HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DorothyFeltöltés dátuma: 2018-10-15

Vallomás

Nekem az életem a versenyzés. Hiába teszek bármit, mindig is az lesz. Az adja meg azt a pluszt, azt a löketet, ami tovább visz. Függője lettem, az adrenalin, amit ad, csak az késztet rá, hogy ne adjam fel. Csepegteti nekem az apró boldogságcseppeket. Ha egyszer is abbahagyom, ha egyszer is feladom, az olyan, mintha minden hitemet elvágnám egyszerűen, mint egy szál cérnát. Szeretek és sokmindenkit, sokmindent, de csak ez tud igazán boldoggá tenni. Ha nem élek egy lehetőséggel, az olyan, mintha mindet a sutba dobnám. És nem érdekel, ha vesztek, a lényeg, hogy ott vagyok, hogy megpróbáltam. Ha kell, újra és újra visszamegyek a START mezőre, ha kell bármikor újrakezdem, csak egy körből ne maradjak ki. Nekem látnom kell, ott kell lennem, TUDNOM KELL. Mindent. Mindent. Ha nem vagyok ott, az olyan, mintha életem lehetőségét ignoráltam volna. Szembe jött velem, de én rá se néztem. Ha nem tudok valamit, az olyan, mintha semmit sem tudnék. Eszembe juttatja mindazt, amit nem tudok, és mindazt, amit sosem fogok tudni, eszembe juttatja azt, aki nem lehetek, azt, hogy semmit nem ér az életem. Szükségem van a versenyzésre. Mert ezt elfeledteti velem. Ha sikerem van, az egy plusz löket, mintha drogot pumpálnék a vérembe, feltölt. Ha vesztek, az csak egy üveg bornyi energia, egy felesnyi boldogság. Mégis több, mintha kimaradnék belőle. A verseny, az adrenalin olyan, mintha egy kis üvegcsényi boldogság lenne benne. Mint egy titkos elixír, ami hajtja bennem a kereket. Ha elszalasztok egy alkalmat is, az az elixír elvész. Kiszorul az űrbe és szétbomlik. Nem kapja meg más, csak megszűnik. Nem hagyhatom kárba veszni. Nem lehet. Nem tehetem. Ha egyszer is hagyom elveszni, csak egyszer, megszakad minden. Nem próbálkozom többé, nem törekszem. Akkor pedig mi értelme?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szürke a tél ege délben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) V á r t a l a k című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)