HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1900

Írás összesen: 49881

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-04-09 10:12:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2018-10-16

Hétköznapi történet

Az öregember nagyon elfáradt a temetésen. Sokan voltak, rokonok, ismerősök, ismeretlenek.
A szertartás is hosszú volt. Amikor kellett, felállt, amikor kellett, leült, ahogy az elő volt írva. De úgy érezte, hogy valójában nincs jelen. Mert minek is lenne? A könnyeit elsírta. Egy suta simogatással elbúcsúzott a feleségétől is. Még el is csodálkozott, hogy milyen szép halott. Kis, öreg arcán kisimultak a ráncok, mintha letett volna valami nehezen cipelt, nagy bánatot. Talán az utolsó órában - bár nem kérte -, neki is megbocsátotta, amit ellene vétett.
Az utóbbi öt évben csak éltek egymás mellett. Keveset beszéltek, a legszükségesebb szavakkal. Mások öreg korukra összecsiszolódnak, ha nem is volt nagy a szerelem, összeszoknak. Náluk fordítva történt. A nagy érzelmek elmúltával egyre távolabb kerültek egymástól. Már alig volt miről beszélniük. A fiuk felnőtt, elment idegenbe, ott is nősült. A menyét most látta először, a temetésen. Unoka nem volt, vártak még vele a fiatalok. Pedig a felesége hogy örült volna!
Aztán egyszer megtörtént az, aminek nem kellett volna megtörténnie.
Az az asszony a házban lakott, a harmadik emeleten. Egy reggel meglátta kombinéban az erkélyen, attól fogva nem volt nyugta. Mindenféle hírek terjedtek a nőről, hogy elvált, egyedül él meg hogy "olyan". Régebben meg sem hallotta az efféle szóbeszédet, de a kombinés eset óta érdekelte, mit mondanak az asszonyról.
Egy este aztán bement hozzá. Mikor kilépett tőle, az ajtóban a feleségébe botlott. Szegény gyalog vánszorgott fel a hatodikra, nem működött a lift. Csak ránézett a férjére, de nem szólt semmit. Megindult tovább fölfelé. Se egy kérdés, se egy megjegyzés, gúnyos vagy bántó, felháborodott vagy kétségbeesett. És ettől kezdve nem beszéltek.
A fiától tudta meg, hogy a felesége az eset után el akarta őt hagyni, oda szeretett volna költözni a gyerekéhez. De a fiú akkoriban nősült, ezért hát maradt. Haláláig.
A temetés utáni toron kevesen voltak. A fia, a menye, a feleségének a húga meg annak a férje. Többen nem is nagyon fértek volna el a csöpp lakásban. Az ételt a fia rendelte, szendvicsek voltak meg valami salátaféle. Ő nem evett. Ivott egy pohár bort, aztán kiment az erkélyre rágyújtani. A fia követte.
- Aztán most hogy lesz tovább, apám? Itt marad egyedül?
- Itt.
- Elvinnénk magunkhoz, de... de tudja, jövőre terveztük a gyereket. Meg Mary-t nagyon zavarja, hogy nem tud magával beszélni. Otthon csak angolul folyik a társalgás.
Így mondta: otthon. Az öreg ránézett. Hasonlít az anyjára, jobban, mint őrá. De most volt rajta valami ismeretlen vonás is. Megint erőt vett rajta a fáradtság, mint a temetésen.
- Elleszek itthon. Én idegenek közé nem megyek - mondta.
Elnyomta a csikket, és visszament a szobába a boldog-boldogtalan emlékei közé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2018-10-26 11:25:09

Kedves Bödön!

Köszönöm, hogy elolvastad. Nem tudom, hogy megtörtént-e, de ha úgy érzed, hogy megtörténhetett volna, akkor az jó.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8840
Időpont: 2018-10-26 09:23:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati! Jól megírt történet. Olyan, mintha valóban megtörtént volna. Ez az írót dicséri! Üdvözlettel: én
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2018-10-25 19:26:23

válasz Haász Irén (2018-10-25 18:00:22) üzenetére
Kedves Irén!

Köszönöm, hogy elolvastad a novellámat. Miért is ilyen az emberi természet? Pedig másképp is lehetne élni.
Üdv: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3373
Időpont: 2018-10-25 18:00:22

Szomorú. De szívesen olvastam.
Sokszor mi magunk tesszük nehézzé az életet. De hát az sem egyszerű ám...
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2018-10-25 14:03:00

válasz Finta Kata (2018-10-25 12:02:49) üzenetére
Köszönöm Kata, hogy elolvastad.

Az emberek gyakran hordoznak megbocsátott vagy meg nem bocsátott bűnöket. Vajon kinek a nehezebb? Aki megbocsáthatna, de nem teszi, vagy akinek nem bocsátottak meg?

Üdv: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2018-10-25 12:02:49

Kedves Kati!

Ilyen egy magányos ember élete ha megöregszik. Gyakran előfordul, már semmi más nem érdekli,
elvan egymaga a jó vagy rossz emlékeivel...
Érdeklődéssel és szeretettel olvastam:

Kata

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Azt nem tudom, című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Bujkál a tavasz címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Határfeltétel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagypéntek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nesze semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szóljanak a fanfárok 3/2 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Rajongók című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Határfeltétel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Volt (pár sor) című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Volt (pár sor) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)