HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2018-09-02

Lengyelországi úti beszámoló, negyedik nap Gáspár csúcs és Morskie Oko

A negyedik nap reggelén a szállodából nem a megszokott turista buszunkkal indultunk útnak, hanem kisbuszokba szálltunk, mert a Kasprowy Wierch (avagy magyar nevén Gáspár-csúcs) meghódítására indultunk a Tátra lengyel oldalán.

Zakopane déli városrészéből Kuźnicéből indul Gáspár-csúcsra a lanovka, de Kuźnice az autó és a busz forgalom elől teljesen le van zárva, csak az itt lakók, felvonónál és a környéken dolgozó, az itt szálláshellyel rendelkezők, és a helyi tömegközlekedés hajthat be. Ezekkel a kisbuszokkal, amik behajthatnak a felvonó alsó állomásához mentünk mi is. Ott beszállhattunk a csúcsra induló, zárt, panoráma ablakos, nagy kabinokba.
A lanovka csodaszép útvonalon vitt bennünket egyre feljebb, és feljebb, egy darabig gyönyörködtünk a tájban, aztán belementünk egy felhőbe, és véget ért a nézelődés, csak a sűrű ködöt láttuk a panoráma ablakokon.

Felérve a felső állomásra, csak a hullámzó ködöt láttuk magunk körül.
Egyesek elszántan nekivágtak a ködbe vezető utaknak, amikből kb. az első tíz métert lehetett látni, de azt nem, hogy hová merre is vezetnek... Kicsit nekiindultunk az egyenetlen talajon, csúszós köveken botladozva az egyik útnak, de pár méter után úgy döntöttünk, hogy nem érdemes küzdeni, mert mindenhonnan csak a ködöt látni, így teljesen mindegy, hogy honnan nézzük.
Várunk, hátha felszáll egy kicsit a köd, és valamit látni is lehet a panorámából, amiért feljöttünk ide.
Nem mindenki volt ilyen türelmes, egyesek bátran nekiindultak a ködnek.
Közöttük a legmeglepőbb egy esküvői ruhába öltözött pár volt, két fotóssal, akik ott és akkor akarták elkészíteni az esküvői képeiket. A vőlegénynek sem lehetett nagy melege az egy szál öltönyében, /rajtuk az összes pulóverünk, és dzseki volt, és nem volt melegünk/ de a hófehér ruhás menyasszony szinte meztelen volt. A ruhán kívül semmi nem volt rajta /kabát, köpeny, vagy legalább egy stóla, boleró, kendő/, és a ruha válla, és háta teljesen nyitott volt. Csak ámulva néztük, ahogyan a hófehér hosszú ruhájában a csúszós köveken lépkedve a magas sarkú szandáljában eltűnik a fotósokkal a ködben.
Meg is állapítottuk, hogy ez kettő az egyben élmény a számára: esküvő, és tüdőgyulladás.
Azt nem tudjuk, hogy az esküvői képek milyenek lettek, de az biztos, hogy emlékezetes fotózásban volt részük.
Még láttuk őket visszamenni a lanovkához, aztán egyszer csak jött egy fuvallat, és elkezdte elsöpörni a minket körülvevő ködöt.

Felmentünk a csúcson lévő obszervatóriumhoz, és végre körülnézhettünk, így a nagy köd után egy kis napsütésben és a csúcsról látható panorámában is részünk volt.
A Gáspár-csúcsról számtalan turistaút indult minden irányba, a környező hegyek csúcsai felé, de indult turista útvonal a völgy felé, és a völgyben csillogó tavak felé is. Télen itt sípályák üzemelnek, most csak a hozzájuk tartózó ülőszékes felvonó karbantartását végezték.
Elgyönyörködtünk a kilátásban a csúcsról, készítettünk néhány fotót a sok és nagy hegyvonulatról, amik körbevettek minket, meg a lent pöttömre zsugorodott tavakról és városról.
Aztán jött egy másik fuvallat, és a szél visszahozta a ködöt.
Hálásak voltunk, hogy egy kis időre kitisztult az idő, és láthattuk ezt a felejthetetlen panorámát.
Mivel a köd állt nyerésre, lementünk a lanovkával, és amíg megjöttek értünk a taxik, megnéztük a kuźnicei bazársort, ahol ajándékot vettünk - igen kedvező áron - a kis unokáinknak.
Két kisbárányt, amiknek a hasán tépőzár van, amiket kinyitva kispárnának lehet széthajtani a báránykákat.
Aztán a kisbuszok visszavittek minket a szállodához, ahol megebédeltünk, és délután egy másik túrára indultunk.

Az első látnivaló - útközben - a zakopanei stílust kitaláló Stanislaw Witkiewicz által tervezett Jaszczurówka kápolna volt.
Az épület 1904-1908 között, fából készült. Magas kő talapzaton áll, tetőzetét fazsindely fedi. A főbejárat fölé kis kápolnát helyeztek el a Szomorkodó Jézus szobrával (mely a templomnál is idősebb). A templom egyszerű belső tere is Witkiewicz terve alapján készült, a fából készült oltár pedig gorál parasztház formáját idézi. A kápolna látványát még emelték az egyforma virágkosarak, amelyek a bejárata előtti tornácot díszítették, de bent a kápolnában is virágcsokrok enyhítették a fa egyhangúságát.
A kápolnát megtekintve visszaszálltunk a buszba, ami elvitt minket még egy darabon, de aztán újra ki kellett szállni, mert elértünk a Tátrai Nemzeti Parkhoz, és a busz nem mehetett tovább, le kellett parkolnia.

A Łysa Polanánál található parkolóból néhány útitársunk gyalog folytatta az útját a Magas-Tátra legnagyobb tavához, a Morskie Oko-hoz /magyarul tengerszem/. A többség azonban a helyiek által üzemeltetett lóvontatású szekérre szállt, hogy megtegyen a tengerszemhez vezető tizenkét kilométeres útból tíz kilométert, aztán már a lovaskocsik sem mehettek tovább, az utolsó két kilométert gyalog lehetett csak megtenni a tengerszemig.
Amint elindult velünk a lovaskocsi odafelé, elkezdtem rettenetesen tüsszögni, folyt az orrom egyfolytában, kitört rajtam egy allergiás roham, mire egy óra múlva véget ért a kocsikázás, a szemeim úgy bedagadtak, hogy alig láttam ki rajtuk.
Amint leszálltunk a lovas kocsiról elmúlt a tüsszögésem, és az orrfolyásom, de a szemem rettenetesen viszketett. Ásványvizes papír zsebkendőkkel borogattam, úgy gyalogoltam el a tóhoz.
Az út fenyveseken, majd törpefenyők sávján haladt át, és megdöbbenve láttuk a fenyőerdők pusztulását, a sok megbarnult, vagy már lekopaszodott fenyőt, közöttük a félbetört, és kidőlt fák sokaságával.
Saját szemünkkel láttuk /én csak fél szemmel, nedves papír zsebkendő mögül/, hogy milyen rossz állapotban van a Magas-Tátra fenyőfa állománya.
A kiváltó ok a 2004-es orkánkatasztrófa, amikor a déli lejtőkön lévő ötvenezer hektár fenyőerdő negyede elpusztult.
Azóta megváltozott az éghajlat, rekord melegek és szárazságok vannak, amik tovább pusztítják a fenyveseket, és rengeteg kártevő telepszik meg rajtuk. A fenyőszú végzi a legnagyobb pusztítást, de az út szélén álló fákon is mindenütt a fenyő takácsatkák szövedékei voltak láthatók. Megszűnnek a sűrű vadregényes fenyőerdők, és a legendás tátrai rengetegből kopár, különböző nagyságú tuskókkal tarkított hegyoldalak lesznek.

A Morskie Oko megkerülésére is lehetőség volt, de én örültem, hogy eljutottam odáig, félig vakon. Megpihentünk a ragyogó napsütésben csillogó tengerszem partján, amit csodás hegycsúcsok vesznek körül, mert egy hegyek által övezett katlanban van. A hegyek oldalán a mélyedéseket itt-ott hófoltok borították, a tengerszem szélénél nagy sziklák csábítottak az üldögélésre, és a gyönyörködésre. Az idegenvezetőtől hallottuk, hogy délelőtt vihar volt a Morskie Okonál, de nekünk a legszebb arcát mutatta.

Mire vissza kellett indulni, nagyjából rendbe jöttem. Ám amit felszálltunk a lovaskocsira, megint kezdődött a tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés. Most ugyan csak fél óráig tartott az út /lefelé mentünk/, de nekem egy örökkévalóságnak tetszett. Mire leszálltunk a szekérről, már levegőt sem kaptam. Úgy éreztem, hogy nincs oxigén a levegőben hiába szívom be.
Rettenetesen meg voltam ijedve, hogy én, aki kerülöm a magyar egészségügyet majd pont Zakopane-ban krepálok be.
Szerencsére, a szállodába visszatérve, az asztmás rohamoldóm használt, nem kellett orvoshoz mennem, de irtóra be voltam gyulladva.
Azóta sem értem az egészet, mert eddig semmi bajom nem volt a lovakkal. Két éve Zánkán egy lovas tanyán volt a szállásunk, ott is rengeteg ló volt, és nem volt semmi bajom, pedig elég sok időt töltöttünk ott... Csak a lengyel lovakra vagyok allergiás, vagy mi?

A szállodába visszatérve, vacsora előtt, egy jó nagy korsó lengyel sörrel gyógyítottam magam. A vacsora ezúttal megint a leveskockából készített húslevessel kezdődött, de most egy kis csíkokra vágott káposztát főztek bele. Aztán hagymás sajtos szelet volt főtt krumplival. Szerencsére ezúttal mellőzték a kaprot is, és a spenótot is! Ez olyan éppen ehető vacsora volt. Volt már jobb is, rosszabb is.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-09-16 14:51:21

válasz oroszlán (2018-09-11 22:00:12) üzenetére
Kedves Ica!

Sok fura szituációban találkozunk emberekkel életünk során, néha elgondolkodunk - mi lett velük vajon...


Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7235
Időpont: 2018-09-11 22:00:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Soha nem tudjuk meg, hogy mi történt a menyasszonnyal, talán a vőlegény...

Élvezettel olvastam ezt a részt is. Gratulálok!

Szeretettel: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-09-09 15:24:52

válasz túlparti (2018-09-06 21:26:42) üzenetére
Hát a "nászút" már jó régen meglehetett a menyasszonynak, mert volt velük egy olyan hétéves forma kislány is /ő kabátban/, akit az egyik fotós cipelt a síkos köveken. Gondolom - nem kirándulni volt a kislány, hanem a házasulandókhoz volt "köze"...
Remélem az adrenalin segített az alul öltözött hegyi menyasszonynak leküzdeni a hideget. ;)

Köszönöm az olvasást!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-09-07 21:33:59

válasz Kőműves Ida (2018-09-03 14:23:27) üzenetére
Kedves Ida!

A 2004-es szélvihar pusztítása után az erdészet elszállította volna a kidőlt fákat, míg a természetvédők amellett érveltek, hogy ott kell hagyni őket, majd a természet meggyógyítja önmagát. A két álláspont annyira ütközött, hogy a természetvédők még a fákat elszállító teherautók elé is álltak annak idején.
Az elszállítás legfőbb érve a szúfertőzés megelőzése volt. A betűző szú ideális élő és szaporodó helye az elhalt és elkorhadt fa. A szú hihetetlen módon elszaporodott a kidőlt fákban, majd újabb területeket keresve elkezdte megfertőzni a még állva maradt, egészséges lucfenyőket is. A szúfertőzés mára már látványosan aggasztó. Elszíneződő fenyvesek, lezárt völgyek és turista utak vannak mindenfelé.
Körülbelül ötmillió, ellenállóbb facsemetét ültettek az elmúlt tíz évben, amelyek most még gondos törődést igényelnek, de hosszú évtizedek múlva megerősödhetnek és eltakarhatják a jelenlegi károk nyomait.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
710
Időpont: 2018-09-06 21:26:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! :)
tetszett a beszámolód, és ne aggódj a menyasszonyért, semmiképp!
legfeljebb lesz amolyan "nászutas-nátha"!
üdv neked: túlparti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-09-04 23:33:26

válasz efmatild (2018-09-02 14:35:27) üzenetére
Kedves Matild!

A Magas-Tátrában minden évben bekövetkeztek szélviharok, de egy ilyen magashegyi területen ez a megszokott. Az extrém erős szelek miatti pusztítás azonban nem nevezhető normálisnak. Az emberi beavatkozás miatt az egy fafajból álló és körülbelül ugyanolyan korú erdőségek hihetetlen mértékben sínylik meg ezeket az eseményeket. Sajnos a 19. században a gyorsabb növekedésű lucfenyőt telepítették a lassabban növő vörösfenyő helyett az erdőgazdálkodásban. Ez nem volt jó választás, mert mert a nagy szélviharok idején a néhol gyökerestül kicsavart fák dominószerűen döntik ki egymást a monokultúrás és ugyanolyan korú fákból álló fenyőerdőben. A lucfenyők úgynevezett tányérgyökérzete ugyanis nem hatol egy méternél mélyebbre a talajba, így nagyon érzékeny a széldöntésre (ellentétben például a vörösfenyővel). Az erdőgazdálkodásnak ez a formája tehát nagymértékben okolható azért, hogy a legendás tátrai rengetegből kopár, mellmagasságú tuskókkal tarkított hegyoldalak lettek.
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2018-09-03 14:23:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ezt a részt is élvezettel olvastam. A lanovkából fantasztikus lehetett a kilátás, legalábbis addig, amíg lehetett látni. Szerencsére a csúcsra érve, csak megszánt titeket egy kósza szellőcske és elűzte a ködöt, így a panorámában is gyönyörködhettetek.
A Morskie Oko jól megkínzott, mármint az odajutás, nem is értem a lengyel lovakat, hogy tudtak így elbánni veled? Nem volt szép tőlük. :) Viszont, abban reménykedem, hogy a biológusok csak kitalálnak valamit, és nem engedik kipusztulni a Magas-Tátra fenyveseit, mert az bizony nagy hatással lesz a éghajlatra. Mondanám, hogy legalább jól teleszívtad a tüdőd a friss fenyőillatú levegővel, de még azt is kénytelen voltál kihagyni. Jól elbánt veled az allergiád. Nekem viszont élmény volt az olvasás, persze, közben együttéreztem veled.

Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2018-09-02 14:35:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ezt a részt is nagy érdeklődéssel olvastam. Szinte megijedtem, hogy a hegycsúcson köd várt benneteket, és arra gondoltam, kár volt felutaznotok. Szerencsére rövid időre a köd felszállt, és sikerült onnan egy gyönyörű tájat látnotok. Valóban hihetetlen, hogy a tengerszemhez utazáskor és visszafelé éppen csak a kocsin utazáskor jött rád az allergia. Sajnálom, mert nagyon kellemetlen lehetett csak fél szemmel nézni a gyönyörű látványt. Amikor a fenyőerdők pusztulásáról írtál, összeszorult a szívem, mert természetkedvelő vagyok, a fákat különösen szeretem, és milyen jó lenne, ha a Magas-Tátra régi faállománya visszajönne. Csak sajnos ez már csak illúzió.
Nagyon tetszett ez a rész is!

Szeretettel: Matild

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) N. L. halálára című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) N. L. halálára című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 5. címmel

festnzenir alkotást töltött fel Őszi képek egycsokorban címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fluktuáció című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)