HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47960

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2018-12-08

Írnod volt muszáj




Mint egy századévnyi homályban
dereng a múlt, s te még ifjú voltál,
költő, ki lettél Szekszárdnak poéta
szülötte egy novemberi hajnalon.
Házatok előtt folyt a Séd-patak,
csordult az alkonyon át az est felé,
s lombok susogtak neked kedves
mesét, honnan szelíden hullt levél
zizzent lábaid elé. Zörrent a csend,
s homály borongott a mozduló
árnyakon, s szívedben tán már
gyermeki dal fogant, ki hallgattad
az est sóhajon járó, hűs neszét.

***

A te véred nem zúgott vadul, mert
szelíd voltál a művön, csak tollad
sorai szárnyaltak szabadul.
Szavaknak súlyos, lázban forró
hevén szólott a mű, amit írtál,
s néhány dalodban hogy sírtál,
majdnem zokogtál, mert tudtad,
hogy rád is vár az odakint toporgó
halál, a korgó gyomrú, fáradt
mélabú, az átkozott agyag, a néma
sírgödör, mi egy épeszűt még ma is
éppúgy meggyötör, mint hajdan
téged, lángeszű költő. S lásd, hiába
szállt el néhány emberöltő, néhány
évtized, mert az életért ma még
mindenki halállal fizet. S ki oktalan,
az csak a mának él, a búsuló gondnak
és bajnak, mert mit ér az, ha nincs
vigasz, és bölcs remény, mi hű erény
a szívnek bensői, mélyült rejtekén.

***

Talán te is értelmet keresni jöttél
e világra, célt, reményt és utat,
olyat, ami az élet felé mutat, s mégis
azt láttad, hogy halni kell a télbe
"Ősz és tavasz között", mibe a te
életed is ütközött, ahogy más
milliárdoké. De emléked fennmaradt
tolladnak művén, a fehérlő papíron,
egy olyanon, mint ez, mire én most
e sorokat írom neked, ki éltél
egykoron egy oly koron át, mi
talán a költőt többre becsülte, mint
ez a mai, e sivár világ, miről
nem sok jót hallani manapság.

***

Ahol a gőg és az önzés az érdem,
amit még sehogy nem dicsértem,
mert gyönyörűséget én még csak
hasonlókban sem leltem soha,
amiért e világ nekem oly mostoha,
mit szívből gyűlölök. De nem magát
az embert, akit szeretni kell, mert
a szeretet az, mi egy szívet jóra int
és nevel. Te ezt jól tudod, ki
embernek születtél, s művészi
gonddal költővé lettél keresve
a szavak tiszta titkát, mit az értelem
s a szív felfoghat, miközben zakatol
odabenn mélységek értelmén, ahol
tűr az alázat és ront a zord idő.

***

Persze ez csak a látszat, hiszen
ahol az értelem rejlik, ott a szív
nem lázad, de mennyi jajt és
mennyi hűtlenül elhagyott reményt
hordoz sok feledésbe letűnt század,
ahol csalfák voltak még a remények
is, miben hitt az ember, de mindhiába.
Te is írtál róluk, neves költő, üvöltő
idők merengései között. S lásd, most
én merengek rólad, ki kedves városom
szülötte vagy. Én nem ott születtem,
én az Alföld gyermeke vagyok, de
mégis azok a dombok neveltek ifjúvá,
ahová te is pillantottál oly sokszor,
túl a Bartinán. Édesanyám háza a
tiedtől csupán egy utcányira van.

***

Ha arra járok én, látom házatok
fehérlő falát, s rád gondolok, hogy
e falak között éltél gyermeki életet,
és serdültél ifjúvá, s itt fogtál talán
tollat először kezedbe, meglelvén a
gyönyört, rímek szelíd szavú szólamát,
mit az értelem tett veled, mikor
első versed végén vígan leírtad neved.
S nézted a papírt, mit tollad teleírt,
mi még hírt tán nem hozott neked,
de életműved téged dicsér, és az
otthoni táj, min merengett szemed,
miről írnod volt muszáj, s te költővé
lettél, szekszárdi Babits Mihály.


*** *********** ***

2012 április

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
97
Időpont: 2019-03-10 07:44:04

válasz Finta Kata (2019-03-07 19:47:07) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét! Írunk mert szeretünk írni, nekem nagy örömet okoz, hogy írhatok az egyszerűség nyelvén szépre törekedvén mi megadatik tollam tintájából!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit értem is teszel! Zoltán
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12307
Időpont: 2019-03-07 19:47:07

Kedves Zoltán!
Ma arra szántam az időt, hogy olvassak, főleg már ide feltett anyagokat. Talán nehéz elhinni, hogy milyen kevés olyan írásokat találni, amelyek egyszerűek, magyarosak, ahogyan a magyarok beszélnek. Sokan azt hiszik, hogy ha különleges szavakat keresnek, amelyek messze nem odaillők, ahová kellenek, ha vers, ráadásul még talán rímjei sem odaillők. Miért jó ez? Legnagyobb költőink és íróink is úgy írtak. Nem kerestek idegen szavakat, sem nem odaillő kifacsart szavakat.
Amit most itt olvastam, minden sora egyszerű, magyaros, érthető és tudom miről van benne szó.
Ezért most nagyon jól érzem magam, mert vannak még, akik tiszta magyarsággal is tudnak írni.
Szeretettel gratulálok, további sikereket kívánok!
Finta Kata

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
97
Időpont: 2018-12-14 11:11:31

válasz Árvai Emil (2018-12-11 09:04:28) üzenetére
Kedves Emil!

Köszönöm szépen értő olvasásod, ösztönző szavaidat, s érzékenységedet ami egy költőnek nagyon fontos, alap kell, hogy legyen hiszen érzékeny benső nélkül igazán nem lehet költővé "nemesedni" a szavakat illetően. Mikor írtam azért tettem oda a talán szót mert ugyan arra gondoltam mint Te! A talán ezért talán ott azon a helyen mit idéztél is!

Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel! Üdv : Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2007-09-14
Összes értékelés:
580
Időpont: 2018-12-11 09:04:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!
Nagy mű a nagy költőről.
Méltó megemlékezés nagy elődeinkről.
Szeretjük a költészetet.
Legyenek soraink őszinték, a többi ráadás.
Üdvözlettel: Á.E.
-----------------------
Ui.:
egyetlen gondolatnál időztem el vitázva magamban:

"...ki éltél egykoron egy oly koron át, mi
talán a költőt többre becsülte, mint
ez a mai, e sivár világ, miről
nem sok jót hallani manapság."

Lehet így érezni és gondolkodni, de én nem tudom fenti kérdést eldönteni, mert nem éltem akkor, és talán mindenki szubjektív információkat hagy ránk, befolyásolva utólagos ítéletünket.
Nekünk ma kell helytállnunk.
Üdv.: Á.E.

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Netelka bejegyzést írt a(z) Rapid című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szeretni... című alkotáshoz

Netelka alkotást töltött fel Mérlegelő címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)