Weihnacht

Es steigen vieltausend Sterne
Aus weltenweiter Ferne
Herunter in dieser Nacht,
Sie leuchten durch Dämmer und Dunkel
Aus Kinderaugengefunkel
In unverstandener Pracht.

Es tauschen vieltausend Bäume
Des Waldes hohe Räume
Für nied'res Menschendach,
Sie stehen in Duft und Flimmer
Und löschen nach kurzem Schimmer
Und welken allgemach.

Es glauben vieltausend Herzen
Bei Gaben und bei Kerzen
An Frieden und an Glück
Und kehren nach kurzen Stunden
Mit brennenden alten Wunden
In Kampf und Leid zurück.
_________________________________


Karácsony

Csillag ezerszám kél s világol
A messzeség honából
Ez éjszakán a földre.
Gyermekszemek tündöklő fénye
Homályt, sötétet űz, s reménye:
A pompa vált örömre...

Fenyők ezerszám elcserélik
Az erdőt, mely az égig,
S hol bújnak: kis tetők.
Alattuk fényben, illatozva
Ott állnak pár napig ragyogva,
Majd elszáradnak ők...

Szívek ezerszám reménykednek
Ajándék s gyertyák mellett:
Lesz béke, boldogság!
Ámde múlik néhány óra,
S vissza a kínos valóba:
Ismét sebek, csaták...

* * * * *