HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47916

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

T. Pandur Judit
2019-03-18 21:39:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: BlackbeardFeltöltés dátuma: 2018-11-07

Arany Forradalom 1.Fejezet Cradgas (részlet)

...

***
Cradgas kupolája fölött a felhők teljesen elsötétültek, beköszöntött az éjszaka. Ahogy a gyárak turbinái leálltak és a munkások hazatértek, előbújtak az éjszaka gyermekei, a bulizni vágyók, hogy összekuporgatott kreditjeiket olyan dolgokra szórják el, amik lerázzák a láncot a valóságról, és habár mindez csak illúzió volt, a legtöbben nem tudtak nélküle élni.
Valahol a város legeldugottabb részén önjelölt kémikusok kevertek egyre erőteljesebb szereket, amiktől az elme eltorzul és kizárja az igazságot, a fekete füstöt és a vasport rózsaszín pillangókká varázsolja, az éhséget a gyomorban kellemes bizsergéssé tompítja.
A város utcáit napközben megvilágító reflektorokat lekapcsolták, eljött a takarodó ideje. Ezzel együtt a szórakozóhelyek felkapcsolták a nevüket formázó, színes gázlámpásokat. Akadt olyan felirat, ami sok különálló égőből lett kirakva és olyan is, amelyet egyetlen hosszú csőből formáztak ki. Ezek a színes fények verődtek vissza a szegecselt vaslapokból álló, szűkös utcákban összegyűlt pocsolyákról, szemkápráztató látványt nyújtva az egyébként elszürkült világban.
A pocsolyák nagyrésze a csövekből csöpögő olajból vagy vizeletből állt össze, ám elvétve találni lehetett vizet is. A repedt csöveket hamar megszereltették, de sokszor órákig folyt egy helyen a világ legértékesebb nedűje. Az élelmesek ezeket kihasználták, és a repedésnél őrt állva árulták a csöpögő vizet a hatóságok kiérkezéséig.
A fáradtan hazaballagó, szakadt bőrruhás munkásokat felváltották a változatos frizurát és extrém öltözetet hordó fiatalok, akiknek a nagyrésze nem csak szórakozni járt az éjszakába, hanem valamelyik anarchista csoport tagja is volt.
Kohren, Taln, Aris és Darinell is így caplatott végig egy szélesebb utcán, ahonnan a távolban megvilágított Főépület is jól látszott. Egyedüli fehér épületként, büszkén magasodott a kétszáz emelet magas lakóépületek fölé.
Az utca, ahol a csapat hangoskodva, bakancsaikkal a vaslemezeket döngetve sétált, a földszinthez tartozott ugyan, de ez mégis az első emelet szintjén haladt. Alatta nyomornegyed húzódott, a legnagyobb, a legmélyebb és a leghíresebb a város ezen negyedében, amit Patkánylyuknak neveztek.
Az egyik ötven lépés hosszú részen, rácson haladtak keresztül, amikor Taln hirtelen megállt. A többiek éppen nevettek valamin, így csak később vették észre és álltak meg. Mikor meglepetten megfordultak, Taln a rácson keresztül az alattuk húzódó világot vizslatta. A rácsok közt éppen csak beszűrődő fényben nem látszott sok minden, csupán néhány pocsolyán csillant meg a fény.
Taln beleszívott egy utolsót a csikkbe és lepöckölte a rácsok közé.
- Mit csinálsz? - kérdezte Kohren.
A srácok értetlenül álltak egy ideig, aztán sarkon fordultak és tovább indultak. A kocsmák még legalább fél órányi gyalogútra voltak onnan.
Taln állt még ott egy ideig és a halványan pislákoló parazsat nézte. Valami mozdult a sötétben. Valaki előrelépett a rácsok közt szűrődő fénybe. Taln nem tudta kivenni a vonalait. Nehéz bakancs dobbanása hallatszott. A sötét alak eltaposta a csikket. Aztán felnézett a rácsok közt.
Szuszogó és kattogó hang hallatszott felőle. A szája helyéről csövek egész kötege lógott ki és csatlakozott valahova máshova a testén kívülre. Szemei helyén csillogó lencsék voltak, amikkel Talnt vizslatta.
- Szar az élet odalent, haver? - kérdezte mosolyogva Taln.
A sötét alak felemelte egyik karját és maga felé intett vele. Azonban a karja végén nem kézfej volt, hanem kések és kampók.
- Gyere le és megmutatom - szólt odalentről egy túlvilági hang.
Taln elszörnyedt, felkapta fejét és sietve indult a már messze járó csapat után.
***
...

részlet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VI. rész címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A tehénszekér című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A tavasz hírnöke című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gólya viszi a fiát című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) BÚÉK című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)