HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47309

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2018-12-07

Darabtemető

Különleges este mindig az, amikor egy darab utolsó előadása következik a színházban. Aki jártas a színpad világában, az jól tudja, mi minden történik addig. Kezdődik az adott év repertoárjának kiválasztásával. Ez általában több lépcsőben történik. Megálmodja a direktor, a főrendező - és persze a gazdasági vezető is. Mai világunkban az utóbbi szava a szentírás - az álmokat a lehetőségekhez kell igazítani. A darabokhoz kellenek színészek is, a zenésekhez zenekar, táncosok, kell a rendező, nem árt egy dramaturg sem, és persze rengeteg más ember is műhelyek dolgozóitól kezdve (asztalosok, kárpitosok, szabók, lakatosok, fodrászok és a többi) a kellékesen át az ügyelőig - sőt a rejtett zugában megbúvó súgóig sok-sok ember. Ez utóbbiról szól lényegében a történet. Elterjedt színházi szleng, hogy a súgólyukat koporsónak is nevezik a szűk kiképzése miatt. Egy-emberes hely - mint egy koporsó.

Egy-egy darabnál aztán kőkemény munka indul. Stáblista, technikai tervezés, próbák hosszú-hosszú sora. Nem egyszer a végkimerülés határán. Első az olvasó próba, szövegtanulás. Azután kezd a darab "beöltözni". Sematikus díszletek - melyeket sorra váltanak fel az igaziak (függvényében a műhelyek munkájának), ruhák jelennek meg a szereplőkön. "Betanulja" a darabot az ügyelő, a kellékes, a díszletező - szóval mindenki. Főpróba - nyilvános főpróba (az adott település prominens - de nem "prím" rétegének - ismerősöknek - ingyen premier) amin még meg-megáll a darab, mert például a rendező nincs valamivel megelégedve. Végül jön a premier. Kicsit idegesen, kicsit félve a bukástól, kicsit még bakikkal is, még nem tiszta szövegtudással - ilyenkor milyen jó a súgó. Végül is elindul a darab az útjára. Húsz - harminc előadás szám az átlag egy-egy megyeszékhelyen, Budapesten a nagy siker-darabokat sok százszor is eljátsszák - ez fővárosi privilégium. Vidéken jó, ha egy hónapig fut, esetleg időnként felújító próba után pár előadásra még leporolják.

A darab utolsó előadására nagyon találó fogalmat használnak a színházi világban: darabtemetés. Legalább olyan "elánnal" készül erre az eseményre mindenki, mint a premierre. Aki csak tett valamit a darabért, mind ott akar lenni. Ki a színpadon - ilyenkor nem számít extrém esetnek például, ha egy díszletező a játék közben bemegy és megigazít valamit a díszleten, vagy a rendező fogja magát és átsétál a nyílt színen. Az sem, hogy a szöveget kissé átírják maguk a színészek (napi aktualitást csempészve bele) - természetesen maga a darab eléri így is a végkifejletét - Jágó cselszövése megöli Desdemónát, Kathrina engedelmes felesége lesz Petruchiónak, és Kurázsi mama is húzza tovább a szekerét a lánya elsiratása után.

Szigligeti Ede Lilomfi-át temették éppen az ominózus utolsó estén. Természetesen itt-ott átírva a szöveget. Például, mikor Szellemfi felolvassa az egri pincér levelét a 17 forint 19 krajcáros adóságról Liliomfinak, az csak ennyit mordul:
- Eriggy be az önkormányzathoz, majd vesznek fel EU hitelt és rendezik. Amikor a professzor a Liliomfi "képébe" bújt Szellemfit ötven pengővel akarja megvesztegetni, hogy hagyja békén Mariskát, az csak nevetve odavágja: - vagy félmilkót adsz vén svihák, vagy futtatom a csajszit németben !
Az értő közönség dőlt a nevetéstől, de még inkább a lépcsőkön ülő műhelyek "hada", az asztalosok, lakatosok, szabók, díszítők és mindenki a színházból, aki nem volt éppen munkában az előadáson. Maga a direktor is a karzaton állt az "ingyen diákok" között a korlátnak támaszkodva és időnként posztjához nem illően röhögött. Néha zsibvásár volt a színpadon. Össze-vissza járkált mindenki, akár volt jelenése, akár nem. A színészek vicceket szőttek a szövegükbe, sokszor nevettek akkor is, amikor sírni kellett volna. Liliomfi még szerelmi vallomását is fűszerezte ilyetén:
- Kedvesem, érzem a csókján, hogy fokhagymás sültet evett. Nem maradt belőle? Piszkosul éhes vagyok.
Szóval minden ment a "szokott medrében." A súgóra nem volt ilyenkor szükség, mert a szövegtévesztések szándékosak voltak, ha az eredeti nem ugrott be, akkor rögtönöztek, de így a harmincharmadik előadáson már Szigligetinél is jobban tudta mindenki a mondókáját. "Anya" - mert csak így szólította mindenki a színházban - a színpad sarkába elhelyezett behemót fotelben ült és élvezte a felfordulást. Ő is hozzátett valamit a bohóckodáshoz - egy lavór meleg vízben áztatta a lábát. Viccként találta ki, de jól is esett, mert bár fiatalon táncosnő volt (egy súlyos baleset vetett véget a hihetetlenül jól induló pályájának), ma már a sok ikszel együtt bizony néha lépni is nehézére esett. Kitalálta - és el is mondta a többieknek -, hogy meg fog szólalni a harmadik felvonás vége felé, amikor műfelháborodással közli a színpadon lévőkkel:
- Ez már botrány. Jelenteni fogom a direkciónak, hogy nulla szövegtudással léptetek színpadra. Gázsira senki ne számítson ebben a hónapban. Sőt, egy-két embert ki is fogok rúgatni.
Persze tudta, hogy lesz erre majd válasz - amit ő előre nem ismer - de majd jót nevetnek. Ki kell néha nyitni a szelepeket, hogy ne bolonduljanak bele a feszített tempóba.
Most a nagy ramazuri ellenére is kicsit elbóbiskolt. Sok darab-temetésen részt vett már, nem volt számára újdonság.

Elemében volt mindenki. Kellemes ősz volt kinn, itt benn pedig a szavak színezték a világot. Egy csapattá vált a játszó és a néző - valamilyen interaktivitás is kialakult - időnként Liliomfi leballagott a zenekari árok hídján és bevonta a játékban a földszinti nézők valamelyikét. A rendező vakargatta a fejét a karzaton és eldöntötte, hogy "valódi" előadást is "fűszerezni" fog ilyesmivel.

Közeledett a darab vége. Eljött az a pillanat amikor a súgó feláll és leteremti a többieket. De ő csak ült a fotelban. Valahogy furcsa pózt vett fel. Szellemfi viccet érzett ebben és odalépett:
- Anya, felemelnéd a valagad? Jelenésed van!
A súgó nem mozdult. Az ügyeletes szaladt be a színpadra. "Anya" nyakára, az agyi verőérre tette az ujját. Szívdobbanást nem érzett. A bőr jéghideg volt. Már halott lehetett jó ideje. Lehajtotta a fejét:
- Nyugodj békében Anya.
Döbbent csend telepedett a színpadra, a nézőtérre. Néhányan sírtak. A fővilágosító lekapcsolta az erős reflektorokat és két fejlámpa fényét fókuszálta "Anyára". Jó barátja volt. A színészházban egymás mellett volt a szobájuk. A zárt kertben nem egy "slambuc partit" rendeztek közösen - a fáma szerint más is történt, de erre az idő jótékony homálya borít már fátylat. Valaki az első sorban halkan a "Miatyánkot" kezdte el mondani - aztán egyre többen - végül már mindenki együtt - hívő és ateista egyaránt.
Aztán néma csend telepedett meg a félhomályos teremben. Mozdulatlanul állt mindenki.
A fővilágosító lekapcsolta a fejlámpákat. Fél perc teljes sötétség után a kijáratok jelző világosítását "kiadta", de a hatalmas mennyezet csillárokhoz nem nyúlt. Lassan indultak a nézők kifelé. Egyetlen szó, egyetlen - máskor oly bosszantó - köhintés sem törte meg a kegyeletet.
A színpadon "Anya" mellett két oldalt felsorakoztak a színészek, ott álltak a nézőtérre "belógott" színházi dolgozók is, ott állt a direktor, a rendező, csak az ügyeletes lépett ki a művészbejáró elé az utcára - várva a hivatalos szervek ilyenkor szokásos látogatását.
Már csillagok fénylettek az égen. Hűvösre fordult az idő - fázott.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
30
Időpont: 2018-12-09 08:22:11

válasz black eagle (2018-12-09 05:58:47) üzenetére
köszönöm szépen Fekete Sas :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1374
Időpont: 2018-12-09 05:58:47

Nagyszerű.
Alkotó
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
30
Időpont: 2018-12-08 15:47:38

válasz Bödön (2018-12-08 08:52:28) üzenetére
Kedves Írótárs

Köszönöm szépen a véleményed, de NEM VAGYOK író, vagy költő, csak amatőr firkálgató. Egy kisregényem jelent meg nyomtatva, az nagyon kevés.

Szép napot

iMRE
Alkotó
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
30
Időpont: 2018-12-08 15:46:04

válasz Kankalin (2018-12-07 19:49:28) üzenetére
Kedves Kankalin. Voltam része színháznak, amikor meguntam az íróasztal mögött ülni, elmentem díszítőnek. Sok tekintetben megismertem. Aztán pár évtized múlva egy büfét nyitottam Szolnokon, majdnem a színházzal szemben. Ott evett, ivott sok ember a színháztól. Művészektől kezdve a munkásokig. Bejáratos lettem a színházba. Akikről írtam azok élő emberek voltak, köztük én is. "Anya" nem így halt meg, de én nagyon tiszteltem és adtam neki egy "méltó" halált.

Köszönöm szépen a véleményed.

üdv
iMRE
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8119
Időpont: 2018-12-08 08:52:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Igazi "csemege" ez a történet, amit itt megosztottál velünk! Több, mint egy tudósítás a színház világáról és a színfalak mögötti világról, s több "Anya" halálának elmesélésénél. Mennyivel? Vagy miben több? Abban, s azért, mert a sorokban, sorok közt ott vagy Te, az író, akire egyetlen írása alapján is/máris ráismer az ember! Üdv: én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6349
Időpont: 2018-12-07 19:49:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia ermi-enigma! :)

Egészen elvittél a novelláddal.
Ahogy haladtam, egyre beljebb kerültem a színházi életbe. Olyan dolgokról meséltél, amiket a külső szemlélő nem láthat, de te rávilágítottál, hogy más szemmel is nézni kell ezt a különleges világot.
Nem számítottam a zárásban lévő váratlan fordulatra, emiatt még nagyobb hatással volt rám.
Csak gratulálni tudok. Nagy erejű írás, ami mindenféle tartalmi és formai szempontoknak eleget tesz.
Remélem, sokan találkoznak vele.

Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem volt... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gyermekkori álmok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Néha még álmodok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mikor verset írok... címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 8. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fiúk címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 8. címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Írnod volt muszáj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)