HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1874

Írás összesen: 48747

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-01-11

József Attiláról

Szívünk kútja vért dobog fel,
sóhajba fúl a múlt árnya,
mi bánatában felsajog-
az élet egy ifjút már rég
eltékozolt. Költő volt ő, jobb
sorsra érdemes, szívben jó
és értelmes, érezte a szó
igazát, leírta, mit vélt valónak,
nem hallgatta el, mi nemes.
Képe falon függ, és rám tekint
a padlót nézem, s felpillantok
én Megint. Szemeivel szinte
megint okosan. Leülök a
képpel szembe, s nézem
magas homlokát. Jut eszembe,
hogy amíg élt, költőségét
elvetették még művelt fők is
oly sokan. Ki volt szívben irigy,
csak az gondolhatott rá így.

*****

Hát tudjátok meg, nem bölcs
az, ki azt hiszi, hogy a költő
akkor viszi sokra, ha balga
módra dicsőséget keres a
tömeg ajkán. A költőnek a
mű kell, s nem a dicsőség
lehelte hízelgő szavak, mik
megronthatnak még jókat
is hamis érdemül.A nagyság
a műben rejlik, miben érték az
alázat, mi nem csak látszat
kell, hogy legyen, hiszen az
érdem az Istené, aki ad
értelmet, tudást, és megannyi
mást a tollhegyén. Én tudom,
hogy a költészet hegyén száll
fel magasba a betűk értelme,
s ott szárnyal fenn a kecses
szavaknak karcsú darva,
lángszívvel akarva a szárnyalást.

*****

De mit érne a leírt szó, ha csak
elhadarva mondanánk az
érzelmek féltett titkait,amit
megfontolva írt a költő, ki a
falról rám tekint. S műve mind
készen áll, mikész csoda, de
nem értette az a néhai múlt,
az a tétova, rabságba ájult,
dölyfös, elárvult, tompa értelem.
Mert hát az értelmek között
is van különbség. Hiszen ha van
is, attól még lehet hamis, mert
ha a szív nem érez, csak tompán
döng, akkor hát minden hiába.
Akarhatsz tőle bármit, mert
megvet, s fogaiközül mogorván
rád nevet. Te minek is akarnál
magadnak nagy nevet, érdemtelen
rangot, amolyan bitangot, amit
talán Attila sem akart, ahogy
éhezni sem. Neki mégis az
jutott, s ha néha olykor evett
néhány falatot, talán boldog volt,
mert túlélt még egy napot, ki
mestere volt a tollnak, művei
most is agyamban zakatolnak.

*****

Áthallom a szót, hogy "Mama",
akit úgy szeretett! Mikor írta,
nem gondolt ő semmi másra,
csak arra, hogy "nyikorgó
kosárral ment a padlásra, ment
serényen. "Az ő mamája a mi
mamánk is lett, mert a mű
hozzánk szól értelemmel a
maga érdemén, a múlt szaván
egy eljövendő kornak. Egy
eljövendő nemesebb világnak,
mikor majd a szívek érezni
tanulnak, s egymásért újra
lángra gyúlnak. Ő talán hitte,
hogy a mostani idő majd az
lesz, e késői kor. S akkor tán
nagyapáink is ebben bíztak,
kiket túlélt a nyomor komor
valósága. Nézzétek, ma is
vijjog a világ felett az éhség
halálmadara, és karmai közt
ott vergődik a csontvázzá
soványult szeretet, mi már
csak ott lebeg zokogva e
rongy világ felett, mire éhes
a nép. Gyomrát mégis
gyűlölettel s önzéssel tömi
tele, hát szíve ettől oly fekete.

*****

Akkor is mindenki a másikra
várt, könyörgött az élet, de hiába,
mert nem volt kímélet, csak
a gonoszkodó, mostoha ítélet,
hogy: "Aki éhezik, az maradjon
is éhes!", és ne fájjona vágya
a vagyonok kövér jussára, minek
nagy lett az ára, mert meghalt ő,
a sokaktól megvetett költő.
Kinek jussa csak a toll és
a papír volt, ahol a sorokat az
ő értelme, és gazdagsága szülte
korgó gyomorral. Igen, ő egy
éhező gazdag volt, ki úgy dalolt,
mint akkor nem sokan, oly
gazdagon, és úgy éhezett,
ahogy kevesen, oly szegényen.
Tudjátok meg, itt a titok, amit
én is csak úgy gyanítok, mire
gondolatban ajtót nyitok, hogy
lássam, úgy van-e?! Ő éhezett,
de nem csak kenyérre, és holmi
földi jussra. Neki a szíve is
éhes volt, az az elgyötört szív
szeretni vágyott, és szeretetet
reménylett. S lássátok meg,
a toll művésze fájva, mivé lett!

*****

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
135
Időpont: 2019-05-09 12:35:44

Kedves Kata!

Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál írásommal mit örömmel fogadok Tőled! Írunk mert szeretünk írni amihez Neked is sok sikert és örömet kívánok!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit értem is teszel szép műveiddel! Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2019-05-05 18:24:07

Kedves Zoltán!
Örvendek, hogy írásodra találtam, mert nagyon érdekelt, én nem jártam utána,
hogy milyen sorsban élt a költő. A szegénység nem szégyen, azonban nagyon
nehéz azzal élni. Én mindig szerettem tőle is olvasni, s tiszteltem mindig munkája
nagyságát.
Nagy kötetünk van a híres írókról és költőkről, onnan is szoktam kiemelni
róluk olvasnivalót, azonban most már könnyebb hozzáférni, mert az interneten
minden megtalálható, amit tudni akarunk, azt megtalálhatjuk.
Most pedig elolvasom föltett szonettkoszorúdat.
Nekem is föl van téve ide is talán 36 belőle. Szeretettel ajánlom, amikor időd
van, olvassál belőle.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Felhőkarcoló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az arany sakál és a szürke farkas című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyugalom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Találkozás egy kék szajkóval című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a gyűjtögető című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Alvajáró című alkotáshoz

Lakatos György alkotást töltött fel Márta címmel a várólistára

Jártó Róza alkotást töltött fel Az a kék lenge nyári ruha címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A farkas és a kutya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)