HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-08-28

Menekülés, VI.

Pillanatra álltak csak meg, néztek vissza; kellett sietniük tovább. Tulajdonképpen, kicsit meg is sajnálta "Őket keresőt" - nevezte így magában, de leginkább sajnálta meg kicsi lámpást. Annyira vágyott rá! Gondolta magában csak: jó lenne az inkább nékik, adna meleget, biztonságot, vezethetné őket, rájuk váró sok-sötétben. Biztos helyre. Lehetne jó társuk, összes reménytelenségben. Meneteltek csak tovább, összes lámpásuk nélkül.
- Merre, hová most?
- Biztos helyre - válaszolt, de gondolta magában, most fogalma sincs már.
- Hazudsz, de nem baj, egyáltalán nem baj már, megszoktam, szeretem hazugságaid is.
Jó volt menetelni, hiábavaló menekülésben. Remélte csak, hajnalra támad fel sivatagi szél, szeretkeznek, kapaszkodnak egymásba, sivítnak, sikítnak összes porszemek megint, szokásos kavalkád-karneválban, aztán állnak össze új összevisszaságba, ő nyomaikat elfedő rendetlenségbe.
Meneteltek hát ritmusra, fémdobozba rejtett kalimpáló, csörgő-zörgő dögcédulák ritmusára. Volt fogalma semmi, merre mehetnének; jártak már, majd mindenhol. Mert jártak már világ összes helyein; fordultak elő mindenütt, menekülés közben.
Evezett fel esőerdők övezte, vízgyűjtő nagy folyón; egyre feljebb, lassan elmaradtak összes pálmakunyhós kicsiny települések; mezítelen gyerekek integettek utazóknak, nékik, ők meg vissza; jelezték, megyünk, megyünk, utazunk, és ez jó! Legyetek boldogok, ti is! (Ez nálunk, csak egy menekülés.)
Keresett mellékfolyót, evezett egyre feljebb, egyre feljebb csak; aznap éjjel, nem volt kedve már partra húznia a csónakot, kedves sikítása ébresztette, gyorsan belepuskázott az ökölnyi sárgás szemek közé. Ez nem "az" lehetett, gondolta magában. Túl könnyű volt az elbánás.
Mindegy, eveztek tovább; csónakot húzták partra, melegítettek kávét, volt forró, áztak esőben szedett-vedett, naponta összeeszkábált, szánalmas pálmalevél sátruk alatt.
Onca! Ő látta meg először, csodálatos fenevadat. Letette az évezőt, kotorta elő csak a winchestert gyorsan, evező-pad alól. Az unottan rájuk nézett, víz-lefetyelés közben, aztán lassan, álomszerű-puhán eltűnt a dzsungel sűrűjében. Ölt már az éjjel, volt szomjas csak, ők meg mehettek békével tovább. Ő sem az lehetett, ki elől menekülniük kellett. Mert ő nézett rájuk csak unottan, mintha mondta volna csak: "nem kell félnetek tőlem, jól laktam mára, nem előlem menekültök, így hát nékem sincs tőletek semmi félnivalóm".
Puska evező-pad alá, evező kézbe, mentek tovább.
Gondolta magában: "ide aztán már, senki se jöhet utánunk, itt már igazán senki se találhat ránk." Aztán egy nap, táborbontáskor, vette észre csak eldobott csikkeket, lábnyomokat csónak körül a sárban...
Gondolta csak, álmodik; hívta kedves ragadozóit, kérte, segítsenek! Szabad vadmadárra amúgy se számíthatott... Szeretett volna ébredni fel, vagy aludni el?
/folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1245
Időpont: 2018-09-06 21:46:21

válasz Kőműves Ida (2018-09-03 13:43:15) üzenetére
Szia Ida!
nem fecsegtél!
és, köszönöm, hogy olvastál, magam is kíváncsi vagyok, mi lesz ezzel a két szerencsétlennel...

szeretettel:
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6113
Időpont: 2018-09-03 13:43:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Megvilágosodtam! Ez a menekülés magát az életet hivatott jelképezni. Örök menekülés az életünk, keressük mindig a jobbat, szebbet, és sohasem leljük... Tele van borzalmakkal, ahogyan a valóságban is... Ne is figyelj rám, hogy mit fecsegek, csak hangosan gondolkodom... :)
Jövök még, mert nagyon tetszik. (olyan, éppen, mint ez a rongyos élet)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1245
Időpont: 2018-09-01 16:25:41

Üdv. neked is, kösz., hogy elolvastad.
A bús fene se tudja mán ezeket követni, de megpróbálom.

túlparti
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1894
Időpont: 2018-09-01 05:29:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hirtelenjében sivatagból dzsungelben vagyunk, kunyhók, emberek, jaguárok, élők, civilizáció, de a menekülésnek nincs vége. Van már csónak, puska, mi egyéb, na, és persze a változatlan feszültség, amely a nyújtózással növekszik. :) Sok minden változott, de a lényeg változatlan.

Üdv: Laca :)

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)