HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1852

Írás összesen: 47560

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-12-19

Jose Martinez vitorlázós történetei 9.

Leánybúcsú

Ez a szó így leírva, vagy kimondva általában pajzán gondolatokat kelt bennünk, férfiakban. Pláne akkor, ha egy "hajókázós" lánybúcsúról van szó. Mi tagadás, nekem is rögtön beindul a fantáziám. Leánybúcsú. Tűz a nap, simogat a szellő, lágyan ringatnak a hullámok. A fedélzeten szanaszét gyönyörű, félpucér, vagy teljesen pucér női testek. Teltek, karcsúak, ruganyosak, szőkék, barnák, vörösek. Ki ül, ki fekszik, ki előredől a törülközőjén, s kacéran a bokáját vakarja. Kellemes halk zene, az ég kék, ömlik a bor és a pezsgő.
Van-e hajós ember, aki nem vágyik egy leánybúcsús hajókázásra félmeztelen lányok társaságában? Hát nem tudom....

Elterjedt a híre, hogy Martinez csütörtökön egy csapat lányt visz a Hatvanlábason.
Lánybúcsú lesz, mondták a jól-értesültek, és somolyogtak, kacsintgattak, no meg provokálták a jó kapitányt.
-Mondd csak Jose, aztán fel vagy te készülve erre?
Martinez pislogott. Levette sokdioptriás szemüvegét, megtörölgette a lencsét. A cokpitban állt a kormánykerék mellett, onnan szólt vissza a horgász havernak.
-Természetesen. A baloldali backstégem kicsit laza volt, de meghúztam a spannert. Most már feszesen áll.
Christofer Adalinde tele szájjal röhögött.
-És a gumival mi van...a...tudod, miről beszélek!
-A gumival?
Felvette, szeméhez illesztette a lencsét, átkancsított rajta. Szemmel láthatóan nem volt száz-százalékig megelégedve az eredménnyel, újra levette, és újra dörzsölni kezdte a kezében tartott vászondarabbal.
-A gumi...hát igen....három gumim van.
A móló szájtátó, bámész úri közönsége dőlt a röhögéstől.
-Három, Jose, nem mondod, hogy csak három?
Pislogott. Felvonta a vállát. Mi ebben a mulatságos?
Rá volt írva bagoly képére az értetlenség.
-Ja, mert miért? Kevesled? Egy kell az üzemanyag utántöltéshez, egy a leeresztéshez, egy meg ugye, tartalék.

Marek Sielewiczky másfelől próbálkozott. Ránézett Chistoferre, odakacsintott neki, vigyorgott egyet, aztán Martinez mellének szögezte a kérdést.
-És izé, na. Mit is akarok. Te hány menetet bírsz, Jose?
Majd kipukkadt közben, alig bírta visszatartani
-Mert?
A pocakos kis kapitány egykedvűnek tűnt. Feltette a szemüvegét, most már látott. Kinézett Marekre, végigfutatta a tekintetét rajtunk, évődőkön. Gőze nem volt arról, hogy csak ugratjuk.
-Hát, mert lesz ugyebár ez a lánybúcsú...
-Ja? -Elnevette magát Martinez. -Arra gondolsz? Figyelj, én nem hiszem, hogy ilyesmire sor kerül most, elég sokan leszünk. Meg macerás, gondolj csak bele.Tudod...izé...kormányoznom kell...
Elgondolkodva folytatta.
-Hogy érted egyébként, hogy hányat bírok? Egyfolytában, megállás nélkül? Hát legfeljebb kettőt, hármat. De, ha pihenhetek közben néhány percet...? Nézd, még nem vagyok annyira öreg!
Körülnézett, tekintete megállapodott a jobboldali, külső vantnin. - Várjatok. Meg kell igazítanom a széljelzőt.
Felmászott a fedélzetre, megpiszkálta, feljebb húzta. Lejött, lentről is megnézte. Újra felment, megint igazított rajta egy kicsit.
-De estére e g y e t azért beújítok magamnak - folytatta a témát a lehető legkomolyabb hangon. -Majd szólok az egyiknek. Általában minden három csoportból akad egy vagy két bevállalós. Bánom is én, hogy szőke-e, vagy barna, egy a lényeg, hogy jó dudái legyenek, azt nagyon bírom. Egy jó, kemény cici. Vagyis inkább kettő.
Hozzátette:
-És persze értsen hozzá. Az is nagyon fontos. De ez nem igazán probléma, a mai lányok általában értenek.

Tűnődött, számolgatott az ujjain.
-Százalékos arányban, feltételezve, hogy a napi három csoportban mondjuk átlagosan harminc főt viszek, ez praktikusan két csajt jelent, vagyis majdnem 6 százalékot. Vagy esetleg hármat. Szerintem nem is kell több, mondjátok, minek már nekem ennél több?
Legyintett, s ment, baktatott kifele, ki a partra, hogy a sorompónál igyon egy citromos sört.
Mikor már a kukák magasságában járt, amelyek mellett kupacokban áll éjjel-nappal a szemét, feltápászkodott a helyéről Marek Sielewiczky. Fulladozott a röhögéstől.
-Na, jó, akkor én is megyek, és én is beújítok egyet.

Reggel, ahogy bírtam igyekeztem lefelé a hepehupás rossz úton, hogy le ne maradjak a mókáról. Kilencre értem le a sorompóhoz, éppen jött a vonat. Ezúttal megvártam, míg elmegy, s csak utána keltem át a síneken. A móló előtti parkoló még félig üres volt, illetőleg csak félig volt tele, könnyen kaptam helyet. A pénztárépületnél, s mellette két oldalt, amit most Onodéék használnak, a korai időpont ellenére sürögtek, forogtak a vitorlásiskola nebulói. Sire Alexet is láttam egy percre, meg az asszonyt, Sin Maryt is, tüntetően elfordították a fejüket, mintha nem vettek volna észre. Hangosan köszöntem, ahogy illik, ahogy annak idején még engem tanítottak.
-Jó reggelt, szép napot mindenkinek!
A gyerekek, akikkel jóba' voltam lelkesen visszaköszöntek, odaintettek, elég is volt aznapra az egómnak, a felnőttekkel nem foglalkoztam.

Künn a mólón javában folyt a készülődés. Persze ezt úgy kell elképzelni, hogy csak Jose készülődött, a többiek a szájukat tátották. A pocakos kis kapitány gázolajat pumpált fel a külső tankba éppen. A Hatvanlábas a móló közepénél volt kikötve, mögötte a vitorlásiskola motorosa, a mögött, pedig a Basca, Marekkel. A túloldalon Christofer Adeleinde lógatta a lábát a Szt. Adalbert korlátján, a móló végén két oldalt baráti horgászok.
Mindenki a lányokra volt kíváncsi, milyen lesz a felhozatal?
Na, nem kellet sokat várni, nemsokára feltűnt színes, tarka-barka, szemet gyönyörködtető, szívet melengető csoportjuk a pénztárépület felől.

Minden előzetes várakozásomon, vagy elképzelésemen túltett ez a hét, vagy nyolc lány! Hogy heten voltak-e, vagy nyolcan, azóta sem tudom, de nem is érdekes. Szájtátva bámultuk őket. Christofer oldalba bökte mancsaftját, a 17 éves Comiit, aki mellette guggolt s egy tricliteutit rágcsált, Marek rám nézett, intett a szemével, a horgászok otthagyták botjaikat, megfordultak, és úgy maradtak mozdulatlan élőképként.
Hófehér sirály-szárnyak suhogtak a levegőben, kuruttyoltak a békák, egy vízisikló pont előttem kapott be egy ezüstszínű halacskát. Hétágra sütött a nap. Lenn a fenéken a zöldes-szürke kövek félénken rezegtek. A hőmérő higanyszála gyors ütemben kúszott felfelé. Lelki szemeimmel láttam, ahogy kúszik a higany.
Aztán, itt kiesett egy darabka idő. Lekötötték a köteleket a bikáról és elmentek. Még láttam kibomlani messze elől a Hatvanlábas óriási génuáját. A hajó zsugorodott látómezőm hímes mezejében, egyre kisebb lett, már csak egy kis fehér pont táncolt a tintakék tengeren, majd az is elenyészett.

Mesébe illő volt a folytatás. A mólón mindenki arra volt kíváncsi, becsajozott-e Jose, sikerült-e neki beújítani valakit? Vaskos választ kaptunk a kérdésre.
Hatkor kötött ki a csapattal. Vidám kacagással búcsúztak a lányok, ment a pusziszkodás, fényképezkedés és a többi. Integettek, jövőre is jövünk! Elvonult a csoport, de egyikük ott maradt. Ez az ott-maradó lány megvárta, míg Jose újabb csoportja, amely már türelmetlenül toporogva várakozott, fel nem száll a hajóra, ott várt, míg újra ki nem fut a Hatvanlábas. José intett neki és mondta hangos szóval: "két óra múlva itt leszek, igyál addig egy kávét drága, és harapj valamit..."
Mondta: "ha megjövök, kocsiba ülünk és megyünk Porto Alegrébe".
Beszélgetni kezdtem ezzel a lánnyal. Leült mellém a kőre. Jókedvűen mesélt a hajón töltött órákról. Nagyon közvetlen, cserfes kis jószág volt.
-Csodálatos ember! - áradozott Joséról. -Én ilyennel még nem találkoztam, mióta csak élek. Okos, művelt, figyelmes. Tetőtől talpig férfi, és úriember.
Sejtelmesen mosolygott.
-Egész éjjel vele leszek.

Kikísértem a kávézóba, a vasúti sínekhez. Leültünk, rendeltem két kávét, és két, finom kakaós csigát. Tovább csivitelt, be nem állt az a csöpp, csókra álló szája.
-Tetszik tudni, én mindig bírtam az idősebb, érett férfiakat. Sokkal másabbak, mint a fiatalok. A mai fiatalok, az én korosztályom, tisztelet a kivételnek, csak a léhaságokkal törődik, nem lehet velük komoly dolgokról beszélgetni.
-És Joseval? - kérdeztem. -Vele mi az ábra?
-Óh, vele igen! -Egészen belepirult a közlésbe.
-Azért is akarom....-szégyenlősen elhallgatott, lehajtotta szöszi fejét.
Láttam, elérkeztünk egy pontig, ahonnan nehéz továbblépni. Lehet itt valami, amiről már nem szívesen beszél, de nekem bizonyosság kellett, némi nemű fogadásokból kifolyólag.
Azt hittem szűz, és Joseval akar először. Nekem ez jött le.
-Igen?
-Nézze....
Felemelte a fejét, hosszú szőke haja lebbent, szeme, kutatva nézett rám. Volt egy olyan érzésem, hogy most valami nagyon fontos dolgot fog elárulni. Egy könnycsepp csillant meg árnyékos szép szemében.
-Fiatalabb koromban olvastam egy történetet. A Light and Night magazinban jelent meg folytatásokban. A címe...a címére nem emlékszem, de arról szól, hogy egy fiatal lány megismerkedik egy érett, idősebb férfivel, aki megtetszik neki.
Nyomon vagyunk, gondoltam
-Csakhogy van ám egy kis baj, a férfi nős ember.
Most lesz érdekes, nyerítettem fel magamban.
-Nős, de az asszony egy másik férfit szeret.
Eredeti, gondoltam, ám hangosan nem szóltam semmit, nem akartam megzavarni.
-Így hát boldogságuknak elvileg nincs akadálya...
-De?
-Az asszony tisztességes.
Az jó. Van ilyen asszony?
-Vagyis?
-Vagyis nem csalja meg a férjét. Aztán...aztán az történik, hogy meghal szegény kis nő...mert meghal, úgy alakul, mert hát, hogy is mondjam, szóval öngyilkos lesz, felvágja az ereit.
-És?
-És ők ketten....a fiatal lány és az érett, idősebb férfi, a főhős, összeházasodnak, boldogan élnek, gyönyörű gyerekeik születnek.
Elhallgatott. Láttam, ez még nem minden. Még valami volt a tarsolyában.
-Tudja miért meséltem el ez a történetet?
Nem válaszoltam. Most már úgyis elmondja, nem kell a bztatás.
-Mert Jose "arra" a férfire emlékeztet. A könyv főszereplőjére, Paulra. És én a hajón ünnepélyesen felkértem....felkértem....
Alig bírta folytatni, könnyeivel küzdött.
-Felkértem, hogy legyen az esküvői tanúm.
A meglepetéstől majdnem leestem a székről
-Hogy mid?
-A tanúm. Ja, mert, amit még nem tud, ma este lesz az esküvőm Porto Alegrében. Én vagyok a menyasszony, ezért volt ma ez a leánybúcsú. De...de történt egy kis malőr, a barátnőm, aki a tanúm lett volna, telefonált, hogy nem tud lejönni, közbejött dolgok miatt.

Nagyon ostobának éreztem magam. Csak bámultam magam elé a földre. Éreztem, hogy most valami borzalmasan nagy ostobaságot fogok kérdezni, akármennyire erőlködöm is, hogy ne, s nem csalódtam magamban. Megköszörültem a torkom, megittam a kávém maradékát. Próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Figyelj csak. Ne haragudj, megkérdezhetem hány éves tulajdonképpen a vőlegény?
Arra számítottam, így felel majd, s hangja büszkeséggel lesz tele: "ötvenkettő!"
Vagy ezt: "hatvankilenc."
De nem ezt mondta. Azt mondta:
-Annyi, mint én, huszonhárom.
Nevetett, fülig pirult. Valószínű eszébe jutott, hogy aznap este lesz a nászéjszaka, és, hogy
egy nászéjszaka mégis csak egy nászéjszaka. Meg még az is nyilván, hogy mennyivel jobb egy nászéjszaka egy huszonhárom évessel, mint egy ötvenkettővel.

(A hatvankilencről nem is beszélve.)

A szövegben előforduló szakkifejezések:
cokpit = munkatér, backstég = hátra-merevítö, oldható, génua = orrvitorla,

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-22 16:22:55

válasz T. Pandur Judit (2019-01-21 14:00:50) üzenetére
Szia Judit! De mi van akkor, ha a csaj nem is annyira "ártatlan" és csak játszik egy kicsit J. fiúval? Másrészről ne feledd, h nem én (Bödön) meséli ezt a sztorit, hanem J. fiú, és ő simán mondhat ilyeneket, ha ő sejtelmesnek találta azt a mosolyt! :) Szóval azért egy kis szívatás is benne van. :) Egyébként regényhősök ritkán beszélnek elvárható módon. Tök uncsi lenne:::) Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-22 16:13:04

válasz hundido (2019-01-18 16:06:19) üzenetére
Szia! Köszönöm, örülök, h tetszett! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4825
Időpont: 2019-01-21 14:00:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Huncutul félre vitted picit a történetet, olyan mondatokkal, hogy "Sejtelmesen mosolygott.
-Egész éjjel vele leszek." - Ilyet egy esküvői tanúra nem szoktak mondani a lányok. /Szerintem a fiúk sem! :D/
Értem én, hogy így nagyobbat csattant a poén, hogy mire is kérte meg Martinezt a lány...

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1206
Időpont: 2019-01-18 16:06:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Pasik, pasik...egy srófra jár az eszük! :) Tetszett ez a rész, a végén én is meglepődtem, nemcsak a mesélő- azon, hogy kit választott tanúnak a lány. Olvasmányos volt ez a rész is. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-12 08:57:50

válasz Kankalin (2019-01-11 18:36:21) üzenetére
Szia Kankalin! Köszönöm a részletes, hozzáértő elemzést! Valójában itt ez a történet "koprodukcióban" születik. "én" írom, aki nem én vagyok, hanem Bödön, de egy Johnny-fiú nevű illető meséli, mint narrátor, aki egyúttal a történet egyik szereplője. Bonyolult. "J". mesélhet olyan stílusban, amilyenben akar, s láttathatja a történetet és a szereplőket úgy, ahogy ő látja egy kőkemény, realisztikus valóságból, ami egyébként sok más valósággal együtt, vagyis inkább mellett létezik. Helyzetek, jellemek, történések nem egyértelműek, nem logikusak, nem lekövethetőek. A "jó" a "rossz" -ban létezik, és fordítva. Nincs "tipikus", nem létezik az "általános" vagy az átlagos. A történet egyszeri, egyedi és megismételhetetlen, mint maga az élet. "Kisiskolás" tanulsága nincs, nem is lenne jó, ha lenne. Különleges élethelyzeteket, és embereket mutat be. Köszönöm, és örülök, h Te is így látod, belátod.:) -én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6412
Időpont: 2019-01-11 18:36:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia "én"! :)

Kíváncsian olvastam ezt a részt, a végén felmerültek bennem kérdések. Lesandítottam az előttem szólók véleményére, ott láttam, hogy nem csak én gondolkodtam el a történéseken és a jellemeken.
A menyasszony döntése a tanút illetően engem is meglepett, és először kifejezetten zavart, hogy a nők nem éppen előnyös oldalukról vannak feltüntetve.
Utána megállapítottam, hogy a valóságban is léteznek olyan férfiak, akik csak így tudnak gondolni rájuk, és ez az életforma, amiről a novellád szól, ezt hozza magával.
Szerintem helyén van minden abból a szemszögből, ahonnan láttatod az eseményeket. Az más kérdés, hogy ez a közeg nem az én világom, de attól még létezik ilyen.
Olvasmányos ez a rész is. Most az igeidők is áttekinthetőbbek, és találtam néhány szemléletes leírást, az "átkancsított" pedig nagyon tetszik. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-05 08:35:51

válasz black eagle (2019-01-05 05:20:50) üzenetére
Kedves Sas! Köszönöm a nagy hozzáértésről tanúskodó hozzászólást. Az az érzésem, sokat tudnál mesélni erről Te is! :) Azt egyébként, hogy ki, hogyan reagál, adott esetben pl. a "szőke" lány, vagy Jose, ez utóbbi az ugratásokra, - nehéz megítélni. Élőben sztem annyiféleképpen, ahányszor a szitu előfordul. Sztem nem lehet beskatulyázni. Jose pl. egy flegmatikus alkat, tízből kilencszer valószínű a leírt módon, vagyis nem felvéve a kesztyűt, ám a tizedikben, bal-lábbal felkelvén esetleg jól elzavarná a többieket. A szőke nő pedig, mint fenn már kiveséztük, szőke lány....Nem tipikus. A történet se, ilyen dolgok nem sűrűn történnek. Mondhatnánk, különleges esetek, semmiképpen nem lehet ezek alapján általánosítani....:)
Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-05 08:14:03

válasz szilkati (2019-01-02 16:59:51) üzenetére
Mit mond erre Bátky János angol szakos XVIII. századi "könyvtárbogarász"? A nőket szeretni kell, nem megérteni!

Igaza lehet...:)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1461
Időpont: 2019-01-05 05:20:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Érdekes rész volt, számos olyan motívummal, ami vitatható. És szerintem ez is jó, mert ezáltal tovább folytatódik a történet: "valóban hozna ilyen döntést egy lány?, valóban tudnák így ugratni Joset a többiek?, Joset, akinek jó pár kapcsolata volt már, de minden nőt házzal, stb. hagyott hátra?"
Johnny-fiú tapasztalatait hűen tükrözi a reflexszerű kérdés (a tisztességet illetően, mármint, hogy valaki nem csalja meg soha a férjét): "van ilyen asszony?"
A férfiak körében valóban csekélyke hitet lehet találni ebben a témakörben, és valljuk meg, ezért sokat tettek a mai nők. (Mindig tisztelet a kivételnek!) Ilyen vagy olyan ez az epizód, döntse el ki-ki maga, de az biztos, hogy (tetszik vagy sem) komoly témát vetett föl, egy sajnálatos, eleven témát. És hát, természetesen ne feledjük, hogy mindezt Johnny-fiú meséli el. :)

laca
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
728
Időpont: 2019-01-02 16:59:51

válasz Bödön (2019-01-02 16:40:45) üzenetére
Hát persze. Szőke lány volt. /Egyébként a nők döntéseiben mindig van logika, csak a férfiak süketek és vakok hozzá./
Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-02 16:40:45

válasz szilkati (2019-01-01 22:09:08) üzenetére
Kedves Kati! Egy lány döntésében nem kereshet az ember sem logikát, sem rendszert. Lehet, h egy másik nap máshogy döntött volna. Órákon keresztül mesélhetnék róla....:) Végül is ez a szép benne! Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8192
Időpont: 2019-01-02 16:36:05

válasz oroszlán (2019-01-01 21:08:34) üzenetére
Kedves Ica! Férfitársaságokban mindig mennek az ugratások! :) Köszönöm, h olvastad, örülök, h tetszett! Szeretettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
728
Időpont: 2019-01-01 22:09:08

Nem indult rosszul a történet. José naivsága talán egy kicsit eltúlzott, ahhoz képest, hogy jó ideje ismeri már a kompániát. Ami engem még kevésbé győzött meg, a menyasszony döntése, amiért Josét választotta tanúnak. Valahogy nem illik a lány jelleméhez. Persze lehet, csak én érzem így.
Üdv: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7339
Időpont: 2019-01-01 21:08:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Nagyon tetszett ez a rész a fordulatával együtt. Kicsit meg is hatódtam A lány megérezte, hogy Jose különb a többiektől. (ötülök, hogy olvashattam, sokban egyetértek írásoddal. Az ugratások a férfiak között talán ilyen helyzetekben mindennaposak)
Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Havasi gyopár címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Hangya a színpadon címmel a várólistára

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Halászlé - szerintem a legjobb és legegyszerűbb címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Csak illúzió 3/2 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 4. rész- című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 3. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) ördög a mennyben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)