HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2018-11-21
FluktuációOly sok világ közt kavarog a szívem...
S egy ízben, a csillagokra hevültem Hallgattam az éj varázslatos hangját. A Határtalan sokféle maszkját Hántoltam, mint a hagymát, hogy mélyebbre, Egyre reménytelenebbül mélyebbre Jutva gyógyírt találhassak, átjutva E zárt kis világunkon messze túlra. Oda, hol a kezdet és vég talán ugyanaz, Hol a Kozmosz buborékként kifakad, És sok más világok közé szül újat, Hol más léptékek is idők bújnak Össze, szerelmesen gravitálva, Egyre és egyre hipnotizálva Az ős-energiát új matériává, Szülve engem is Isten fiává, Ki embernyi boldogságra vágyik, S boldog, mert magával cicázik, Ha röpke életét emberként éli, S ha önmagát ébren felidézi. Az Univerzumok egyikéből, Az én szívem kérdőjel rejtekéből, Felsóhajt hát egy régi éji kérdés, S elfog a hitetlen keserű kísértés: Mindez tehát mi is itt valóban? Életünk, a kvantumfluktuáció valótlan - Éppen így sikerült - terméke csupán? Vagy mindez maga Isten itt? Igazán? Isten határtalan örök élete? Szívemnek halovány érzete a végezete: Hogy az élet hogyan is lehetne Máshogyan megalapozható? Hiszen a Valami nem is osztható - S épp ésszel nem is latolgatható - A Semmire, a Nincsre, A Nihilre, Melyből ez égi struktúra kibillenne, S lenne a Semmiből csak úgy Valami Hacsak nem örök ez a Valami... Vajon véletlen kvantumfluktuáció, Hogy itt rend és kellő adoptáció Fogan, s szül eleven értelmes percet, Létrehozva e peckes kis heccet, Hol én, mint megfigyelő kérdezhet E percnyi kis időablakban egyet, A tér görbületén túlra, odaát, Hogy lássam a Létezés torkolatát, A téridő-kvantumvilág eredetét, Hogy' miért is strukturált a Lét, Miért is ilyen, miért nem másmilyen, S hogy miért nincs személyesen Itt az Isten, ha ennyire kényesen Számon tartja hulló hajszálaimat Cirkuszba illő mutatványaimat? ... Megtudjuk, mikor megtudnunk szabad. Talán így van, talán talány marad: A tér görbületén határtalanul, A kiszámíthatatlanság az igazi úr, Végtelen az idő és a változatosság, Hogy itt legyen Egészen az Odaát, Hogy Élet legyen, s hogy érzelmesen Varázsoljon el minket a szerelem: Mely ide hívott valamennyiünket. 2018. november Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |