Megy a gőzös Makóra,
elöl ül a pilóta,
fűtő rajta a Pósa
ki a veje apósa.

A kalauz Eduárd,
utas ötszáz pesti bárd,
átlyukasztja jegyünket,
elfoglaljuk helyünket.

Következik Szoboszló,
fel fog szállni Rómeó,
Júlia az úticél,
Shakespeare tudja, célba ér!

Megérkezett Wass Albert
vett egy kötött pulóvert,
ihleteket keresve,
a fülkénkbe esett be.

Abban gubbaszt Szimonov,
ül párjára várva ott.
"Talán felszáll Cegléden",
szól Reményik szerényen.

Megy a gőzös, zakatol,
az Alföldön araszol,
Dobó dühöng leverve:
"Mikor érünk Egerbe?"

Szomjas lett Bornemissza,
poshadt sörét megissza,
Romhányit megkínálja,
s ő rímeit kihányja...

Anonimus, idegen,
szól: "Jobb a ser hidegen!"
Madách Imre jövendöl:
"Tragédia lesz ebből!"

Csokonai Lillához
utazik úgy határoz,
kéz a kézben merészel
felülni a Reménnyel.

Ki van még a vonaton?
Petőfi a peronon,
a fejében az jár csak,
mit mondjon majd anyjának?

Ady tart most Párizsba,
avar fedte pázsitra,
ő beszökik, mint az ősz,
s ott Lédánál elidőz.

Úriember Berzsenyi,
első osztály jár neki,
bámulja a ligetet,
onnan kaphat ihletet.

Beül József Attila,
sápadt, mint egy pápista,
libasültet enne ő,
s nincsen nála tíz pengő.

Tompa Mihály gólyája
felszállott egy órája.
"Szabad a hely?" kérdezte,
s ott magát jól érezte.

Már elhagytuk Ceglédet,
böngészi a térképet
Molnár Ferenc, s nem tudja,
Pesten hol a Pál utca?

Új állomás a reptér,
Liszt Ferenc ott célba ér,
Indul egy gép Drezdába,
nem utazott hiába!

Következik Kőbánya.
"Vigyázzon a blúzára,
mindenki, ki ilyet húz!",
jegyzi meg a Hobo Blues.

Tovább robog a vonat,
gyorsan, mint a gondolat.
Nyugatiban leszállunk,
s ott hamburgert zabálunk.

Az illusztris utasok
közt meghatva állok ott,
sehová nem tekergek,
míg lejegyzem e verset!