HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47203

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: winnerFeltöltés dátuma: 2018-11-04

Az érem színe

Kiki kikászálódott az ágyból, és mivel az ébresztőóra még nem csörgött, megnézte a világító számlapos órát. Negyednégy volt. Kábán, szinte még félálomban megindult a fürdőszoba irányába.
Kiki - polgári nevén Benkő Krisztina - tavasszal múlt tizenhét éves. Azonban a lányt mindenki csak Kikinek hívta. Több mint tíz éve sportolt, az élete volt az úszás. Végigjárta a ranglétrát, volt serdülő és ifjúsági bajnok. Részt vett több korosztályos Európa és világbajnokságon, mi több, a két évvel ezelőtti ifi-EB-n felállhatott a dobogóra is. A tavalyi évben a felnőtt országos bajnokságon száz és kétszáz gyorson országos bajnok lett. A verseny után Karcsi bácsi és Kiss László szövetségi kapitány leültek Kikivel, és felvázolták a lehetőségeket. Mégpedig, hogy minden esély megvan arra, hogy megússza az olimpiai kvalifikációs időt, amivel ott lehet a nyári játékokon. Ezt követően a kiválasztottak megkezdték a közvetlen felkészülést az olimpiára. Kiki pedig mindent ennek rendelt alá. Tudta, ha kijutna a játékokra, élete nagy álma teljesülne. Edzője, Karcsi bácsi szerint meg is volt minden esélye, hogy száz és kétszáz gyorson teljesítse a szintidőt, mi több, a játékokon akár a dobogó sem elérhetetlen számára.
Kiki magántanuló volt egy jó nevű belvárosi gimnáziumban, májusban kell érettségiznie, de számára most a felkészülés mindennél fontosabb volt.

* * *

Még nem volt öt óra mikor az uszodához ért. A hátsó bejárathoz ment és csengetett. Géza bácsi, a gondnok nyitott ajtót.
- Na, gondoltam, hogy te vagy az. Csak te jössz ilyen korán.
- De hiszen Géza bácsi is ilyen korán itt van!
- Az más, nekem muszáj, hogy hatkor nyitni tudjunk.
- Nekem is muszáj, hogy meg tudjam úszni a szintidőt.
Géza bácsi megcsóválta a fejét, de persze beengedte Kikit, aki tíz perc múlva már a medencében rótta a hosszakat oda-vissza, mint egy robot. Számolta a tempókat, és ahogy Karcsi bácsi előírta, az első tíz tempó átlagos, majd a tízedik és harmincötödik között erősebb tempóban úszta, végül a maradék négy karcsapás már a fordulót készítette elő. Számolt és számolt, fordult és fordult. Érezte izmaiban, hogy besavasodott, de leküzdötte a fájdalmat, és úszott tovább. Úszás, fordulás! Úszás, fordulás! Közben meg számolt. ...és persze számolta a megtett távolságot is. Hat kilométeren túl volt, amikor megérkezett Karcsi bácsi.
- Kiki! Te megint itt voltál ötkor? Nem megmondtam, hogy ne csináld! Szétúszod az edzéstervemet.
- De Karcsi bá! Értse meg muszáj, hogy teljesítsem a szintidőt.
- Gyere ki a vízből, beszélni akarok veled - azzal ellentmondást nem tűrve elindult az irodája irányába. Az irodába parancsolt lány megszeppenve ült Karcsi bácsi íróasztal előtt.
- Mondd, hogy képzeled ezt? Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy minden nap itt vagy már ötkor. Azt hiszed, nem tudom, hogy a tizenkettő-harmincas váltások helyett tíz-harminckettőnél váltasz, mikor nem vagyok itt. Teljesen tönkreteszed a felépített edzéstervet. Miért csinálod?
- Bírom a tíz-harminckettőt is. Higgye el Karcsi bácsi, bírom - válaszolt bátortalanul Kiki.
- És a fordulok?
- Ugyanúgy kijön. Kérem Karcsi bácsi, legalább egyszer nézze meg.
- Miért csinálod?
- Meg akarom úszni a szintidőt.
- Kiki! Azt így is meg fogod úszni simán, de ezzel a tempóval az olimpián a döntőben ki fogsz fulladni.
- Nem! Higgye el Karcsi bácsi, végig bírom az emelt tempót, sőt kétszázon az utolsó ötvenen még többet is. Próbáltam már.
- Holnap reggel a szokásos időben hatra jössz. Megnézem ezt a te kis magánedzésedet, utána döntök, hogy marad a régi kiosztás, vagy esetleg hozzájárulok ehhez az újhoz. Akárhogy döntök, vita nincs. Megértetted?
- Igen! Megértettem.

* * *

Kiki elsőnek csapott a célba és legbelül azt is érezte, hogy megvan az olimpiai szintidő. Boldogan mászott ki a medencéből. Teljesült egyik nagy álma, és várta a másik. Igen, olimpián érmet kell nyernie, úgy lesz teljes a siker. A szokásos procedúra után boldogan borult Karcsi bácsi ölelő karjaiba.
Az esti bulin, mely felett az idős mester jótékonyan szemet hunyt, Kiki sportoló társai sorra gratuláltak a lánynak. Már persze aki nem tette meg korábban. A lány nagyon boldog volt. Ugyanakkor azt is tudta, hogy holnap hazarepül a csapat, és jönnek a monoton hétköznapok. De most még önfeledten táncolt, és tőle szokatlan módon két pohár pezsgőt is megivott. Érezte, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kiengedhet, mert nagyon kemény fél év vár rá. Előbb az érettségi, utána pedig teljes gőzzel az olimpiai felkészülés. Ugyan el akarta halasztani a vizsgákat, de erről se a szülei, se pedig Karcsi bácsi hallani sem akart.
Éjfél után került ágyba, de álom nem jött a szemére. Az olimpiára gondolt, az előtte álló feladatokra, és titkon egy éremre. Egy apró kis bronzra, mert azzal tisztában volt, hogy se Liu Wān-t a kínait, se Jelena Aferist-et, az orosz versenyzőt nem tudja legyőzni. Ők ketten külön kategóriát képeznek.
Hajnal volt, mire elaludt, álmában az olimpiai döntőben úszott és sikerült számára az éremszerzés. Csapzottan ébredt, tőle szokatlanul későn, majdnem hét órakor. Kapkodva pakolt össze, hogy aztán rohanjon reggelizni. Ez a lemaradás végigkísérte egész hazaúton. Amikor a Liszt Ferenc repülőtéren kilépett a VÁM terület kapuján, elsőnek anyát pillantotta meg, mellette apát. Boldogan borult az ölelő karokba, és nem tudta megállni, hogy el ne sírja magát. Végül összeszedte magát, és vigyorogva osztott ki néhány autogramot.
Másnap már az uszodában rótta a köröket, ahogy az elkövetkező hetekben, hónapokban minden áldott nap. A sikeres érettségi után pedig már csak az olimpia lebegett a szeme előtt. Terveiben szerepelt ugyan, hogy a Testnevelési Egyetemen tanul tovább, de az egyértelmű volt, hogy ez jövőre lesz aktuális. Idén számára csak az olimpia létezik. Utána talán egy hónap pihenőt is tarthat, de most még nem.
Minden reggel hatkor az uszodában volt. Leúszta a Karcsi bácsi által előírt távot, majd erőnléti gyakorlatokat végzett. Délután masszírozással kezdett, utána erőnléti edzés, majd úszás. Kivéve a péntek. Pénteken délelőtt szabad volt, de szigorú előírás volt rá, hogy mit csinálhat - Kiki rendszerint otthon olvasott. Ebéd után az uszoda, és pontosan úgy, ahogy az olimpiai döntőben várható négy órakor leúszta a százat, fél hatkor a kétszázat. A száz métert tizenkettő-harmincas váltással, a kétszáz métert is tíz-harminckettes váltásokkal.
Három hét volt az olimpia kezdetéig, négy hét az úszóversenyek döntőjéig. Az edzésterv szerit az utolsó héten csak délelőtt volt edzés, és akkor is csak ötezer métert kell úsznia, utána pedig felváltva a százat és a kétszázat az eredeti edzésterv szerint, vagyis Karcsi bácsi nem járult hozzá a módosított váltásokhoz. Ezzel a szövetségi kapitány Laci bácsi is egyetértett. Kiki nem is kicsit csalódott volt, de pontosan betartotta az edzője utasításait. A mért idők ragyogóak voltak, kétszer úszott országos csúcsot százon, háromszor kétszázon. Persze ezek csak edzések voltak, így a rekordokat nem hitelesítették.
- Majd az olimpián megúszod - válaszolt Karcsi bácsi az utolsó előtti nap edzése végén.
- És ez mire lesz elég?
- Meggyőződésem, hogy egy éremre, és hidd el, ez óriási dolog lenne.
- Nekem kell az az érem, a nélkül haza sem jövök - válaszolt Kiki. Karcsi bácsi jót nevetett.
- Rendben, nem jövünk haza érem nélkül. Viszont holnapra minden edzést töröltem. Azt csinálsz, amit akarsz. Persze tudod, hogy az adott keretek között. Holnapután reggel hétkor itt találkozunk. Innen indulunk a repülőtérre. Pihend ki magad - azzal az idős mester megölelte a lányt, és jobbról-balról puszit nyomott az arcára.

* * *

- Hungary - harsogta a hangosan bemondó, és Kikinek a lélegzete is elállt, mikor beléptek az olimpiai stadion arénájába. A tömött lelátók, az üdvrivalgás akaratlanul is könnyeket csalt a szemébe. Ezzel persze nem volt egyedül. Ahogy nézte sportolótársait, látta, hogy még a keménykötésű birkózó és bokszoló fiúk is meghatódtak. Idős mestere ugyan megpróbálta felkészíteni a megnyitó ünnepség keltette eufóriára, de a lány most értette meg, ezt nem lehet elmondani, ezt át kell élni. Közben megérkeztek a számukra kijelölt helyre. Kiki előkapta az egyenruhához kapott vállra akasztható ridiküljéből a fényképezőgépet, és vidáman kattogtatta. Lefényképezte a tömeget, sportolótársait, barátait, majd kérte, csináljanak róla is pár kockát. A megnyitó az éjszakába nyúlt és mire ágyba került majdnem éjfél volt. Szerencsés volt, mert a selejtezők csak holnapután kezdődnek. Akik ugyanis holnap már versenyeztek, azok szigorú utasítást kaptak, hogy nem vehetnek részt a megnyitón. Borzasztó csalódott lett volna, ha ki kellett volna hagyni ezt a fantasztikus eseményt.
Ahogy az várható volt, Kiki a selejtezőket és a középfutamokat hibátlanul vette. Száz méteren ötödikként, kétszázon negyedikként jutott a döntőbe. Előző nap a százas döntőben ötödikként ért célba. Nem volt csalódott, igaz elégedett sem. De belátta ez a realitás. Az aranyérmet az orosz versenyző nyerte, a Kínai úszólány előtt. Viszonylag nyugodtan aludt, a délelőtt ideges téblábolással telt, egyszerűen nem tudott magával mit kezdeni. Szokatlan módon, Karcsi bácsin is látszott a feszültség. A tervek szerint négykor indulnak az olimpiai úszóközpontba. Onnantól kezdve pedig csak magára van utalva. De addig még két óra, és Kikit szétvetette az izgalom, amit láthatóan mestere sem tudott feloldani. Olvasni próbált, de nem tudott figyelni, öt perc után az ágyra dobta az e-bookját. Egy óra volt az indulásig, amikor nyílt az ajtó és a szövetségi kapitány lépett be.
- No! Mi újság kislány? - kérdezte Laci bácsi
- Szétvet az idegesség, és most először érzem, hogy Karcsi bácsi is ideges és képtelen megnyugtatni.
- Ez természetes. Nem mindennap fog olimpia érmet nyerni az ember lánya. Már pedig te megszerzed azt az érmet. Meglátod, amint felállsz a rajtkőre, megszűnik a világ. Na, majd akkor kell csak magadra figyelni, és arra, amiért dolgoztatok évek óta. Tegnap nem érezted ezt?
- Nem, mert akkor nem volt éremesélyem. Ma viszont, ha nem nyerem meg azt az érmet, érzem, soha többé nem szerzem meg.
- Dehogynem. Vagy a következő olimpiára már nem is akarsz kijutni?
- Én csak a mai napon akarok túllenni - felelte Kiki.

* * *

- Krisztina Benkő, Hungary - hallotta a hangosan bemondót. Belépett az úszócsarnokba és integetett. Meglátta a lelátót elborító piros-fehér-zöld zászlóerdőt, és úgy érezte menten elbőgi magát. Ez a rengeted ember mind érte jött ki, mind neki drukkol. Meglesz az érem, meglesz az érem... hajtogatta magában, miközben mechanikusan végezte az ilyenkor szokásos dolgokat. Fellépett a rajtkőre, és ahogy felnézett a lelátón megpillantotta Karcsi bácsit, mellette anyát és apát. Tudta, hogy itt vannak, hiszen tegnap reggel mobilon beszélt velük, és ma reggel is küldtek egy sms-t, hogy megérkeztek, de most, hogy meglátta őket, egyszerre érzékenyült el, és vett rajta erőt a nyugalom.
- Meg kell szereznem azt az érmet - mormolta magában és ekkor megértette, amit Laci bácsi, a szövetségi kapitány mondott. Megszűnt a külvilág, nézte a pályát, ami tükörsimán várta. Még egyszer felnézett a lelátóra és akkor eldöntötte: tíz-harminckettes tempóban fog váltani. Felvette a rajtpozíciót, és a pisztoly dörrenésére belevette magát a habokba, és csak úszott, és úszott és úszott. A váltásokat a tízedik és a harminckettedik tempónál hajtotta végre. Tudta, hogy Karcsi bácsi ezért a fejét veszi, de érezte, hogy bírni fogja végig a tempót. Legbelül azt is érezte, hogy ott van az élbolyban, a negyedik, talán a harmadik helyen. Száz méterhez érkezve a fordulás után, mikor kijött a víz alól, jobbra, majd balra nézett. Baloldalon senkit nem látott, jobbra szinte egy vonalban volt az orosz és kínai versenyzővel. Százötvennél érezte, hogy együtt van a két mellette úszóval, és akkor eldöntötte: nincs számolás, nincs taktika. A fordulás után kijött a víz alól, és egyből az erősebb tempóra váltott. Hallotta a hajrá Kikit, és csak úszott és úszott. Bírni fogom, bírni fogom gondolta, de ekkor már érezte, hogy minden ereje elfogy. Még húsz méter, tíz, öt, négy, három, kettő. Szinte megfájdult a keze olyan erővel csapott a célba. Kapkodta a levegőt, de azonnal megfordult, hogy lássa az eredményjelzőt. Az üres eredményjelző lassan megtelt betűkkel, és Kiki nem hitt a szemének. A harmadik helyen ott díszelgett az ő neve.
- Megcsináltam - üvöltötte, és öklével a levegőbe csapott. Amikor kimászott a medencéből, akkor nézte meg, hogy az orosz versenyző lett az első, a kínai a második. Mindössze három és egy századmásodperccel előzték meg. Szemével a lelátón anyát kereste, és kissé félve Karcsi bácsi pillantását. Ahogy kivonultak, még odament, és a kerítésen át megölelte anyát, apát. A fülsiketítő hangzavarban még hallotta, ahogy Karcsi bácsi mosolyogva azt mondja: "Ugye tudod, hogy ezekért a váltásokért még számolunk".

* * *

Ruhástul feküdt az ágyon. Egyszerre volt nagyon boldog és nagyon fáradt. Nem jött álom a szemére, pedig már elmúlt éjfél. Magában ízlelgette a megváltozott állapotot: Benkő Krisztina olimpiai bronzérmes. Holnap lesz az eredményhirdetés, és ő felállhat a dobogóra. Egy olimpiai dobogóra.
Hirtelen dübörgést hallott a folyosóról. Mintha emberek szaladtak volna, majd feltépték a szobája ajtaját. Laci bácsi és Karcsi bácsi egyszerre zuhantak be a szobába.
- Kiki! Kikike! - borult a nyakába a két mester. - Te vagy az olimpiai bajnok.
- Micsoda? De hét mi történt? - dadogta értetlenül a lány.
A két férfi, mint két gyerek ugrándozott és egymás szavába vágva lelkendezett.
- Kizárták az orosz és a kínai versenyzőt is. Mindkettőnek pozitív lett a doppingtesztje. Mind a két versenyzőt kizárták.
- De hát... De hát... - dadogta Kiki, majd mikor felfogta mi történt, a boldogságtól elemi erővel sírni kezdett.

- Krisztina Benkő, Hungary - harsogta a bemondó és Kiki magasba emelt karokkal szökellt fel a dobogó tetejére. Nem harmadik, nem második, ő az első. Első, és olimpiai bajnok. Ő, Benkő Krisztina, olimpiai bajnok. Ráadásul a kizárások miatt százon is a dobogóra került. Boldogan fogadta a második német, és a harmadik ausztrál lány gratulációit. Nyakába akasztották az érmet, átvette kísérő ajándékot, és nézte a magyar zászlóerdőt, amikor pedig a magyar Himnusz kíséretében felkúszott a nemzeti zászló a zászlórúdra, Kikinek megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyei.

* * *

Kimászott a medencéből és belebújt a köntösébe. Az uszoda szinte kihalt volt, csak két apró lány téblábolt a bejáratnál. Megszeppenve léptek hozzá.
- Kiki! Kérhetnénk egy autógrammot? - nyújtották a tollat és a papírt.
- Persze drágáim - kanyarította oda a nevét egy lapra mind a két lánynak.
Három hónap telt el az olimpia óta. Ahogy magában eltervezte, a nyári játékok után egy hónapig csak pihent. A következő hónap az országjárásé és az élménybeszámolóké volt. De tudta, hogy ez nem tart örökké, annyira, hogy szinte már vágyott vissza az uszodába.
- Nagyon büszkék voltunk rád, Kiki - mondta az egyik lány.
- Annyira, hogy elhatároztuk, hogy egyszer mi is megnyerjük az olimpiát. Ugye nagyon jó érzés? - kérdezte a másik.
- Nagyon! - nevetett Kiki. - Ennél már csak az lesz jobb, hogy jövőre megnyerem a világbajnokságot is, és négy év múlva megvédem az olimpiai bajnoki címemet.

Jelena Aferist (Csaló Jelena) Li-Yu Wan (Csaló Liu)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2018-11-06 20:16:37

válasz Bödön (2018-11-06 07:53:47) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel. Az pedig, hogy a történetet igaznak gondolod, megerősít abban, hogy akár igaz is lehetne. Valójában az egész a fantáziám szülötte.

Üdv. Laci
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8049
Időpont: 2018-11-06 07:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Nagy érdeklődéssel olvastam ezt az igaz történetet! Üdv: én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Novemberi című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel A jövő hírnöke 01. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel N. L. halálára címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Este van címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az albatrosz (Charles Baudelaire) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)