HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-09-20

Mi kommunista ifjak HK VI/2. Befejezés

Kormányok jöttek, mentek. 1994-98 Horn Gyula, 1998-2002 Orbán Viktor. 2002-2004 Medgyesi Péter, 2004-2006 Gyurcsány Ferenc. Ennek a megátalkodott, kuruc, heves vérmérsékletű magyar népnek nem lehetett a kedvére tenni. A szegénység nagy-erejű Esze Tamás óta gyűlöli az idegen rabigát, jöjjön az akárkitől, az IMF-től, Basta tábornok német zsoldosaitól, avagy Bokros Lajostól megszorító csomag formájában.
2006-ban, Gyurcsány Ferenc híres, nevezetes öszödi beszéde után országszerte tüntetések kezdődtek. Október 23-án az emberek az utcára vonultak és a kormányfő távozását követelték. A hatalom brutális módon reagált. Állig felfegyverzett rendőröket vezényeltek ki a békés tüntetők ellen. A rohamcsapatok könnygáz gránátokat lőttek a tömegbe, gumibottal és gumilövedékekkel oszlatták az elégedetlenkedőket.
Elképesztő jelenetek játszódtak le. A TV csatornák jóvoltából ország világ élő, egyenes adásban láthatta, hogyan ragadnak ki a sorok közül embereket, hogyan verik laposra, rugdossák, gumibotozzák a földön fekvő, magatehetetlen áldozatot a rendőr-sorfal mögött.

Egy férfi menekült kétségbe esve, kezében nemzetiszín zászló. Útól érték, kicsavarták a kezéből, és adtak neki a vastagjából. Nagy bűnt követett el, magyar zászlót emelt a magasba a magyar fővárosban, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján.
Egy másiknak kilőtték a szemét. Térdre esve, kezét a szemére szorítva könyörgött a páncélosoknak, ne bántsák, azok azonban letaposták és átgázoltak rajta.

Roth Emil egyre nyomottabb hangulatban figyelte az eseményeket. A randalírozó futball-huligánok provokálták a rend éber őreit. A rendőrség túlreagálta a dolgot, mindenkin bosszút álltak, aki eléjük került. A rohamcsapatok végigkergették az embereket a Bajcsy Zsilinszky úton, a Kossuth Lajos utcán egészen a Blaha Lujza térig. A főváros utcái csatatérré változtak, a rendőrségi fogdák megteltek.
-Ezt én nem akartam - mondta Roth Emil a feleségének, Székely Hajnalkának.
Felemelkedett a fotelből a TV készülékhez lépett és kikapcsolta.
Napokon keresztül a hangját sem lehetett hallani. A máskor oly vidám, derűlátó férfi búskomorrá vált. Órákon keresztül ült egy széken szótlanul és a falat bámulta.
Hajnalka tudta mi bántja. Egy egész élet munkája lett semmivé azokban a napokban. A baloldal, akikért harcolt, kimutatta foga fehérjét. Emil tervei, álmai, reményei egy jobb, igazságosabb társadalomról a porban hevertek.
Tudta, mi bántja, de nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Megpróbálta elterelni a figyelmét a sötét gondolatokról. Leült mellé, beszélt hozzá. Vidámságot tettetve beszámolt arról, mi történt az osztályukon az elmúlt nap, milyen új pletykákat hallott. Mióta elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetemet, már nem dolgozott Emil osztályán, átkérette magát egy másikra.
Elmesélte, hogy beszélt a minap Margitkával és Zsuzsival. A lányok a Yale-n tanultak és gyakran telefonáltak haza, főleg akkor, ha pénzre volt szükségük.
Emil nem reagált ezekre a beszámolókra. Annyit mondott csak egyszer, amikor a pénz szóba került: "tedd meg légy szives, hogy utalsz nekik"

Március közepén, újabb tüntetések kezdődtek éppen, azt mondta egy szép, szeles, napos, friss ízekekkel hivalkodó tavaszi napon Székely Hajnalka:
-Te Emil, figyelj csak! Tudod, mire gondolok? Öt éve vagyunk házasok, de még nem voltunk nászúton. Utazzunk el valahova, csináljunk egy kései nászutat. Ennyi kijár nekünk is, nem?
Emil felpillantott a cipőjéről, arcán engedni látszott a feszültség.
-Igazad van. És hová szeretnél menni? Van valami konkrét elképzelésed?
-Velencébe! -vágta rá szinte gondolkodás nélkül a fiatalasszony.
Egy pillanat alatt beugrott neki a régi kép. Kamillával ülnek a Vörösmarty téren a Gerbaudnál, előttük a téren galambok szállnak le a díszkútnál. Hajnalkát Velencére emlékeztették a galambok. Nem járt ott soha, csak fényképeken látta. Most felébredt benne a vágy. Látott egyszer egy fotót. Fiatal lány áll a tér közepén hosszú fehér ruhában, a vállán galamb.
Egyszer én is eljutok oda, mondta magában, s talán az enyémre is leszáll majd egy.
-Rendben van! -egyezett bele a férfi egy kis sóhajjal. Elintézek odabenn mindent, kiveszem a szabadságomat. Te is tedd ugyanezt. Ha nem jön közbe semmi, májusban elutazhatunk.
-Előbb nem lehetne? - próbálkozott a fiatalasszony.
-Nem.
-Mert?
-Mert el akarom még rendezni egyéb dolgaimat. A folyamatban lévő ügyeket át akarom adni Csepregi Jánosnak és Barna Rolandnak.
-De hiszem már régóta átvettek mindent!
Emil elhárító mozdulatot tett a kezével.
-Nagyjából át, ja. A pénzügyeket, meg a civil szervezetek dolgait. De jó lenne, ha mostantól fogva a külföldi kapcsolatokkal is ők foglalkoznának.

Hajnalkában felújongott az öröm. Mióta várt titokban erre a percre. A kétely egy apró szikrája is kicsiholódott azonban a szívében. Mi lesz a férjével a munkája, a tervei, a reményei nélkül?
Odalépett hozzá, leült mellé a fotel karfájára.
-Ez a te döntésed, Emil. Én örülök neki, csak...
-Igen?
-...csak meg ne bánd később!
Emil felnézett a felesége arcába. Közel negyven évesen még mindig szép-asszony volt Székely Hajnalka. Megpróbált mosolyogni. Magához húzta, átölelte a derekát és megcsókolta.
-Nem fogom!

Május közepén egy nap, éppen csomagoltak már a nagy útra, képeslapot kaptak. Hajnalka találta meg kinn a levélládában a kerti kapu mellett, ő vitte be.
-Nézd csak ki írt!
-Kicsoda? -hajolt oda, kíváncsiskodva a férje.
Hajnalka odadugta a levelet az orra elé. Emil ámulva nézte.
-Kamilla?
-Az ám!
-Felolvasnád?
Romlott a szeme, majdnem 50 évesen már nem tudott szemüveg nélkül olvasni.
Hajnalka olvasni kezdte a sorokat.

"Szia Hajna!
Bizonyára meg vagy lepődve, hogy ilyen hosszú idő után váratlanul jelentkezem. És azon is, honnan tudom az új címedet? Megnyugtatlak, én a messzi távolból is szemmel tartalak. Tudom, hogy Alicja halála után összeházasodtatok Emillel, gratulálok hozzá. Ti ketten mindig is egymásnak voltatok teremtve.
Magamról csak annyit, miután elhagytam Magyarországot, összeismerkedtem egy szimpatikus úriemberrel, aki akkor 67 éves volt. Megkérte a kezemet, és én hozzámentem. Drága Alfrédem milliárdos, persze nem forintban, hanem dollárban.. Na már most az a nagy büdös helyzet, hogy ülök a pénzes bödönön, ami nem ereszt! És az Istennek sem akar meghalni szegénykém, pedig már 91 éves! Édes Istenem! De hát meddig akar még élni? Mindannyian halandók vagyunk!"

Vicces írás volt, jellemző Kamillára.
-Elképesztő! - vigyorgott Emil, amikor a felesége a levél végére ért. -Ti nagyon jóba' voltatok, ugye?
Hajnalka elgondolkozva felelte:
-Azt hiszem, igen. Legalább is részemről őszinte, baráti kapcsolat volt. Kamilla a fiatal KISZ vezető. Az elkötelezett. A lelkes székely lány, a nagy magyar!

Emil ránézett és ismét felnevetett. Még mindig úgy tudott nevetni, mint húsz évvel ezelőtt, amikor Hajnalka megismerte. Befelé szívta nevetés közben a levegőt. Inkább vihogás volt, mint nevetés, egészen kisfiús.
-Most meg mi a csodán nevetsz? -bosszankodott félig tréfásan Hajnalka. -Elárulnád, vagy nekem kell kitalálnom, mint mindig!
-Azon, hogy Kamilla soha nem volt székely. Magyar meg még kevésbé.
-Tessék?!
Hajnalka megütődve állt meg. A férje gyakran mondott érthetetlen dolgokat, amiket soha nem magyarázott meg.
-Igen, igen...
Nem látszott különösebb érzelem az arcán, szinte egykedvűnek tűnt.
-Fizetett ügynök volt. Román neve Laura Jankulescu. A keletnémetek a Stásinál Erika Hoffmannak ismerték. Az oroszok Irina Maximovának....
Hajnalka felugrott, kezét a szája elé kapta. Az ablakhoz szaladt, kibámult a kertbe, mintha a rózsáitól várna magyarázatot.
-De hát, de hát...! Honnan veszed? Honnan tudsz te ilyeneket!
Az asszony visszaszaladt a szoba közepére és tétován, egyik lábáról a másikra állva próbált kiolvasni valamit Emil arckifejezéséből. A férfi, mint egy egyiptomi szfinksz. Szeme a semmibe néz, az arca zárkózott, kiismerhetetlen.
És akkor az asszony megértette, amit régóta sejtett, hogy ők ketten leélhetnek egymás mellett akárhány évtizedet, megöregedhetnek békességben, Emil életének egy darabja mindig rejtve marad előtte.

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-10-31 07:47:25

válasz F János (2018-10-30 20:20:50) üzenetére
ha, ha, ha! Hofi fején találta a szöget! :)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
606
Időpont: 2018-10-30 20:20:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2018-10-30 16:18:17) üzenetére
Kedves Bödön!

Igen Hofi is ezt mondta, hogy a lét határozza meg a tudatot.

Megisszuk a lét, és elmegy a tudat!

Üdvözlettel: János
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-10-30 16:18:17

válasz F János (2018-10-30 08:54:59) üzenetére
Kedves János! Köszönöm, h végig kísérted hőseink sorsát. Persze az ő életük folytatódik tovább, amíg meg nem halnak, ha nem is az a nevük, ami itt szerepel. Igazad van abban, h nem sok minden változott, már, ami az embereket illeti. Ilyenek vagyunk. És mi csináljuk a történelmet, bár Marx szerint ez pont fordítva van, lét határozza meg a tudatot- Még egyszer köszönöm, megtisztelő volt számomra a jelenléted! Üdv: én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
606
Időpont: 2018-10-30 08:54:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Váratlan befejezés. Hozzáfűzni semmit nem érdemes, és nem is szabad, mert ez nem a politikai megnyilvánulások helye. Azért annyit mondok, hogy nem sok minden változott az elmúlt 12 évben.

Ūdvözlettel: János
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-09-24 09:17:36

válasz oroszlán (2018-09-23 09:40:49) üzenetére
Kedves Ica! Hálával és szeretettel köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat! Sokat jelentett nekem! Szeretettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-09-24 09:15:15

válasz hundido (2018-09-23 09:39:24) üzenetére
Szia! Igen a sors útjai produkálnak meglepetéseket! Köszönöm, h végig velem voltál, hozzászólásaiddal segítetteél, bátorítottál. Lassan visszatérek ide, hozzátok. Üdv: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2018-09-23 09:40:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Mindig, minden részt figyelemmel és örömmel olvastam. Gördülékeny, sajátos stílusod nagyon tetszett és a humorod!!!
Jelezd, ha megjelenik nyomtatásban.

Szeretettel gratulálok: Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2018-09-23 09:39:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Váratlan volt számomra a vége :)
Gratulálok ehhez a hossz lélegzetű műhöz. Kicsit sokat kellett várni a végére. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-09-21 08:26:30

válasz eferesz (2018-09-20 12:58:43) üzenetére
Kedves Szabolcs! Köszönöm! Örülök, h elolvastad! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2538
Időpont: 2018-09-20 12:58:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Jó volt olvasni.
:)
Üdvözletem!

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Írnod volt muszáj című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Katasztrófa című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Betlehemtől Názáretig címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Kurva vagyok (monodráma) címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Szonett Édesanyámhoz című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A végtelen ott rejlik... címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Az emlékezés függönye című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Advent gyertyája című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Hüdolat címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Hódolat címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)