Krajcárt kapart a kakas,
lett is öröm hatalmas,
találgatják előre,
mit vegyenek belőle?

Így szól a bölcs tyúkanyó:
"Csengettyű kell, az a jó.
Viselje a kiskakas,
hogy ne legyen ily nyakas!"

Mondják is a tyúkjai:
"Minek a magány neki?
Elbujkál és csavarog,
közöttünk nem marad ott.

Kotyogja ki a nevünk,
foglalkozzon csak velünk,
járjon mindig kedvünkben,
jöttünkben és mentünkben!"

Csengőt kötnek nyakába,
hogy ne járjon magába',
s megtudják majd a tyúkok,
hogy ő merre csavarog!

Amerre az csilingel,
nem lesz többé búvóhely.
tyúkja gyötri valahány,
s jól jönne egy kis magány...

Megbánta a kakaska,
hogy a krajcárt kaparta,
búvóhelyén elássa,
hogy azt senki ne lássa!