Statisztika

Népdal

Szomorúan szól a magyar nóta,
Hiszen máskép, hogy mikép is szólna?
Nem tudom, mi van ezen a népen:
Sírva vigad, hej a magyar régen!

Összeütöm mégis a bokámat,
Kalapommal elfödöm orczámat;
Elfödöm: nem akarom, hogy lássák
Két szememnek sűrű könyhullását.

A sarkantyú pöng a csizmám sarkán,
Ugy elmulat rajta ez a kis lány:
Mert a magyar ember sarkantyúja
Csak is ugy szól, valamint a nóta.

Húzd rá czigány, szomorúan húzd rá,
Mintha anyád halálára húznál!
Szemem könyez, sarkantyúm pöng szépen:
Sírva vigad, hej a magyar régen!

Írta: Szulik József, Óbecsei prépost és esperes-plébános 1878 - 1890


Volkslied

Traurig tönt der ungarische Gesang,
wie soll sonst tönen, der uralte Klang?
Weiss ich nicht, was ist mit diesen Leuten:
Fröhlich singend kann ein Ungarn weinen!

Die Knöchel schlag ich festlich zusammen,
mit dem Hut tu ich mein Gesicht tarnen;
weil will es nicht das es alle schnallen,
aus den Augen, wie die Tränen fallen.

Der Sporn klingelt auf dem Stiefelabsatz,
auf die grosse Freude von meinem Schatz:
Weil der Sporn von dem ungarischen Stiefel
genauso tönte, wie die ungarischen Lieder.

Spiel Zigeuner, sehr affiziert spiel jetzt,
so wie am Grab deiner Mutter spieltest!
Das Auge tränt, der Sporn klingelt so schön:
Fröhlich singend kann ein Ungarn weinen!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom