HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47203

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-10-15

Menekülés, VIII.

Hibáztak, hibázott ő is, kedves tigrisei martak szét valakit, tévedésből rossz helyütt, kellett volna mást tenniük ... Téptek, téptek, marcangolták azt a valakit - gondolták, gazdájuk parancsára. Igazából nem tévedtek, nem hibáztak... Utasítása volt elhibázott csupán. Elvégre még szemrehányást se tehetett nékik; volt rossz a kommunikáció, "rosszul működött a visszacsatolás".
Zavarodott csak össze világmindenség; műholdak jelzéseit hackelték meg antihackerek is, történt ez folyamatosan vicaverza, össze-visza. Bolygók zavarodtak össze akkor, de ám piszkosul; azt se tudták, hol áll a fejük. Aztán, döntöttek, bolyonganak tovább, maguk útján, önállósodtak, gondolták, nem zavarják meg őket emberek ostoba elméletei; utaztak tovább maguk útján, önállón, szabad akaratuk szerint - gondolták, legalábbis. Halálbolygó közelített Szeretetbolygóhoz. Kívánta őt. De, miután a Világegyetem tágul - tudjuk jól - sodródtak el másiktól, ezáltal maguktól, szerencséjükre, szerencsénkre; maradt hát el egyelőre a második "nagy bumm". De dőlt csak össze minden rendszer, összes tudomány: kezdve Keplertől, Galileitől, egészen S. Hawkinging. Ő legalább sejtette a lényeget. Volt csak olyanféle irreverzibilis "összezavarásodáskodás-féleség".
Aludt kicsit, meg gondolkozott. A nagyvárosokba volt jó. Vegyülhettek el tömegben: bevásárlóközpontokban, földalattin, aluljárókban, sok siető közömbösek között. Gondolták akkor.
Világ tágult, szakadtak szétszakíthatatlannak, megrendíthetetlennek képzelt kapcsolatok: alá-fölé-, meg fölé-alá rendeltségi viszonyok, barátság, szerelem, "ember gyereke" viszi fel aktát főnökének, gondolván: ezügyet megoldotta; főnök meg sehol, még íróasztala se' (!),"ember gyereke" rendeli a sört barátjának, csak pillanat, és a barát sehol már, árválkodik habos sörrel teli korsója csak vendéglő kockás, maszatos abroszán, ha meg, "ember gyereke" feloson albérletébe, kedvessel, - játszva ki főbérlő asszonyság éber tekintetét - vagy akár fordítva, ember gyereke kedvese teszi ajka elé ujját, súgja. "psszt" aztán osonnak, lopakodnak fel, hónapos szobába, duruzsol a teafőző, melegítik egymást, isznak forró teát, bámulnak együtt "rubintos páragőzt"... Tél van amúgy, "összes számlájuk kifizetve már."
A nagyvárosba, kezdetben volt jó. Jó volt tömegbe vegyülni el, először, gondolták csak. Aztán jöttek rá: nem lehet tudni, hol van épp; embergyereke nem tudhatja, hol lapul "Az", hol les rájuk, miképp figyeli őket, merre járnak, mit csinálnak, tudja, látja, mikor kelnek, mikor fekszenek, mikor oltják el a lámpát... Hogy szeretkeznek. Kezdték érezni, van a nyomukban.
Azért ők menekültek, ha úgy tetszik, bolyongtak tovább. Nemigen érdekelték őket összes ostoba elméletek kelekótya bolygókról; voltak kíváncsiak, összes félelmükkel, őket kísérő valakitől. Mardosta őket félelem. Senkit se érdekeljen más nyomorúsága, bánata. Őket se érdekelte.
Az ember felébred egyszerre: üresség, bámul maga elé csak, mint Rozi a mozgókép-színházban, ahol pereg csak némafilm végtelen, zongorakísérettel; vak zongorista fülébe súgja álom-kicsilány, mi pereg épp filmvásznon: burleszk üldözés, seggre esés, netán szerelmi vallomás, arculcsapás, szomorkodás, szégyen - vak zongorista játszik csak odaillő alátét-zenét; szolgálják ki zongora összes fekete, fehér billentyűkön.
Kezdtek rájönni, van a nyomukban. De, nem tudták, ki lehet; vegyült el tömegben, miként ők is, egyre szánalmasabb menekülők...
Próbálták elhagyni nagyvárost, menekültek lefele annak katakombáiba. Kevesek élnek ott. Ők megpróbálták...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Novemberi című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel A jövő hírnöke 01. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel N. L. halálára címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Este van címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)