A dértől síró, rívó hajnal felkel,
a Hold ott áll még ezüstös ingben.
Növekszik a csend, a reggeli zaj
nyújtózik lomhán s a komor árnyék.
Pislogva őrködött a lámpa nemrég,
aranyszárnyú fény pelyhe ölelget,
most lángot varázsol hűlt hamuból.
Körbe, körbe bolyong a januári szél.
Sietős zűrzavarban az idő mostoha,
leszáll a köd az útra, a fázós kabátra
csillagok repkednek, talán angyalok,
mikor minden embert megálld az ég.
Egyszer csak este lesz, koromsötét,
újra pislogva őrködik a lámpafény,
feszített húrján nedvesen ragyog
sok,sok apró csillám, sok,sok hópihe.