem, ez volt az utazásom célja. Összeszedtem a két távolsági buszdíj mellett megmaradt kis aprót és az összegyűjtött öt darab kétszáz forintost, futva elvittem neki. Leguggoltam a kerítés elé, a falubelim látószögéből egymásra pillantva mondtam neki:
- Fogadd el és költsd el, amire jónak látod!

A férfi szinte felháborodva kiáltott rám, erkölccsel telve szinte megrótt engem, hogy ő nem azért ajánlotta fel nekem a paradicsomot, hogy én pénzt adjak neki.

Ha nem ajánlotta volna fel jószívűen a paradicsomot nekem, akkor sem tudtam, volna tükörbe nézni, hogy egy kis segítséget sem nyújtottam volna neki. A pénzérméket a kerítés fonatai között a földre csúsztatva beszéltem mellé, hogy így, meg úgy, nem ezért, meg azért. Mondta, hogy várni fog majd rám visszafelé.

Megfordultam, és szaladtam is vissza a megállóba. A busz szerencsére jött is hamar. Az igazi feleszmélés arról, hogy mi is történt, csak a jegyvétel után és a helyfoglalás után sújtott le.
Egy szegény és beteg emberbe több emberség szorult, mint az ép emberbe. Szégyelltem magam önmagam miatt.

Hazaérve ezen az augusztusi forró napon, délután 4 órakor egyszercsak kiáltás szakított meg a mindennapok sivár dolgait fontosnak tartó munkálkodásomban.

Ki lehet? Nem várok senkit, állapítottam meg magamban menet közben. Újfent szaladok, szokás szerint mezitláb, papucsot sem húzva siettem ki a szobából.

Az arcom égett, a földbe süllyedtem a szégyentől. A ház előtt volt tolókocsijában a falubelim, és rám várt. A kocsija telepakolva szebbnél szebb zöldséggekel, melyeket ő nagyon szívesen, fiatalosan hozott el nekem. A gondosan elcsomagolt zöldbab és bio-paradicsomok különböző méretben kandikálkáltak ki a szatyorból, egy másik szatyorban zöld uborkák feküdtek egymás mellett. A kerekesszék lábtartóján utazott két darab óriás tök is. Egy sütő- és egy főzőtök.
- Ez a tiéd, ez is a tiéd és ezek is a tiedék - hallottam egy olyan embertől, aki visszaadta a hitem a jó emberekben. Újra és újra tombol bennem ez a két szót, hogy SZÉGYELLEM MAGAM. Amiért ennivalót kaptam, egy fizikailag sérült ember ételt adott nekem önzetlenül, pedig nem szorultam rá.

Szégyellem magam, és könnyeimet nyelve írom ezeket a sorokat. Fáj, amiért a saját gyarlóságomat más erejéből látom visszatükröződni, torz tükörképet mutatva nekem.

Mánfa, 2018. augusztus 14.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1325
Időpont: 2018-08-17 16:33:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok a történetedhez. Meghatottt.
Alkotó
manna
Regisztrált:
2007-10-21
Összes értékelés:
119
Időpont: 2018-08-17 11:39:33

válasz Finta Kata (2018-08-16 12:43:05) üzenetére
Kedves Kata! Köszönöm a dícsérő soraidat.Az igazat bevallva kaptam egy kis helyesírási segítséget újból. Az érdem nem csak az enyém. Azért szégyellem magam, mert én sokmindenért képes vagyok befordulni de azt látni, h egy sérűlt ember mennyivel erősebb élni akarással van köztünk, sőt nyitotatabb a társadalom felé mint az épp emberek , ez az érzés kijózanító tapasztalás volt. puszi 😘
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12014
Időpont: 2018-08-16 12:43:05

Kedves Manna!
Te nekem korabeli jó ismerősöm vagy, de régen nem olvastam tőled, s most mikor láttam a rövid írásodat, örömmel fogtam hozzá, hogy elolvassam.
Örülök, mert ezt az érdekes találkozást nagyon szépen, hibátlanul írtad le, s én olvashattam. A téma is érdekes, mert életünk folyamán megesik, hogy találkozunk ilyen emberekkel. Te jóhiszeműen szeretted volna őt megajándékozni, de ő szégyellte volna, azt elfogadná, s inkább még tőle kaptál ajándékot. Azt mutatják a soraid, hogy egy testileg sérült ember igen is, lehet becsületes, rendes, igaz ember.
Te pedig ezért ne szégyelld magad, mert az ember életében mindig tanulhat másoktól.
Örülök, hogy elolvastam a történetedet.
Szeretettel olvastam:
Kata

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A vadászösztön, avagy amit egy nőnek tudnia kell című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kegyes halál című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszi vers című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Joseph Freiherr Eichendorff:Die Zeit geht schnellf: címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) A balatoni ház című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A betű cédája című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Miért hosszú a zsiráf nyaka? című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Őszi vers című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Itt voltak címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)