HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48849

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-10-30

Kicsi művészettörténet

Gyerekek voltunk akkoriban, kedves asszonyom, meg én. Tőlünk fiatalabb gyerekek lubickoltak, pancsoltak épp kádba, kislányunk, kisfiunk. Volt ez mindig est fénypontja. Nékik, nekünk is. Voltam fáradt kicsit - ostoba cég-gondjaim végett. (Utólag látom már, én voltam ostoba, hogy zavart bármi, akármi is ottan, kiszabott munkahelyemen... Utólag mondom, bármilyen munkahelyen!)
Csöngettek. Gondoltam: na, megint valamilyen ügynök; akar eladni étkészletet, báránybőrt, szőtt szőnyegeket, lóbőr-dzsekit, etc. (Voltak olyanok sokan akkoriban, miként most is. Szerencsétlenenek, reménytelenek. Gyufa sercent akkoriban, olykor, tesztelve a "bőrdzsekit". Mert, mindenki akar eladni valamit, venni csak kevesen. Ilyen lett mi összes világunk.)
Lettem akkor, dühös, kívántam csengetőt, "halál gyertyájára". (Fogalmazok tapintatosan, elvégre ez egy irodalmi honlap.)
Ajtóban állt tisztaszemű, öregember, hóna alatt festmények, akvarellek. Mosolygott, bocsánatkérőn, kérdezte: zavarhat? Gondoltam magamba: zavarsz "kiszabottul", de, tetszett meg mosolya, elnézést kérő, olyan bocsánatkérő tapintatos tesze-toszasága, reszkető kezei. Öregember volt, mi fiatalok. Kérdezte, megnéznénk-e festményeit - adná olcsón őket. Beleegyeztem, teregette, rakta körbe sorra csudáit. Teregette ŐKET sezlonra, heverőre, polcokra, szabad, vagy könyvekkel, szükségtelen, felesleges iratokkal, papírokkal zsúfolt, akármilyen, kicsit szabad helyekre. Meg heverőre is, ahol készen állt már a gyerekek borzongós testét melegítni vágyó, puha lepedő...
Láttam képein sok fényt, árnyékkal veszekedve, civakodva, aztán összeborulva, egymást megbecsülve, kiegészítve, aztán békülve össze. Mert nincs sötétség nélkül, nem lehet fény, nem létezhet szeretet, gyűlölet nélkül; egymás nélkül értelmüket vesztenék, lennének haszontalanok csak, nevetséges magányosok. Nem tisztességes mesterember szokásos képei voltak öregember képei; sütött át rajtuk valami egészen más, a festő egyénisége. Teregette, ajánlotta összes színes kedveseit, adta volna Őket szívéből; közbe bámultam képeit csak én.
Sürgetett Idő, kellett gyerekeket lepedőbe bugyolálni, öltöztetni pizsamába, tenni ágyba. (Mert, fáztak már a kádba.) Kértem öreget szedje össze dolgait, ő tette dolgát. Nem könyörgött, nem volt erőszakos, rakta festményeit hóna alá, öreges mappájába, össze, bocsánatkérőn mosolygott. Világvége képei tűntek sorra el. Gesztusai voltak bocsánatkérők, "zavarásunkért" - sose felejtem.
Jut eszembe, volt "ügynöke" is. Asszem, unoka lehetett, parfümje után, másnap kellett soká szellőztetnünk ki a lakást. Súgta fülembe: "papa nem sokára meghal, képei sokkal érnek majd, vegyenek belőlük!" Lett hányingerem, ettől az egésztől, mentek el. Ostoba kis ringyó! Nem vettünk akkor semmit sem.
Kértem névjegykártyát öregtől - no nem udvariasságképp! EGYÁLTALÁN NEM UDVARIASSÁGBÓL, NEM AZÉRT! Lettek fontosak számomra azok a képek, miképp ő maga is. (Kicsit) NAGYON! Volt néki névjegykártyája sem, cetlire firkantottam fel címét, assszem telefonszámát is.
Kerestem, utána elérhetőségét, kerestem elveszett cetlit sokáig. Kerestem sok, rengeteg, mindösszes, haszontalan kacataim között; telefonszámok, hozzáadott nevek nélkül, vissza nem hívott keresések mobilomon, címzett borítékok, válaszra várva, "titkos" protokoll-jelszók, mikor még "államigazgatásba'" volt, dolgozni leginkább szerencsém, fülpiszkálásra szánt, kihajlított gemkapcsok; maradtak államigazgatási létemből, tűnt el a cím, maradtak csupán, haszontalan cetlik, de leginkább maradt a szükséges dohánytörmelék összes lukas kabátzsebemben...
Rágyújtok most érted, kedves "öregember".

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2018-11-11 10:07:25

válasz Bödön (2018-11-06 08:00:47) üzenetére
semmi gáz, köszönöm, hogy olvastál, üdv neked is!
túlparti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8393
Időpont: 2018-11-06 08:00:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Számomra kicsit fura ez a stílus, nem tudom szándékos-e, s ha igen, mi a célja, de nagy érdeklődéssel olvastam el! (Többször is) Világvége képek? Kár értük! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2018-10-31 22:17:27

válasz oroszlán (2018-10-31 10:42:07) üzenetére
Szia Ica!
Köszönöm, hogy olvastál!
szeretettel: túlparti
/Amúgy, van felesleges kacatom elég./
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7672
Időpont: 2018-10-31 10:42:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeretem írásaid stílusát, ebben a rövid kis prózában az értéket a sok kacat között:)))
Szeretettel gratulálok
Ica

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) édes mézes című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Októberi momentum című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Vándorok című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ami marad című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hóesésben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fényben című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Babavárás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Hervadás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)