HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1852

Írás összesen: 47560

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2018-12-09

Gyámoltalanok

Már csak a haja volt szép rajta, a haja meg a szeme. Nagy, barna, majdnem fekete, gyönyörű. Élesen elütött sovány, megsápadt arcától meg a sok fekvéstől gyűrött, fehér párnától. Talán az örökös láz tette, de az utóbbi napokban különösen megfényesedett a tekintete, akár a nagy, fekete bogarak csillogó páncélja.
A gyerek felé fülelt. A kicsi lány az udvaron játszott. Valami dalt dúdolgatott, óvodásat. Aztán, hogy egy darabig csönd lett odakint, elfogta az aggodalom.
- Csak nem történt baja?
De már hallatszott is a kis fakocsi zörgése, amit a lányka maga után húzott, ahogy jött befelé a szobába, egyenesen az anyja ágyához. Nagy gonddal rakosgatott ki néhány félérett szilvát a takaróra.
- Hoztam neked. Leestek a fáról.
- Vidd ki, kincsem! Piszkos lesz a takaróm.
Ahogy a szilvákat nézte, szeme akaratlanul is rátévedt arra a paplanba burkolt, lesoványodott valamire, ami a testéből megmaradt. Amit még nem égetett le róla a láz.
A gyerek kiment a konyhába. Már sötétedett. Pipiskedett, de így sem érte el a villanykapcsolót. A sámliról igen. Enni kezdte a szalámis vajas kenyeret, amit a nagymama készített ki neki, mielőtt elment.
- Apa mikor jön haza? - szólt be anyjának a szobába.
- Jön mindjárt, meglátod.
De tényleg. Mikor jön? Már rég itthon kellene lennie. Minden hétvégén egyre később ér haza. Mielőtt keserű könnyek gyűltek volna a szemébe, maga elé idézte a férje alakját, és furcsa elérzékenyülés vett erőt rajta a vádaskodás helyett.
Szegény, minek is sietne? Egészséges, életerős, jóvágású férfi. Ahogy a szomszédok szokták mondani: "Kató, a maga ura igazán szép ember."
Elmosolyodott kicsit. Igen. Szép pár voltak ők ketten. Még a fényképész is rájuk csodálkozott az esküvőjük napján. Hat éve már. És mi lett őbelőle ez alatt az idő alatt? Nem asszony többé, nem anya, csak egy verítékszagú, fájó idegcsomó. Ma már az ujjai is alig engedelmeskedtek, a kis Katika haját sem tudta befonni, csak kifésülte úgy ahogy.
A gyerek letette a nagy alvós babát, amivel a sarokban játszott, és szemét dörzsölgetve odament az ágyhoz.
- Anya! Álmos vagyok. Le akarok feküdni! Mikor jön már apa?
- Nem tudom, kicsim. De fordulj meg, kigombolom hátul a ruhádat, hogy le tudd venni. Aztán szépen lefekszel. Lassan, nehézkesen oldalra fordult, kikerülve a nyilallást a derekában.
A kislány engedelmesen várt. Aztán észrevette, hogy az anyja sír. Megfordult.
- Nem tudom kigombolni. Látod, nem mozog az ujjam.
A gyerek tágra nyitotta fekete bogárszemét. Csodálkozás és valami furcsa ráébredés keveredett benne.
Hogy anyja beteg, abba beleszületett, ebben nőtt fel, szinte természetesnek vette, hogy így van.
De most - még nem volt ötéves-, megsejtett valami olyasmit, amihez, úgy érezte, neki még nem lehet köze. Ez a felnőttek dolga. Hogy az anyja nem sokáig lesz már itt vele, hogy nem látja majd a fehér párnán a fekete haját, az izzadságtól mindig nedves homlokát, sápadt, sovány arcát és a szemét, ami mindig követte őt, bármerre is ment a szobában.
Megfogta a merev, görbedt ujjakat, kis gyerekkezével megpróbálta kiegyenesíteni.
- Kopogj át Katikám a falon a szomszéd néninek, majd ő átjön, levetkőztet, lefektet.
Ahogy később a kislány az álmából felneszelt, az apja hangjára ismert a halk pusmogásból. Apja a betegágy szélén ült, valami kedveset mondhatott az anyjának, de csak szófoszlányok jutottak el hozzá.
Majd izgett-mozgott még egy kicsit, aztán befúrta a fejét a párnába. Félálomban megnyugodva érezte, hogy legalább holnap reggelig ő és az anyja biztonságban vannak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
728
Időpont: 2018-12-10 09:56:09

válasz Bödön (2018-12-10 08:23:52) üzenetére
Köszönöm Bödön a hozzászólásodat. A csapdákat igyekszem mindig kikerülni vagy átlépni.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2018-12-10 08:23:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati! Tetszik ez a novellád, mert szép és igaz. Egy magasabb rendű igazság szerint, egy költői igazság szerint, amit akkor is elhisz az ember, ha nem szó szerint történik minden úgy, mint a valóságban. Nem könnyű megírni egy történetet. Mennél rövidebb, annál nagyobb a kihívás. Egy rövid sztorinál minden szónak a helyén kell lenni, minden kifejezésnek. Eggyel több, már sok, ha viszont egyel kevesebb, akkor olyan, mint a sótlan leves. Arányok, kezdés, befejezés, feszesség. És elkerülni a két nagy csapdát, az érzelgősséget, és a hatásvadászást. Klassz lett!!! Üdv: én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6412
Időpont: 2018-12-09 18:51:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz szilkati (2018-12-09 14:57:36) üzenetére
Kati, így még erősebben hat. :(
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
728
Időpont: 2018-12-09 18:17:23

válasz oroszlán (2018-12-09 18:10:00) üzenetére
Köszönöm Ica, hogy elolvastad. Igazából csak anyám anyját meg engem, a lányát viselt meg a halála. Engem is csak később, amikor már felfogtam, hogy másképp is lehetett volna minden az életemben. Érdekes, hogy az ember a legfájóbb pontjait milyen nehezen tudja megjeleníteni valamilyen formában.
Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7339
Időpont: 2018-12-09 18:10:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nagyon szomorú, hogy a betegség ennyire tönkre tehet egy családot.
Szeretettel,
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
728
Időpont: 2018-12-09 14:57:36

Szia Kankalin!

Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, ennyi maradt meg nekem anyámból.

Szeretettel: Kati
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6412
Időpont: 2018-12-09 13:32:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati!

Novellád mélyen megérintett, szívbemarkoló. Teljesen a hatása alá kerültem.
Nagyon szépen adtad át mind tartalmi, mind formai szempontból.
Nem volt jó olvasni, mert eleredtek a könnyeim, de megmarad az emlékezetemben, mert értékes, magas színvonalú írás, ahogy tőled már megszoktuk. Sajnos ilyen sorsok is vannak. :(

Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Havasi gyopár címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Hangya a színpadon címmel a várólistára

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Halászlé - szerintem a legjobb és legegyszerűbb címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Csak illúzió 3/2 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 4. rész- című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 3. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) ördög a mennyben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)