Oly sok világ közt kavarog a szívem...
S egy ízben, a csillagokra hevültem
Hallgattam az éj varázslatos hangját.
A Határtalan sokféle maszkját
Hántoltam, mint a hagymát, hogy mélyebbre,
Egyre reménytelenebbül mélyebbre
Jutva gyógyírt találhassak, átjutva
E zárt kis világunkon messze túlra.
Oda, hol a kezdet és vég talán ugyanaz,
Hol a Kozmosz buborékként kifakad,
És sok más világok közé szül újat,
Hol más léptékek is idők bújnak
Össze, szerelmesen gravitálva,
Egyre és egyre hipnotizálva
Az ős-energiát új matériává,
Szülve engem is Isten fiává,
Ki embernyi boldogságra vágyik,
S boldog, mert magával cicázik,
Ha röpke életét emberként éli,
S ha önmagát ébren felidézi.

Az Univerzumok egyikéből,
Az én szívem kérdőjel rejtekéből,
Felsóhajt hát egy régi éji kérdés,
S elfog a hitetlen keserű kísértés:
Mindez tehát mi is itt valóban?
Életünk, a kvantumfluktuáció valótlan
- Éppen így sikerült - terméke csupán?
Vagy mindez maga Isten itt? Igazán?

Isten határtalan örök élete?
Szívemnek halovány érzete a végezete:
Hogy az élet hogyan is lehetne
Máshogyan megalapozható?
Hiszen a Valami nem is osztható
- S épp ésszel nem is latolgatható -
A Semmire, a Nincsre, A Nihilre,
Melyből ez égi struktúra kibillenne,
S lenne a Semmiből csak úgy Valami
Hacsak nem örök ez a Valami...

Vajon véletlen kvantumfluktuáció,
Hogy itt rend és kellő adoptáció
Fogan, s szül eleven értelmes percet,
Létrehozva e peckes kis heccet,
Hol én, mint megfigyelő kérdezhet
E percnyi kis időablakban egyet,
A tér görbületén túlra, odaát,
Hogy lássam a Létezés torkolatát,
A téridő-kvantumvilág eredetét,
Hogy' miért is strukturált a Lét,
Miért is ilyen, miért nem másmilyen,
S hogy miért nincs személyesen
Itt az Isten, ha ennyire kényesen
Számon tartja hulló hajszálaimat
Cirkuszba illő mutatványaimat?
...
Megtudjuk, mikor megtudnunk szabad.
Talán így van, talán talány marad:
A tér görbületén határtalanul,
A kiszámíthatatlanság az igazi úr,
Végtelen az idő és a változatosság,
Hogy itt legyen Egészen az Odaát,
Hogy Élet legyen, s hogy érzelmesen
Varázsoljon el minket a szerelem:

Mely ide hívott valamennyiünket.