HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47738

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2018-12-03

Drága gyermekeim

Az asszony gépiesen szállt fel a hazafelé tartó vonatra. Nem érzékelte a többi utast, nem emlékezett a jegyét kezelő kalauzra, minden kívülről jövő inger észrevétlen maradt számára.
Mozdulatlan, maszkszerű arcáról szinte leperegtek a szavak: a szabad, a foglalt, a hová, a kérem, a köszönöm. Egyetlen mondat ismétlődött benne vég nélkül, mint mikor a lemezjátszó tűje felakad.
- Egyáltalán nem biztos, hogy a lánya meg fog gyógyulni - közölte vele a professzor a klinika folyosóján. Az asszony a halványzöld csempéket figyelte, az egyiken egy haránt irányú repedés látszott. Olyan 3-4 cm. lehetett. Nem emlékezett, hogy válaszolt-e valamit az orvos szavaira.
"Nem-gyógyul-meg-nem-gyógyul-meg-nem-gyógyul-meg..."
Mintha a vonat is ezt a ritmust vette volna fel, ahogy később a léptei is az utcán, fel a lépcsőn, be a lakásba. A konyhában leült a legközelebb eső székre, a szeme valószerűtlen élességgel meredt az ebédlőasztal terítőjének mintáira.
Nem gyógyul meg. A kisebbik, a kedves-bújós beteg. Rákbeteg. Szeretett volna sírni, de száraz volt a szeme, a szája, a torka szinte tört a szomjúságtól.
Miért? Csak valahol mélyen a tudata alatt folytatódott a kérdés: miért éppen ő?
A nagyobbik, a makacs, a konokul önfejű korán kivált közülük, elment, férjhez ment, 18 évesen gyereket szült, egy év múlva még egyet. Aztán elvált. Egyedül egy kislánnyal és egy kisfiúval, albérletben. De nem engedett. Az asszony remegett érte, híreket várt legalább, de ritkán kapott, azt is másoktól.
A kisebbik diplomaosztóján ott voltak mind a ketten. Távolra kerültek egymástól a nagy tömegben. Pedig az asszony igyekezett felé. Az járt a fejében, hogy a nagyobb, az okosabb is ott lehetne most az ünnepeltek között. Emberibb életet élhetne...
De a fal nem mozdult közöttük. Csak a két kicsi nyitott rést rajta a mamához.
Az asztalterítő mintái egy pillanatra összefutottak a szeme előtt, de hamar kiélesedett megint a kép.
A szobában csörgött a telefon. Lehet, már jó ideje, de eddig észre sem vette.
- Anya! Hol voltál? Mi van, mi újság?
- Donor kell. A csontvelő-átültetéshez. Nem tudom, ki ad majd...
- Jaj, anya, hát én. A testvére. Tudod, hogy csak én adhatok.
Az asszony visszatette a helyére a telefonkagylót, lassan, akkurátusan, mintha ez lett volna a legfontosabb dolga a világon. és végre-valahára sírni kezdett.
Most már jó, most már minden jó lesz. Drága gyermekeim.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
798
Időpont: 2018-12-04 17:47:36

válasz oroszlán (2018-12-04 16:11:42) üzenetére
Kedves Ica!

Nem könnyű arról írni, ami személyesen is ennyire érinti az embert. Köszönöm, hogy elolvastad.
szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7389
Időpont: 2018-12-04 16:11:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati.

Az írásod jól tükrözi a hatást, ahogy reagál egy anya a valóságra, aki először megszólalni sem tud.
Szeretettel,
Ica
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
798
Időpont: 2018-12-04 09:58:27

válasz Bödön (2018-12-04 08:25:27) üzenetére
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy elolvastad. Azon a mondaton, amit említettél egy párszor én is fönnakadtam, de aztán hagytam. Lehet, hogy még alakítok rajta. De akkor ott a vonaton nagyon úgy éreztem, hogy egy maszk van az arcomon, és nem reagál semmiféle mimikával semmire.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8238
Időpont: 2018-12-04 08:25:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati! Megható történet, jó tollal megírva! Bemutatod azt a vívódást, és szenvedést, amit az asszony érez. És, mint ahogy egy jó íráshoz illik, a végén jön a feloldozás és a remény: az anya könnyei. Egyetlen mondat van, amit kicsit megkérdőjelezek: "Mozdulatlan, maszkszerű arcáról szinte leperegtek a szavak..." Sztem kicsit képzavaros. Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Élet írta lap (idősekről) címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - A nagy ház 07. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Én inteném... címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Agnyija Barto: Cirkusz címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Arany mezőn címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)