HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1852

Írás összesen: 47560

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2019-01-04

S ó d e r

Negyedszer ment ki az állomásra - reménykedve. Tizenhét éves volt egy idegen városban, ahol az albérlete, ellátása rendezve volt a szülei révén, de hát ebben a korban már bizony vannak egyéb kiadások is. Egy-egy randevú szerényen is pénzbe került, arról nem beszélve, hogy cigarettázott. Néha egy-egy sört is megivott. Két hónapja "elzálogosította" az szülei által Bécsből hozott (szakszervezeti kirándulás megbízhatósági alapon szárnyashajóval) japán csoda zsebrádiót. Ki kellene azt is váltani, mert otthon már rákérdeztek miért nincs nála.

Háromszor hiába állt be a sorba, nem jutott neki vagon. Egyébként is gyanakodva méregette a hasra-erős százhatvan centis vasutas, de ő megnyugtatta felhúzva az ingét a karjáról, kidomborítva a sok-sok kilométeres kajak edzés által megszerzett izmokat. Néhány szalonnán hízott lapátos szeme elkerekedett.

Messziről látta, hogy most lesz munka éjszakára. Húsz-harminc vagon is állt az ipari vágányon a betonplacc mellett. A java négytengelyes, ami több pénzt ért. A "banda" már ott volt persze. Többen egy-egy vagonra írták a nevüket krétával, lefoglalva azzal azt. Neki mindegynek tünt. Vagon vagon, ki kell dobálni belőle a sódert és tartani a markát reggel a pénzért, ami apja havi fizetésének körülbelül ötöde volt. Kemény munka ez, embert próbáló, embert alakító.

Hála az égnek, most elé tolták a bianco szerződést, ahová nevét, lakcímét és szig-számát kellett beírnia és már válogathatott is a lapátok között. A szívlapátokat hagyta, egy formás közepeset választott. A vasutas vezető utána kiabált, hogy csákányt is vigyen, kell az. Meglepődött, de szó nélkül vette azt is kézbe.

Egy négytengelyes jutott neki. Sunyi pillantásokat érzett magán és némi furcsa gúnyos vigyort is látott itt-ott. Egy megjegyzést hallott a háta mögött:

- Na diják, mire kihányod ezt a beled is kifogod. Ugye tudod, hogy ha félbehagyod akkor semmit sem kapsz?
- Most már tudom.

Felmászott a vagon oldalán, beugrott, miután előre dobta a szerszámokat. Azonnal megértette, hogy miért kell a csákány. A sóder - nem fedett vagonról lévén szó - útközben megázhatott, mert a teteje mint a beton sziklává keményedett. Babrás munka lesz ez - érezte. Most már mindegy, nem szarhat az istrángra. Megköpte a tenyerét és megmarkolta a csákányt.

Éjfélkor jött el a holtpont. A májusi éjszaka csillagai szinte természetellenesen ragyogtak, a hold félkaréjban sompolygott az égen. Csak a lapátok csikorgása hallatszott. Fáradt már mindenki, a szokásos durva viccek is elültek.
A kezét nézte. Itt-ott lejött a bőr, vízhólyag díszelgett a bal tenyerén. Fáradt volt. A flakon vizet meghúzta, most jól jönne egy sör inkább. Pálinkával valaki még este kínálta, de udvariasan visszautasította, utálta.
Leült a vagon falához, a hátát az oldalának támasztotta és lehunyta a szemét. Elaludt. Zaklatott álmot is átélt, valakik üldözték és nem birt előlük elszaladni, amikor ütötték-verték felriadt. Ijedten nézett a karórájára, több mint egy órát aludt.
Feltápászkodott. Fájt minden tagja. A lapát sóder nélkül is mázsás súlyú lett. Még valahol a harmada volt hátra a lapátolásnak, de persze egyre mélyebbről kellett átdobnia a vagon oldalán. Rájött mit kell csinálnia. Kétszer "karolta". Először egy nagy kupacba a fal mellé, magasra - és onnan már könnyű volt átvetni a placcra. Látszatra dupla munka, de bizony ez volt a megoldás. Haladt is szépen. A hajnal első sugarai már épp, hogy egy félórás munkát találtak. Igaz, közben egyszer hányt is egyszer, hiába no, nem szokott ő ilyesmit csinálni. Mikor végzett bizony nehezére esett kimászni. A szerszámokat a vállára vetve bandukolt a vagonok mellett. Egy viszlátot odamorgott a még dolgozóknak - ő ötödiknek fejezte be a munkát a tizennyolc ember közül. Nem is rossz ez elsőre.

A pohos vasutas egy priccsen aludt. Fel kellett ráznia. Közben mögötte már másik három ember is felsorakozott. A vasutas tintaceruzával kitöltött egy kiadási pénztárbizonylatot (nyomtatott betűkkel, bár azok is alig voltak olvashatóak), aztán ötször átszámolta a bankókat. Egy aláírás - tenyérbe számolás, de a végén a maradék negyven forintról elfelejtkezett. Az volt az külön üzlete. Mindegy. Így is sok pénz lesz a zsebében.
A kezéről vér csepegett a linóleumra. A vasutas szörnyűlködve nézte:

- Várj, van itt elsősegély doboz, kötszer meg a csípős lila valami ami fertőtlenít. Bekötözöm mindjárt, nehogy már a MÁV miatt dögölj meg.

Félreállt. tudta, hogy be kell kötni, mert a nyers hús látszott sok helyen.

A bérelt szobában, a kettes számú ágyban (az egyes egy felsőtekisé volt) aludt kilencig. Aztán járóképes állapotba hozta magát és elindult az iskolába. A nagyszünet végére ért be. Harminc lány osztálytársa volt. Megrohanták, kérdezgették mi történt, de elhesegette őket, pokoli fáradt volt.

Colos viharzott be hóna alatt a naplóval, meg egy dossziéval. Persze. A pecsételt lapok. Dolgozat írás lesz. Hát nem neki, képtelen a tollat megfogni. Amikor Colos (Politikai gazdaságtan, filozófia tanár) szembefordult az osztállyal felemelte mindkét kezét, mutatva, hogy írás-képtelen.

Colos gúnyosan nézte:

- Na, mit talált ki már megint az osztály üdvöskéje? Új műsor a lányoknak? Nincs elég siker más módon? Mi az a piros a gézen? Paradicsomlé? Nem értem én ezt. Te vagy a pégéből a legjobb, akkor meg mire ez? Engem nem hat meg ez, egyes dogád fiam.

Nézte Colost. A majd kétméteres ötven körüli kese-hajú fickót egy pofonnal a táblára rajzolta volna. Utálta a dumájáért. A lekezelő modortalanságáért.
Lassan elindult a dobogó felé. Menet közben bontotta ki a kötést a jobb kezéről és amikor a tanár elé ért lerántotta az egészet. Még neki is hányingere támadt attól amit látott, Colos meg egyszerűen menekülni akart - hátra lépett. Közben a lába beleakadt a dobogóba és nemes egyszerűséggel segreült.
Lehajolt hozzá és nagyon halkan, szinte súgva - közben vigyorogva - ennyit mondott csak:

- Bazdmeg, ugye milyen jó trükköt találtam ki?

Akkor kapta az első igazgatói figyelmeztetését. Aztán két hét múlva az igazgatói intést. De az már más történet.
A bizonyítványát a 178 igazolatlan óra ellenére is kiadták júniusban, de előtte alá kellet írnia egy nyilatkozatot, hogy szeptemberben nem íratkozik be.

Úgy is lett. A technikusihoz a negyediket már a dolgozók estijén végezte el - három műszak mellett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
90
Időpont: 2019-01-11 20:55:09

válasz Kankalin (2019-01-11 17:55:55) üzenetére
Kedves Andrea

Én köszönöm, hogy olvastál. Soha nem becsületem le a fizikai munkát. Amikor már ülhettem volna íróasztal mögött, bizony volt olyan, hogy anyagi okok miatt ezt feladtam és mentem fizikai munkára, mert dupláját kerestem ott mint a "tollkaparásban". Voltam kocsikisérő, sm, vagy bármi. Fiatal házasként rákényszerültem erre.
Tanárok? Akkor pedig még normális tanárok voltak. Szolnokon Kemény Laci bácsi és Baranyi tanár úr szerette meg velem a magyart, egy rendkívül szigorú könyvelő tanár - Hargitai tanár úr - a könyvelést, a preciz munkát (soha nem könyveltem amúgy :D ). Az általam említett tanárúr kicsit el volt szállva magától.

üdv
- i -
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6412
Időpont: 2019-01-11 17:55:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia ermi-enigma! :)

Mindig nagyra becsültem azokat az embereket, akik nem vetik meg a munkát, ha diákról van szó, akkor duplán.
Elítélem az olyan tanárokat, akik nem látnak az orruknál tovább. Sajnos vannak ilyenek, és aztán csodálkoznak, ha nem tisztelik őket tanítványaik.
Jó írás, jó stílusban megírva. Néhány helyesírási hiba becsúszott, azok könnyen javíthatóak.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
90
Időpont: 2019-01-06 09:04:51

válasz black eagle (2019-01-06 06:58:39) üzenetére
Kedves Laci

"írni csak őszintén szabad, a többi hazugság"

Jellemző rám, hogy nagyon sokszor a "saját" életem írom meg, ez a diák is én vagyok Mezőtúron, amikor egy évet ott jártam. Fura történet ez, egyszer majd ezt is megírom.
Picit persze "hősiesen" viselkedtem, no de ez már némi egoizmust is jelöl. Én sem vagyok mentes alóla.

Köszönöm, hogy olvastál.

üdv
- i -
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1461
Időpont: 2019-01-06 06:58:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Több szempontól is szép.
Leginkább, mert igaznak érzem.
Örülök, hogy olvashattam.

laca

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Havasi gyopár címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Hangya a színpadon címmel a várólistára

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Halászlé - szerintem a legjobb és legegyszerűbb címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Csak illúzió 3/2 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 4. rész- című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 3. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban - befejező rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) ördög a mennyben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)