HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47960

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-12-29

Végállomás

Zökkent épp csak vonat, fékezett, ő is fékezett, riadt fel szokásos álomból, szokásos, mindennapi délutáni szunyókálásából. Szemközt édesanyja ébresztette álmos kicsijét, mondta néki:
"Ébredj, várnak minket! Vár nagyi, meg lesz, vár karácsony! Nagyi vár majd téged" - így ébresztgette, dédelgette anyja az álmos, nyűgös kicsit. Ébredt a lány is vele szemben, ébredt fel amoly fázósan, nyújtózkodott, nem csoda, hogy fázott - nem fűtötték azt a vonatot - nézett csak őrá, szemében volt kérdés:
"Hé, vár téged itt valaki egyáltalán? Vagy bóklászol csak itt, errefelé, tévedtél el éppen? Hé, öregember! "

Na ja, történt így, nagyi várta unokáját, fázós, álmos tekintetű lányt ölelte barátja peronon. Várt valakit mindenkit, kivéve őt. (Se.) És akkor senki se fázott, csak, unott forgalmista, ő leginkább csak aludni kívánt, eltenni végre magát; várt csak holnapra, további szolgálatra, arra várt csak, további, édes, haszontalan semmittevésre... Arra várt. Mert, mindenütt volt Karácsony. Akkoriban. Kívánta, gondolta, jó lenne valahol, odabenn, gyújtani csillagszórót, bámulni gyerekek csodálkozását, ámulását...
Nem volt kedve besétálni a kisvárosba, járt későre már. Nem volt kedve megnézni rég látott ismerős helyeket: bújós padokat a ligetben, a kockás terítőjű kiskocsmát, no meg a Kristály vendéglőt se - volt ott anno, minden hét végén verekedés. Gondolta magában, felesleges lenne megkeresnie azt a házat is, ahol nyikorog a kertkapu, meg billen a tégla-járda annál az ajtónál, ahol várná valaki. Úgysincs senki ott már. Nem kopogtathat be oda többet, sohasem már. No, meg a reklámok is elkoptak rég: "úri szabó, hölgyfodrász, kutyakozmetika, arcpakolás, etc". Bocsánat, utóbbi szolgáltatásokra akkor nem volt még igény, elkalandoztam kissé. De bújós padokra ligetek voltak, vannak, és lesznek is - gondolom, legalábbis, (ebbe' életbe).

Mindegy. Feküdt le váróteremben, ott volt legalább olyan jó, melengető, álmos hideg! Takarózhatott be eldobott reklámújságokba, népbutítókba, mindösszes szemetekbe - szerencséjére, volt belőlük bőven. Meg nem zavarta a hangosbemondó se, köszöntve kedvesen összes kedves érkezőket. Nem olyan volt ez a kisvárosi állomás; nem tellett bemondóra a kicsi semmiből.
Kultúr-váróterembe, azér' gondoltak karácsonyra, ünnepekre, kicsiny karácsonyfa hokedlin, kibelezett szaloncukrok üres papírokkal, light shaw-ról a váróterem zárlatos, biluxollós lámpája gondoskodott. Így összejött minden, meg volt eléggé jó hideg, betakarózott, legalább nem zavarta senki, semmi sem.
Álom előtt kellett végső, "utsó", gyűrött cigi. Konzum- szaloncukrok koptak el az Időben; először a málnásak, őket követték a vaníliásak, no meg a citromosok, végül maradtak a kávésak - mint gyerekkorában, annak idején, ő karácsonyfájukon.
Lassan szürkült, nyújtózkodott, készülődött, álmos, szemét dörgölő, lusta fény. Sötét meg búcsúzott, nyújtózkodott, fény hasította, zavarta sötétségének összes titkait, az megsértődött, inalt, árnyai menekültek tova, rejtőzködői is.

Hősünk is nyújtózkodott, volt kényelmetlen nagyon, a várótéri pad, kicsit összeszedte magát, bámulta csak karácsonyfát. Próbálta összerakni magát, lassan kinyitott már a pénztár is, kedves, aranyos álmos pénztárosnő sminkelte magát. Hiába, Idő nélkül is gyönyörű vagy - gondolta magában. De azért, összeszedte magát, összes gondolatait, ment a pénztár ablakához. Kérdezte álmos, hajnali pénztárosnőtől: hova indul innét legközelebb vonat? Bárhová, valahová, szeretnék utazni tovább. Mert járt állomásról-állomásra, most is szeretett volna utazni tovább.
" Innen sose indul vonat, csak érkezik, Leszállnak összes utasok, akik akarnak ide jönni, aztán maradnak itt" - volt lakonikus válasz. Ő esett akkor némileg kétségbe, kezdett követelőzni, mondta, először halkan, aztán kiabálva:
" De hölgyem, én retúr vettem, helyjeggyel, pótjeggyel, oda vissza!"
"Visszaadhatom a visszajárót, jártak sokan így már. De, ha megkérhetném, adna egy cigit?" - rágyújtottak, hallgatták hirtelen csöndet.
"Tudja, innen nem indul tovább vonat, csak érkezik. De világéletembe nem találkoztam még senkivel, aki tovább akarna utazni innét."
"Mondja hölgyem, van itt nyitva legalább egy dohánybolt? Sajna elkopott a cigim. "
"Sajnálom, ebbe a városba nem dohányoznak az emberek - ártalmas lenne egészségükre, tudja érszűkület, aztán infarktus, meg mindenféle izé. Sokféle következmények lennének. És, ha arra gondolna netán, hogy akad-e kiskocsma, kockás terítővel, kisfröccsel, ínycsiklandó zónapörkölttel, kézzel, gondosan szaggatott galuskával, jó erős paprikával - vannak, akik az ecetes, káposztával töltött, méregerős almapaprikát kedvelik - ki kell ábrándítanom. Árt a gyomornak, lennének sokféle következmények. Itt egészséges emberek élnek, jobb, ha tudja, lesz tisztába ezzel. Fontos a koleszterin szint is, ettől lehetnek boldogok. És, ha arra gondolna, hogy netán van egy ház, ahol nyikorog a kertkapu, meg billen a tégla-járda annál az ajtónál, ahol bekopoghatna, és várnák, súlyosan téved."

Vette tudomásul elhangzottakat, köszöntettek egymástól udvariasan. Lecsusszant a rámpáról, ugrani nem mert már, vigyáznia kellett a kopott ízületekre, aztán indult el a sínek mentén, tovább. Emlékezett azért a pénztáros kisasszony szavaira, melyekkel az búcsúzott.
"Köszönöm uram, hogy megkínált az utolsó cigarettával."

1918 telén + 100 év :)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
859
Időpont: 2019-01-04 19:45:25

Szia kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastál.
Asszem, az utolsó állomás után is megjár egy cigaretta.
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7438
Időpont: 2019-01-03 19:50:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Egyszer mindenkinek eljön az az utolsó állomás, ahonnan nincs tovább!
Remek a stílusod, mint a többi írásodban is. Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
859
Időpont: 2019-01-02 16:47:49

válasz Kankalin (2018-12-30 20:25:51) üzenetére
Szia Kankalin! :)
Mindig megtisztelsz, ha olvasol, köszönet érte!

szeretettel: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
859
Időpont: 2019-01-02 16:39:19

válasz szilkati (2018-12-30 20:59:52) üzenetére
Szia Szilkati!
Köszönöm, hogy olvastál, és nem ez volt az utolsó cigim.
üdv neked is, meg BUÉK!
túlparti
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
919
Időpont: 2018-12-30 20:59:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!

Mondhatni, szinte groteszk: könnyed stílus visz el könnyen + de megállj, állít meg tartalom, ez nem könnyű, sőt nehéz, lehúzza szívet, de ész helyrebillenti. Mert így volt, van. Lesz is? Akkor elszívom az utolsót. A cigit.
De komolyan: tetszett.
Üdv: Kati
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6483
Időpont: 2018-12-30 20:25:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti! :)

Ez egy olyan történet, ami nem fakaszt mosolyt, másban van az ereje. (Azért tettem egyet, hogy oldjam a súlyos tartalmat.)
A megjegyzésbe írt évszám és a kiegészítés jelzi, hogy milyen környezetbe helyezted a mondanivalódat, ami láthatóan nem csak a háborúvégi időszakról szól, ez teljesen átjön a sorokból és az utalásból is.
A stílusod egyedi, mint mindig, és benne van az a fanyar íz, amit minden írásodban megmutatsz, de itt sokkal ütősebb a hatás.
Úgy adod át a mély mondanivalót, hogy szófordulataiddal látszólag eltereled az olvasót a drámaiságtól.
Ennek ellenére átjön, legalábbis én úgy érzem.

Köszönöm, hogy olvashattam, és boldog új évet kívánok neked! :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Netelka bejegyzést írt a(z) Rapid című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szeretni... című alkotáshoz

Netelka alkotást töltött fel Mérlegelő címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)