Ki az élők között mondja,
hogy őneki nincs halottja,
van ilyen?
Volt rokona, vagy barátja,
gyermekkori játszótársa
úgy hiszem...

Ki meghalt az évek során,
lejárt az ideje korán,
s távozott.
Mivel társas lény az ember,
s mindegyikünk meghal egyszer,
gyászolunk...

Mert idővel az emlékek,
mint holt álmok elenyésznek,
gondolom.
Fényt gyújtunk mi sok emléknek,
melyek szíveinkbe lépnek
e napon...

A szeretet olyan erő,
mint ősforrás, úgy tör elő,
s kiárad.
Síron, időn, téren áthat,
holt emléket újra láttat,
s feltámad...

Úgy éljük meg eme napot,
megőrizzük az itt hagyott
emlékük.
Bolyongván a temetőben,
visszautunk az időben,
meglépjük...