Másnap délután Brendon hívta Mendit, sürgősen beszélniük kell egymással, mert behívták a Gyámügyi Hivatalba és valamit hamarjában meg kellene beszélniük.
- Nem várhat? Éppen Dominikhoz készülök.
- Tudod mit, várj meg, tíz percen belül nálad leszek. Azután eldöntheted, hogy meghallgatsz, vagy együtt megyünk Dominikhoz és utána beszélgetünk. Jó lesz így?
- Igen, nekem megfelel. Valami baj van? - kiabálta még bele a telefonba Mendi, de Brendon
már nem hallotta, kikapcsolta a telefont, gyújtott és indult.

Mendi tűkön ült, amíg Brendon megérkezett. Érezte, hogy történt valami, valami nagyon nincs rendben, mert Brendon hangja izgatott volt. Ő egyébként, mindig maga a nyugalom, legalábbis olyannak ismeri, aki nem húzza fel magát apró-cseprő dolgokon... szóval, nem hallotta még ilyennek a hangját.
Azonnal hellyel kínálta, addig sehová sem mennek, amíg meg nem tudja mi történt, jelentette ki, még a hangja is remegett az izgatottságtól.
- Jó, jó... ne izguljál már előre... ráérsz később is... - azután belevágott.
- Befutott Jolanda örökbefogadási igénye a hivatalhoz. A gyámügyesek szerint esélyesebb nálad. A családi körülmények is adottak, az anyagi helyzet is megfelelőbbnek bizonyul a tiédnél, sőt, ha bebizonyosodik az állítása, miszerint Dominik kapta az elhunyt férjed szívét, akkor téged ki is kell zárniuk az örökbefogadás lehetőségéből.
- Mit értesz az alatt, hogy a családi körülményei adottak, és az anyagi helyzete miért jobb az enyémnél?
- Mendi, mit tudsz róla? Férjezett?
- Én úgy tudom, hogy nem... csak egy szajha...
- Már pedig, ott az állt, hogy férjezett, magam is olvastam. Orvos férjével biztosítani tudják úgy az iskoláztatás, továbbtanulás, és egyéb ellátás anyagi körülményeit a fiú számára. Erre határozottan emlékszem, sőt még a férj neve is ott állt, csak azt nem jegyeztem meg.
- Ez nem lehet, nem lehet igaz... Persze, az én anyagi helyzetem viszont labilis... a regénnyel sem tudok időben elkészülni... már jeleztem a kiadó felé, nagyon megértőek, de nem örülnének neki, ha nem teszek eleget a szerződésbe foglaltaknak. Meg kell őrülni!... - torkát már a sírás fojtogatta.
- Ezt meg tudjuk oldani...
- Igazán? Mégis hogyan?...
- Mendi, figyelj rám, kössünk névházasságot, jól menő ügyvéd vagyok, azzal az anyagi helyzet meg lenne oldva. Az is nyomna a latba, hogy házaspár leszünk, hamarább kaphat meg egy gyereket, egy gyermektelen házaspár, mint egy magányos nő... Már csak az a kérdés, hogy bizonyítani tudja-e Jolanda, hogy Dominik kapta Ludvig szívét? Arra már nem tudok megoldást...
- Konrád azt mondta nekem, hogy senki sem fogja tudni bizonyítani, le van minden papírozva, Jolanda csak blöfföl... mindenki mellettem áll... bízom bennük...
- Ha így van, akkor csak az előbbi javaslatomat fontold meg, és győzni fogsz... győzni fogunk! Hallod?
- Jó, majd még átgondolom... adj egy kis időt?


Brendon vidáman játszott Dominikkal azon a délutánon, csak Mendi volt szótlan, az esze másutt járt, most nem tudta lekötni a figyelmét Dominik sem.
Amióta Ludvig nincs mellette, csak rossz dolgok történnek vele. Miért fordult minden, és mindenki ellene? Márpedig ő nagyon megszerette Dominikot, nem hajlandó róla lemondani. Eddig nem kellett senkinek, most mégis mi történik? Persze, Jolanda bosszúból csinálja, de miért? Lehet abban valami, hogy Ludvig mégis kikezdett vele, s azért teszi, vagy éppen az ellenkezője, nem kellett Ludvignak, s most rajta áll bosszút? Ugyan ki vette feleségül azt a ringyót, ugyan kinek kellett ő, csak azért, hogy elvehesse tőle Domit... Ó, Ludvig drágám, mikor adsz választ a kérdésemre?... Mégis mikor? Megígérted...
És Brendon? Tényleg olyan jó fej, hogy csak azért feleségül venné, hogy megkapja Dominikot, vagy vannak további tervei is? Mégis mit gondoljon?... Mégis mit tegyen?
- Anya, nézd, megvertem Brendont! Anya, hallod? - Mendi összerezzent, csak Dominik harmadik felszólítását hallotta meg. Brendon aggodalmasan nézte az asszonyt.

Amikor már kívül voltak a kórházon, akkor szólalt meg Mendi.
- Ugye, azt a dokumentumot nekem is megmutatják, ha bemegyek a Gyámügyi Hivatalba? - Nem hinném, legfeljebb akkor, ha veled megyek. Szeretnéd megnézni?
- Igen, minél előbb!
- Jó, akkor reggel telefonálok nekik, ha Evelin benn lesz, ő biztosan megmutatja nekünk újra. Jó lesz?
- Remek! Várom a hívásod reggel - ezzel, mintha csak zár került volna a szájára, újfent elhallgatott, és mint aki egészen másutt jár, Brendon nem tudta szavát venni többé.

Éjjel alig hunyta le a szemét. Kérte a választ Ludvigtól, de hiába. Pedig jó lett volna tudni, hogy volt-e valami köze Jolandához. Biztos volt benne, hogy nem, de megerősítésre várt, hiszen megígérte... bár azt nem tudja, hogy álom volt-e, vagy tényleg látta Őt... de megígérte, és amit Ő megígért, azt be is tartotta. Tehát várt... és biztos volt benne, hogy nem vár hiába.

Másnap ott ültek Brendonnal a Gyámügyi Hivatal folyosóján, amikor érkezett Evelin, behívta és leültette őket. Azaz csak Mendi ült le, Brendon állva maradt. A hölgy eléje tette Jolanda örökbefogadási igényét, s magukra hagyta őket.
Mendi félve nyúlt hozzá, úgy érezte, hogy gyalázatosan koszos, valami rettentő förtelem az ami előtte fekszik... lassan, óvatosan nyitotta ki, majd olvasni kezdte.

Amikor odaért az olvasásban, hogy férje: dr. Keveházi Kelemen, kardiológus, akkor úgy érezte, összeomlik a világ. Ült ott és bámult maga elé... képtelen volt folytatni... egyre csak azt hajtogatta, alig hallhatóan motyogva maga elé: Vége, mindennek vége!
Aztán hirtelen felugrott, s kirohant. Brendon hiába szólongatta, ő csak rohant végig a folyosón s közben záporoztak a könnyei. Dr. Keveházi Kelemen... micsoda ördögi terv, hogy tudták így megvezetni őt? Ördögfajzat... csak azért csinált mindent, csak azért férkőzött közel a gyerekhez, hogy megszerezze magának... meg Jolandának... Talán sohasem volt felesége, sohasem halt meg, ez az egész egy előregyártott ördögi terv volt, hogy kifosszák őt. Így már semmi esélye, semmi esélye kettejükkel szemben. Ő még azt hitte Kelemenről, hogy jó ember... hogy lehetett ilyen balga, hogy nem vette észre előbb... semmi esélye, semmi esélye... Ludvig, miért nem segítesz, miért?
Amikor Brendon beérte, csak a karjaiba vetette magát és vigasztalhatatlanul zokogott. Brendon semmit sem értett. Nem tudta mit olvashatott ki Mendi azokból a papírokból, ami ennyire felzaklatta.

Csak sokára nyugodott meg. Egy parkban ültek a padon. Fogalma sem volt, hogy kerültek oda. Brendon vízzel kínálta. Ivott. Aztán érezte, hogy Brendon a könnyeit törölgeti... mint egy gyereknek. Kedve lett volna megint elfutni, kifutni a világból... Úgy érezte, hogy halálosan fáradt, feladja, nincs ereje a küzdelmekhez... azt sem értette, miért is él még? Miért él még, amikor senkije és semmije sem maradt...
- Mendi, jól vagy? - hallotta Brendon hangját, de a szavak nem jutottak el a tudatáig. Nem válaszolt.
- Úgy szeretném tudni, mi készített ki ennyire. Szedd össze magad, kérlek, ne add fel, segítek, mindenben segítek, csak szedd össze magad és csináljuk tovább, ne vesztegessük az időnket.
Akarod azt a gyereket, vagy nem? Erre válaszolj!
Mendi nagy nehezen összeszedte magát és mindent elmondott Brendonnak. Mire a mondandója végére ért, már azt sem hitte el, hogy dr. Keveházi Kelemen orvos. Mindent kiterveltek, mindent hazugsággal akarnak elérni, csak azért, hogy kifosszák őt. Nem, nem adja fel!
- Brendon, áll még a házassági ajánlatod? - kérdezte egészen váratlanul.
- Igen! - vágta rá Brendon, s mindez őt lepte meg a legjobban.
- Akkor mire várunk, menjünk és jelentkezzünk be. Minél előbb túl akarok lenni rajta!


Folyt. köv.