HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Delory NadinFeltöltés dátuma: 2018-09-20

A pillangó

Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy kis szeles pillangó. A szárnyai főként rózsaszínűek voltak. Ahogyan a többi lepke is a mezőn, reggelente megvárta egy fűszálon, amíg a napsugarak kellőképpen felmelegítik a szárnyát, hogy tudjon repülni. Ezután ő is naphosszat szálldosott a réteken, virágról-virágra, nektárt szívogatva, gondtalanul és boldogan.
Időnként viszont megjelent a mezőn egy-egy ember. Tőlük a kis pillangónk nagyon félt. Különösen azóta, hogy egyiküknek majdnem sikerült megfognia. Végül csak az egyik szárnya végét simította meg, de ez is maradandó sérülést okozott neki. Ledörzsölt róla néhány kitinpikkelyt, amiből ha túl sokat veszít végül röpképtelen lesz, és így már nem sokáig maradhat életben. Ez fájt a pillangónak, az egyik szárnya már nem volt egészséges, és attól kezdve egy kicsit nehezebb lett a repülés is.
Az emberek, akikkel találkozott, nem voltak egyformák, volt, aki hálóval próbálkozott elkapni a kis lepkéket, volt, aki kézzel, és olyan is, aki észre sem vette őket, csak rohant eszeveszetten, és minden apró mezei állatka menekült előle. Az embereknek a mezőn, szörnyen rossz hírük volt, különösen a pillangók körében. Csupa rémhír terjedt róluk, hogy mit tesznek azokkal a lepkékkel, akiket sikerül elkapniuk. Gombostűre szúrják, kloroformos üvegbe teszik, és hagyják meghalni, majd kiteszik dísznek a lakásban...
Egy hajnalban a kis pillangónk éppen reggelizett annak a lóherének a virágán, amelyiken aznap aludt, amikor megjelent egy ember. Először észre sem vette. Egyikhez sem hasonlított azok közül, akiket eddig a mezőn látott. Nem volt nála háló, és nem is próbálta elkapni. Nem rohant. Sőt, nagyon lassan közelített. Még nem volt elég meleg ahhoz, hogy a pillangó repülni tudjon, így nem tudott elmenekülni, azután sem, hogy észrevette a közelítő személyt. Nagyon félt, hiszen védtelen volt. Ennek az embernek volt a kezében valami, amit lassan közelebb és közelebb tartott a kis lepkéhez, majd megfordította. A pillangó önmagát látta egy fényképen, ahogy a langyos tavaszi napsütésben ringatózik egy virágon. Ez újdonság volt. A pillangó még sosem látta önmagát. Most szemügyre vehette a szárnyának ép és sérült részét is.
A férfi nagyon óvatosan leszakította azt a virágot, amin a pillangó ült. Mivel még mindig nem volt elég meleg, a repüléshez, a kis lepke továbbra is ottmaradt a virágon. Elindultak így a mező közepéről, és haladtak lassan a széle felé. Közben az ember megnyugtató mély hangján halkan beszélt a pillangóhoz, hogy ne féljen, nem fogja bántani, hanem egy kertbe viszi. A kis lepke nem tudta mi az a kert, ő csak a mezőt ismerte, ott lakott egész addigi életében. Ott volt hernyó, ott bábozódott be és ott vált pillangóvá. Bár ez az ember mindenképpen különbözött a többi mezőt járótól, azért a kis lepke továbbra is félt, hogy hová fog most kerülni.
Nem mentek nagyon messzire, a férfi a mező mellett lakott egy házban, aminek a kertjében olyan virágok nőttek, amilyeneket eddig a pillangó még sohasem látott. Csak a mezei virágokat ismerte, amik vadon nőttek, százszorszépet, gyermekláncfüvet, pipacsot... Itt meg csupa nemesített virág tündökölt. Vadrózsa helyett sokszirmú nemes rózsák, és bazsarózsa. A pipacsok és a kamillavirágok itt háromszor akkorák voltak, mint a réten. A százszorszépre rá sem lehetett ismerni olyan tömött volt a rengeteg sziromtól.
A férfi kezében a virággal, a virágon a pillangóval, leült a teraszon a napra. Óvatosan a tenyeréhez közelítette a lepkés vadvirágot. A pillangó édes illatot érzett, és elengedte a virágszálat, majd aprócska lábait megvetette az ember tenyerén. Pici kristálycukor darabkák voltak, aminek az illatát megérezte. Ilyet még nem kóstolt ezelőtt. Édesebb volt, mint bármelyik virágnektár. Miközben megette a szárnyai kellőképpen felmelegedtek, így már végre tudott repülni. És a férfi hagyta, hogy repüljön, nem kényszerítette, hogy maradjon a tenyerében.
A kert alacsony kerítéssel volt körbekerítve, a pillangó mégsem repült át felette. Attól a naptól kezdve ez a kert lett az új otthona. Megismerte az összes virágot, ami ott nőtt, és többé már nem félt minden embertől. Reggelente, mikor a férfi megjelent a kertjében, a lepke szívesen leszállt a tenyerére, hogy együtt fogyassza el a reggelijét vele.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1362
Időpont: 2018-09-22 01:07:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Delory!

Ez egy rendkívül kedves, derítő, pozitív hatású kis mese, ami akár igaz is lehetne. Láttattad az embert, a rettentő szörnyeteget, és az embert, az életet tisztelő-óvó intelligens lényt, mindezt pillekönnyű olvasmányosan, egy törékeny kis élőlény szemszögéből. Én nagyon beleéltem magam a történetbe, ami nem volt nehéz. Köszönöm az élményt.

Üdv: Laca :)

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Leszek a béke címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Reményül vannak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Test és lélek címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) lélegzetkő című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Talált vers címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Egy adventi kórushangversenyen címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)