Ünneplőbe öltözött a város,
hó nagy pehelyben szállingózott.
Féltőn átfont, arcom cirógatta,
ékes fényekbe burkolózott.

Ott a téren zsibongott a tömeg,
tűzön sült a hurka, gesztenye.
Kavarogtak csábító illatok,
tán ennél több vajon kellene?

Ebben a dermesztő, fagyos télben,
rongyos, kopott kabátban koldult.
Sokan mentek el némán mellette,
szívemből tőrként könnycsepp csordult.

Nekem sincs sok, de abból is adtam,
s a tüzes, forralt bor jólesett.
Betöltötte lelkem béke, csoda,
bennem a szeretet lüktetett.

Hirtelen elszálltak a gondjaim,
a rút béklyó repedni kezdett.
Bús szívembe egy ragyogó angyal
lobogó króm- lángokat festett.