HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47203

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ernyei BeaFeltöltés dátuma: 2018-10-20

A Teaház

Thai Massage Centrum, zárva - olvasom a feliratot. Nem jártam itt azóta, de már semmi jele nincs annak, hogy ez egykor egy japán teaház volt. Biztosan ez az az ajtó - kérdezem magamtól -, talán inkább az olasz étterem itt mellette? Biztos; ezt csak abból érzem, hogy nem tudok mozdulni előle. Csak állok, és bámulom a sötét tárgyak körvonalait. Szeretnék látni valami ismerőset, mintegy bizonyítékul, hogy tényleg megtörtént, mondjuk az asztalt, aminél ültünk, de hiába: semmi sem árulkodik arról, hogy ez az a hely, ahol először találkoztunk. Szeretném megtalálni azt, ahova utána mentünk, talán ott még maradt valami tanú, de esélytelen. Sok-sok utca nyílik innen, és én nem tudom, hová, csak követtelek, és nem tudom, meddig, talán elhagytuk Budapestet, talán a Földet is, ki tudja. Akutyafáját bort ittál, szárazat, vöröset. És a fülemhez tetted a telefont, hogy azt halljam, amit te. De vajon hallottam-e, láttam-e valamit is egyáltalán?
Már tudom, miért nem működött ez, kedvesem, közöttünk, már tudom. Túl éteri volt, fenséges, képzelet. Nem bírta elviselni az emberi mivoltunkat, mert az csak csalódást jelenthet a tündérvilághoz képest. Nem bírta el a testet, mert álmok és sóhajok szőtték. Nem bírta el a napokat és a helyszíneket, mert időn és téren kívüli. Le akartuk hozni, ahonnan született: az égből, így a karjaink között halt meg. És azóta? Azóta a hétköznapi szerelmet keresem, mert az talán megélhető és valódi. Talán. Téged pedig néhány dalba, ízbe és illatba konzerváltalak. Már semmi más nem árulkodik arról, hogy egykor te voltál az, aki valahol a felhőkön Akutyafáját bort ivott és a fülemhez tette a telefont.

Állok a zöld ajtó előtt, a Bazilika mögött és üvöltök. Üvöltök: "Miért zárnak be a japán teaházak?!" "Mit lehet tenni!" - válaszol egy férfi minden részvét nélkül a hangjában. "De miért volt, ha aztán bezár, ilyenből nincs másik!"- győzködöm. Vállat von és továbbsiet. Nem érti, mi bajom, de nem hibáztatom ezért, én se igazán értem. Hogy mondhatnám el neki, milyen űrt okoz, hogy egyszer meglátogatott az isten?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12014
Időpont: 2018-10-25 12:17:26

Kedves Bea!

Nekem kissé furcsa a rövid novellában az, hogy ilyen találkozásokat az ember élete végéig
sohasem tudja elfeledni, hanem mindig magában hordja és nagyon jól emlékezik rá. Igaz,
az is, hogy vannak különböző gondolkodású emberek, akinek nem fontos, hogy leregadjon
a multban. Ettől függetlenül érdekes volt olvasni rövid türténetedet.
Szeretettel olvastam:

Kata
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
506
Időpont: 2018-10-21 17:10:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bea!

"Akutyafáját", ez nagyon tetszett. Szerencsés, aki találkozik legalább egyszer az éteri szerelemmel, de szerencsétlen is, mert törvényszerűen elveszíti, és olyankor tényleg üvölteni kell. Az ember amolyan istenállat: isten szeretne lenni, de nem tud, állat, de az meg nem akar lenni. A "nagy műhelyben" valahogy félben maradtunk. Tökéletesen átérzem az írásod.

Üdv: Kati

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Novemberi című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel A jövő hírnöke 01. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel N. L. halálára címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Este van címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)