Venus von Milo

Wie einst die Medizäerin
Bist, Ärmste, du jetzt in der Mode
Und stehst in Gips, Porzlan und Zinn
Auf Schreibtisch, Ofen und Kommode.

Die Suppe dampft, Geplauder tönt,
Gezänk und schnödes Kindsgeschrei;
An das Gerümpel längst gewöhnt,
Schaust du an allem still vorbei.

Wie durch den Glanz des Tempeltors
Sieht man dich in die Ferne lauschen,
Und in der Muschel deines Ohrs
Hörst du azurne Wogen rauschen!
_________________________________


Milói Vénusz

Mint a medikák hajdanán,
Te vagy most divatban, szegénykém:
A tested gipsz, fém, porcelán,
Komódon állsz, kandalló szélén...

Leves... fölötte pára száll,
Gyerekcivódás, lárma körben;
Te rég ehhez hozzászoktál,
Lenézel rájuk némán, bölcsen.

Ragyogó templomkapun át
Látni, hogy messze hallgatózol;
Füledben búgnak a csigák:
Hellászban azúr tenger mormol...

* * * * *