HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48563

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-01-04

Álom-világ

A férfi már nem volt éppen fiatal, de még öreg sem annyira. Sem okos nem volt, sem buta, sem szép, sem csúnya, sem bátor, sem gyáva. Olyan sem-sem ember volt.
Egy átlagos panelház teljesen átlagos, sokadik emeletén lakott. Egyedül élt, mint sokan mások. Nem ő akart elválni, a felesége unta meg mellette a életet. Egyébként nem voltak boldogtalanok, de boldogok sem különösebben. A férfi egy sokemeletes irodaház szintén sokadik emeletén dolgozott mint adatrögzítő. A munkáját szerette is meg nem is. Jó volt látni a monitoron a növekvő számoszlopokat, de néha meg végtelenül unalmasnak és értelmetlennek találta az egészet.
Igazából aludni szeretett a legjobban. Otthon este, ahogy lefeküdt, szinte azonnal mély, álomtalan alvásba zuhant. És aludt, aludt, és még aludt volna, ha reggel az ébresztőóra fel nem kelti. Ez aztán így folytatódott volna a világ végeztéig vagy legalábbis addig, míg ez a sem-sem ember él, vagy meg nem hal.
De egy éjjel történt valami. Először fel sem fogta, hogy mi is van, hol is van, meg hogy is van, amikor az éjszaka kellős közepén arra ébredt, hogy egy nőféle áll az ágya mellett. S bár sötét volt a szobában, mint egy kormos kályhakürtőben, a kései látogatót egészen jól szemügyre tudta venni. Mintha belülről világította volna meg valami a csodálatos idomokat. A férfi ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse a gyönyörű fekete hajzuhatagot, a szép fehér, szinte áttetsző arcot, a formás kis kebleket és így tovább, le egészen a lába ujja hegyéig.
De nem volt bátorsága hozzá. Aztán meg akarta szólítani a különös teremtést, de az a szájához emelte az ujját, így adva értésére, hogy nem kíván vele eszmecserét folytatni. Ehelyett megfogta a kezét, és kilibegett vele az ablakon át a sötét éjszakába.
A férfi első gondolata az volt, hogy mekkorát fognak majd fröccsenni a flaszteron, ha a kilencedikről lebucskáznak. Titokban azért belecsípett a karjába, hogy ébren van-e egyáltalán vagy csak álom az egész. A csípés fájt is meg nem is. S mivel nem tudott dönteni, rábízta magát titokzatos látogatójára.
- Lesz, ami lesz - morogta, - csak legalább a fürdőköpenyemet felvettem volna. Így pizsamában garantált egy jó kis meghűlés.
A szemben lévő ház ablakai előtt suhantak el, úgy a hatodik emelet magasságában. Benn látásból ismert emberek voltak. A férj hanyatt fekve aludt az ágyon, horkolt is emberesen. A fiatal nő egy síró csecsemőt csitítgatott, aki valószínűleg a hangos horkantásokra riadt fel.
Valamivel arrébb egy nőszemély állt az ablaknál. Majdnem beleütköztek, ahogy hosszú, gúnár-nyakát előrenyújtva vágyteli sóhajokat hallatott. A férfi már-már megállt, hogy köszönjön neki, de eszébe jutott, hogy pizsamában mégsem illendő egy hölgy előtt mutatkozni az éjszaka kellős közepén. Meg a vezetője is sietésre ösztökélte egy erőteljes rántással.
Most kissé feljebb emelkedtek, és éppen csak be tudott pislantani a vén, részeges Buncsek ablakán. Az öreg feje az asztalra bukva pihent, nagy, vörös sebhely éktelenkedett rajta. Elesett a minap, a bejárati lépcsőkön ütötte meg magát. A legfelső emelet egyik erkélyén egy búsképű férfi állt, cigarettázott. A zakója hajtókáján gyászszalagot viselt. Ő volt az egyetlen, aki mintha felfigyelt volna rájuk. Nyugtalanul nézegetett körbe, amikor elrepültek mellette. Aztán csak legyintett a kezével.
- Eh -mondta lemondóan. és bement a szobába.
Lassan elhagyták a lakótelepet, már a közeli erdő fái felett szálltak. Olyan alacsonyan, hogy a felfelé meredező ágak megkarcolták emberünk lábát.
- Vajon hova megyünk? - morfondírozott magában, mert megszólalni nem mert. Nemsokára egy tisztást vett észre, ahol mindenféle alakok mozogtak, leginkább nőkre hasonlítottak. Emlékezett, hogy itt egy illegális szemétlerakó volt, már többen is tettek feljelentést miatta. Úgy tűnt, itt szállnak majd le, de ekkor rettenetes csörömpölésbe kezdett valami. Az ébresztőóra volt. Ahogy kinyitotta a szemét, elálmélkodott:
- Jé! Álmodtam!
Ilyen még nem történt meg vele. Pattant volna ki az ágyból, mint reggelenként általában, de úgy érezte, nem engedelmeskednek a tagjai. Mindene fájt, és kegyetlen fáradtságot érzett. Megtapogatta a lábaszárát, ahol a fák az éjjel megkarcolták. Mintha érezte volna az apró kis hegeket, de nem volt biztos benne, hogy azokat az ágak okozták. Közben a nap is eltátotta már a száját odakinn, s ahogy az ablakon végigpásztázott, láthatóvá vált a függönyön a hatalmas szakadás, amelyen akár egy ember is kifért.
- Igaz lett volna? - kérdezte hitetlenkedve, ahogy a reggeli kávéját iszogatta.
- Ha igaz, ha nem, csodálatos volt... Ha csak még egyszer az életemben így repülhetnék!
De nem volt idő az álmodozásra, sietnie kellett, hogy a megszokott busszal a megszokott útvonalon haladva a szokásos időben odaérjen az átlagos irodaház sokadik emeletén lévő irodájába.
A munkájával hamar végzett. Az irodában kellemes meleg volt, az őszi nap utolsó sugarai besütöttek a nyitott ablakon. A számítógép halk duruzsolása meg kifejezetten álmosítóan hatott rá. Eleinte megpróbálta nyitva tartani a szemét, de aztán feladta.
- Csak egy kicsit...-motyogta, mielőtt álomba merült.
És csodák csodája! Az ablakban megjelent a tegnap esti leányzó. Most sem szólt semmit, csak intett a férfinak, az pedig engedelmesen követte. Egy ugrás az ablakpárkányra, egy másik ki és le. Le, a szokványos, sokemeletes irodaház sokadik emeletéről.
Az utcán megtorpantak a járókelők, egy autó megállt, a többi dudálni kezdett. Torlódás támadt, rendőri beavatkozásra lett szükség. Az irodában az asztalon közben megcsörrent a telefon. Sokáig szólt, nagyon sokáig, de senki sem vette föl.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-03-07 19:35:11

Kedves Kata!

Ez inkább az álomnak és a valóságnak az összekeveredése. Kicsit abszurd.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12547
Időpont: 2019-03-07 19:07:51

Kedves Katika!

Nagyon érdekes. Mivel nekem is gyakran vannak igen érdekes és furcsa álmaim,
- arra gondoltam, hogy a férfi álmodik. Nekem olyan, amiért az irodában
megszólalt a telefon, hogy az embert az utcán elütötték, és akkor még jöhetne,
hogy mi lett vele? Meghalt?

Olvasmányos, érdekes, jól megírva a történet.

Kata

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-01-07 09:39:01

Szia Bödön!

A "megoldás" valóban hasonló. Köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2019-01-07 08:04:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Olvasás közben Babits Gólyakalifája jutott az eszembe! Van benne valami túlvilági: Nagyon jó lett, tetszik! Üdv: én
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-01-06 11:50:56

válasz black eagle (2019-01-06 06:41:57) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted a novellát. Örülök, hogy tetszett.

Szeretettel: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1745
Időpont: 2019-01-06 06:41:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Valahogy éreztem, hogy erre az álmatagon induló kis történetre egy zseniális csattanó teszi majd oda a pontot. És valóban ez történt. (Szó szerint is.) Szinte elandalítottad az olvasót az álombéli kalanddal, kioltottad a gyanúját, hogy a megrázó végkifejlet váratlanul érje. Kiváló olvasási élményt nyújtott.
Az is különösen tetszik a műben, hogy - terjedelme ellenére - három jól elhatárolható részből áll.
Nagyon tetszett.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-01-04 19:33:14

válasz eferesz (2019-01-04 19:16:55) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Valószerűtlen valószerűség. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2636
Időpont: 2019-01-04 19:16:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!
Abszurd, vagy valóság, talán egyszerre mindkettő, álomvilág és ébrenlét.
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Bizalom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 14. címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Erdő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szereposztás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még élsz bennem című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Még élsz bennem címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)