HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1874

Írás összesen: 48747

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-01-06

A mindenség ködén

Oly sokszor álltam már alattad te
csillagos éj, rejtekednek tengernyi
sötétje alatt! S tekintetem elmerült
benned miként kutattam a végtelent,
a távolok mélységeiben sokasuló
sűrű sötétségben. De láttam ott
szállni a néma ködöket is, ahol
a mindenség űzi reményét
a szótlanságnak, ahová megy az
eredező idő szállván át a századok
minden örökségén. Óh te éj, te
tengernyi akarás! Benned szunnyad
sorsa minden múlásnak, mert
akarattá nemesül a képzet ott, hol
megfogan az emberben a tudat,
miközben mereng szótlan a benne
rejtőző hallgatás a magányos
végtelen felé, hová indul a képzelet
milliárdok ködökbe fúló tekintetén.
Mert az ember mindíg is kutatta
végtelent, s az értelemben elhalkul
a szó annak hallatán, mi is a
végtelen, mert kimondhatatlanul
árad az tova mi soha meg nem áll,
miként az idő amit a végtelenben
a múlás vesz körül. Óh te múlás
mivé is leszel e lét végtelenjén!?
Minden tovavész tebenned, minden
letűnik mi a jelenben fényre derült,
mi volt valaha vendége az életnek,
hol síkra szállt a derengő tudat, mit
vezetett a lét az emberi értelem elé.
S az ember mégsem érti tisztán mi
az, hogy múlt, jelen, és jövő, mikben
elmerült képzetek leltek már ezernyi
csodát, oly sok évnek tengernyi
rohanatán, mert az ember örökkön
rohan létének törvényén meg nem
áll, űzi vére sejtjeinek hevére forrt
akarásán. Űzi a tudat, amiben
megmaradt emlékek, "amik egykor
voltak, és jártak itt e földön", miben
cselekedett a lét mozgásán az
időnek, mikor a jövendő jelenné
formálódott az életnek létező
akkori terein. Mert minden mi
létezett az éveken, amit a milliárdok
vontak magukba, azok elmerültek
a múltnak rejtekeibe, miben a tér
táguló világa vissza, többé nem tér.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Felhőkarcoló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az arany sakál és a szürke farkas című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyugalom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Találkozás egy kék szajkóval című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a gyűjtögető című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Alvajáró című alkotáshoz

Lakatos György alkotást töltött fel Márta címmel a várólistára

Jártó Róza alkotást töltött fel Az a kék lenge nyári ruha címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A farkas és a kutya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)