HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47203

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2018-10-28

Ég veled! 15/14

Aznap este Brendon vitte haza a kórházból. Mendi csak üdvözölte őket, amikor megérkezett, megölelte Domit, összeborzolta a haját, s csupán annyit mondott: nem tudom kisfiam, játszatok csak, nem zavarlak titeket. Leült a heverőre, hallgatott. Brendon gyakran pislantott oda, és gyanús volt neki, hogy talán nem érzi jól magát. A kérdésére válaszul csak annyit kapott: - Minden rendben.
Aztán eldőlt a heverőn, s már aludt is. Brendon egyre gyakrabban fordult felé, de hiába kérdezett, választ nem kapott. Domi is kiabált teli torokból: -Anya, anya figyelj, megvertem Brendont! Mendi semmire sem reagált. Brendon megtapogatta a pulzusát, érezte a szívverését, de nem értette mi lehet vele. Elment és hívott egy orvost, ugyan nézze már meg nincs-e valami baja.
Az orvos is a pulzusát tapintotta elsőként, majd azt mondta Brendonnak, hogy fektesse hanyatt a heverőn és gombolja ki a blúzát, aztán megvizsgálta. Megkérdezte, hogy nem érte-e valami sokk, persze Brendon nem tudott semmiről. Nincs semmi baj, de nagyon mélyen alszik, jobb lenne nem felébreszteni most. Ha kocsival van, küld egy fiút hordággyal, aki leviszi a kocsiig, és vigye haza. Hagyni kell aludni, amíg magától fel nem ébred, mondta az orvos.

Brendon a karjaiban vitte be Mendit a házba, majd fel a lépcsőn, hogy az ágyába fektesse. A cipőt lehúzta a lábáról, aztán betakarta.
Órákig járt fel-alá a házban, nem tudta mit tegyen. Gyakran benézett az asszonyra, de az nyugodtan lélegzett, aludt. Hosszan állt az ágya mellett és csak nézte, közben nagyokat sóhajtott. Csak egyszer fordult az oldalára, ez tűnt fel Brendonnak.
Keresett magának valami vacsorára valót a konyhában, aztán éjféltájban maga is lefeküdt a szomszédos szobában, ami majd Domié lesz. A lámpát égve hagyta, ha netán Mendi felébred, ne ijedjen meg, hogy valami idegen alszik a házában.
Reggel korán ébredt, sietve benézett Mendihez, de az aludt, ugyanúgy, ahogyan az éjjel otthagyta. Megint csak reggeli után nézett, kávét főzött magának, aztán az ügyeit intézte telefonon. Utasításokat adott, kiosztotta a munkát a beosztottjainak egész napra, mert lehet, hogy egész nap nem tud bemenni, hadd tudja mindenki a dolgát.

Mendi késő délután ébredt fel. Mindjárt azt sem tudta, hol van, azután észrevette a vízzel telt poharat ott maga mellett a szekrénykén, és kiitta az utolsó cseppig. Amikor megpillantotta Brendont, összerezzent.
- Hogy kerülsz ide? Egyáltalán hol vagyok?...
- Az ágyadban vagy. Hogy érzed magad?
- Hogy kerültem az ágyba?
- Elaludtál a kórházban a heverőn, emlékszel? Egy orvos megvizsgált, azt mondta, hogy hagyjalak aludni, hozzalak haza. Jól vagy?
- Igen, azt hiszem. És te, nem is aludtál? Itt őrködtél felettem?
- Aludtam én is, Domi szobájában. Az a fontos, hogy jól vagy.

Brendon főzött kávét Mendinek. Azt mondta, maradjon még ágyban, igya meg a kávét, elmegy bevásárolni, mert mindent megevett, amit a hűtőben talált.
Tele rakta a hűtőt, meg ebédet is hozott, két porció brassói apró-pecsenyét. Megterített, aztán felment Mendiért.
- Gyere ebédelni, szereted a brassóit?
- Csak nem hoztál? Te mindenre gondolsz, Brendon. Hihetetlen vagy. Hogyan köszönjem meg?
- Szóra sem érdemes... gyere, nem szédülsz? Biztos, hogy jól vagy?
- Igen jól vagyok, és az étel is jól fog esni. Köszönöm.

Miután Brendon elment, Mendi kiment a kertbe, leült a hintaágyra, hogy végiggondolja mi is történt vele. Előző nap délután két óra tájban ment be a kórházba. Először Kelement kereste meg, régen látta, és el szerette volna újságolni az örömhírt. Emlékszik rá, ahogy dacosan kibukott Kelemenből, hogy Amerikába megy, mert hogy ő férjhez ment... Miután elmondta neki, hogyan történt, eléje térdelt és bocsánatot kért, majd elköszönt és távozott.
Ő utána rohant. A lift már megindult vele lefelé, így a lépcsőkön bukdácsolt le, majd amikor kiért a kórház elé, látta amint ballag a kerti úton lefelé, a nap a szemébe sütött, utána kiabált. Ő megtorpant, akkor mondott neki még valamit már-már sírva, de arra nem emlékszik, mit mondott. Kelemen futva indult vissza... itt elszakadt a film... nem tudja mi történt azután.
Mi történhetett? Hiszen kora délután volt még... s mire feleszmélt a fűben ülve, már esteledett. Éppen lebukott a nap. Mi történhetett vele ennyi idő alatt? Semmire sem emlékezett.
Az még felrémlett, mennyire fájt, amikor Kelemen elment... de már nem fáj, nem érez semmit... hogyan lehetséges ez? Nézte maga előtt a három nyírfát, amit Ludviggal együtt ültettek ide, amikor beköltöztek a házba. Ludvig ragaszkodott hozzá, ő azt sem tudta akkor, milyenek is a nyírfák. Azután persze ő is megszerette. Csodaszépek, már jó magasak. Hallgatta a lombok susogását, gyönyörködött fehér, karcsú törzsükben... a szívéhez nőttek ezek a fák, olyan gyönyörűek. Akkor, mintha a fák lombkoronái közül Ludvig nézett volna rá... ott volt az arca, onnan mosolygott a kék szeme felé... Ludvig, te voltál? - suttogta halkan, s mintha a lombok visszaigazolták volna, mintha hallotta volna Ludvig válaszát: - Igen, én voltam! - Suttogták a levelek.
Ő lett volna? Visszajött Kelemen személyében, hogy egyengesse az ő útját. Talán azért is szeretett bele Kelemenbe, mert éppen olyan, mint Ludvig volt. No, nem külsőre, külsőre más, sokkal magasabb, jóképű... a szeme... a szeme fekete volt... mégis olykor kéknek látta... Ludvig szeme volt... az Ő szeme volt... Kelemen mégis más volt, de emberileg éppen olyan odaadó, figyelmes, gondoskodó, becsületes, egyszóval tökéletes, mint Ludvig volt. Ludvigot látta benne... és most elment... talán Ludvig akarta így. Ó drágám, mutasd nekem az utat továbbra is, hiszen olyan elveszett vagyok nélküled! Megígéred?
És a lombok suttogtak: igen... igen... igen!...

Mendi sokat változott ebben az időben. Újra írt. Meg futkosott, ment a kórházba, onnan az áruházakba bevásárolni Dominak ruhaneműt, hogy legyen majd mit felvennie, ha kiengedik a kórházból. A szobáját is rendezgette, egyre kényelmesebbé tette, azután éjjel megint írt, sokszor éjfél után két-három óráig, ami korábban nem igen fordult elő vele. Belevetette magát a munkába, hogy ne kelljen Ludvigra, vagy Kelemenre gondolnia. Minden este későn, fáradtan vetette magát bele az ágyba, és aludt mint a bunda.
Lassacskán visszatért belé az élet újra. És elérkezett az a nap is, amikor végre haza vihette Dominikot.


Folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2018-11-04 18:43:20

válasz T. Pandur Judit (2018-11-02 21:51:06) üzenetére
Kedves Judit!

Mimi barátnődnek is gazdag a fantáziája.
Lehet az, hogy én még soha nem találkoztam azzal az emberrel, akire éppen szükségem lett volna? :D

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-11-02 21:51:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Mimi barátnőm szerint mindig azokkal az emberekkel találkozunk életünk során, akikre éppen szükségünk van. Bár én nem hiszek ebben, de most eszembe jutott, ennél a résznél.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2018-10-29 19:34:03

válasz efmatild (2018-10-29 11:32:45) üzenetére
Drága Matild!

Örülök a kíváncsiságodnak. Nem mondanék többet, mert még elárulok valamit, pedig jobb lesz, ha akkor derül ki minden, amikor kell. A reggeli órákban fel fogom tölteni, s bármikor jössz olvashatod, magam is kíváncsi leszek a véleményedre. Hát, kíváncsiskodjunk még holnapig. :)

Köszönettel, szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2018-10-29 19:27:49

válasz oroszlán (2018-10-28 23:13:19) üzenetére
Drága Ica!

Holnap reggel töltöm fel a befejezést és fény derül mindenre.
Köszönöm a kíváncsiságodat, a türelmedet, és azt, hogy végig követed ezt a történetet.

Várlak ott is szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2018-10-29 11:32:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Ebben a részben értettem meg, hogy valójában Mendi nem volt szerelmes Kelemenbe, csupán még sokkos állapotban volt. Tette a dolgát, szerette Dominikot, de férje hiánya egy olyan lelki állapotot idézett elő, ami szinte megmagyarázhatatlan. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a névházasság igazi házassággá alakul-e? Kíváncsian várom a folytatást, illetve a befejező részt.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7230
Időpont: 2018-10-28 23:13:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Valóban drága Ida a munka lefoglal, eltereli a figyelmet a fájó gondokról.
Kíváncsivá tettél, mi lesz a befejező részben.

Szeretettel olvastam ezt a részt is.

Ölellek
Ica

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Novemberi című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel A jövő hírnöke 01. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel N. L. halálára címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Este van címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)