HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47746

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-01-18

Igazán (részletek II.)

A szúnyogzizegős, álmos éjben
fojtott sikoly a holdkaréj.
Nézem.
Ezüstösen dermedt,
mint holtra sápadt néptömeg,
ha igaz szó zuhan közé;
- istené vagy ördögé? -
már rá sem ismer, rettegi, nem állja.
Így hull a szemcsés éjhalom
erre a konokul álmodó,
soha föl nem ébredő világra.


Nyáron



Az ablakon kinézek, a párkányon kicsit bután át is hajolok, belemártom magam a tinta-éjbe. Hogy haragszol rám ilyenkor... Ha összetöröd magad, még meg is rugdoslak! - hallom a hangodat a fejemben. Kedvesként ölelsz, de anyaként aggódsz. S nem csoda - egy hülye gyerek vagyok. Szimatolok, bízom, de a kőris levelei nemet intenek: késik az eső... Már a felhők is csak ígérgetnek.

Az éjszakában egy pontnyi fény a magasban rémülten piheg. Ez a mi világunk, ahol az óriásból törpe lesz, és vacoghat a törpéből lett óriás szemében, hiszen ő így is eléri, ujja hegyével bökdösi, ha akarja, két ujja közé csípve összemorzsolhatja. Ezt mindketten elhiszik. Ez a mi világunk.

A fény, amely áttört végtelen tájakon, ideérve elfáradt, vízbe hullt. De nem talált sellőket, pedig azt mondták, ott vannak, odalent. Most megrendülve nézi, mint úszik a szurok-víz hátán az ő meszelt-sír képmása. Itt ő csak játszi kis korong, festett remegés. Hánykódó, élettelen. Talán belehalt a zuhanásba, talán nem tudott úszni, és nem jöttek játékos kedvű, vigyori delfinek, hogy partra segítsék. Ez a mi világunk, s innen nincs menekvés.

Felhő lopakodik láthatatlan, a tolvajok legjobb barátja - most ő maga a tolvaj: azt az idegen-fehér foltot a víz színéről kéz nélkül is letörli. Most már csakugyan magunk vagyunk. Már a messzi óriás is, aki fényévek útját pislákolta végig, hogy lásson messze, távol, idáig és tovább, megtanulta, és feszülten vibrálva, remegve hagyja ránk: ez a mi világunk.

Télen



Reggel van. Élek. Nézlek. Te is élsz. Halkan szuszogsz. Hagylak álmodni. Addig sem látod, amit én: a tegnapi világ helyébe új mára sem költözött; a félbeszakadt hajszának folytatódni kell. Sietős léptek visznek előre, még sebesebbek visszafelé; a máskor észrevétlen útszakasz ma oly' hosszúra nyúlik - kitágult a tér, a levegőben láthatatlan jégszikék lebegnek.

A szél mindig szemből fúj. Vagdalkozik, mint egy északi barbár, kinek rozsdás pallosa csípős fájdalommal hasítja szét a húst, hogy a csontig hatoljon. Rövid kabátot hordok, hogy utálod ezt rajtam... S igazad van. (Mint mindenben.) Combomon hidegre hűlve zsugorodik, feszül meg a bőr. A szemeimet könnyek próbálják védeni. De van a hidegnél rosszabb is, amitől nem óvhatják.

Az útszél, a kapualjak, a padok. Valami azt sóhajtja bennem, az ég, a sors vagy a nagybetűs isten irgalmazzon a kinnrekedteknek! De vajon mi lenne számukra a kegyesebb irgalom? Ha szemük reggel újra nyílik, és a sötét semmiből ismét ebben a dermesztő rémálomban ébrednek, vagy ha a sötét semmi, a végtelenbe futva, hagyja végre megpihenni őket?

Két pont között a legrövidebb út az egyenes. Bár hozzád a legőrültebb labirintus kanyargóin is átverekedném magam. Jó ez neked, mondd? Én csak azért bírok még lépni, mert bennem vagy.

Utam árokpart mellett visz tovább. Volt idő, mikor engem is csak hajszál választott el attól, hogy ez legyen vánkosom. Te emlékszel. Én már alig. Törlök mindent, ami rossz. Talán ezért nem tanulok semmiből. Én vajon milyen irgalomért néztem volna akkor az égre lehunyt szemekkel? Nem! Nem kell az irgalom onnan, ahol a szemek elbírnak mindent!

Hosszú volt az út a mai reggelen, nélküled, veled, és tudom, még este is azt fogom járni, veled, nélküled. A lélek is úgy kopik, mint a cipő talpa, az ingerküszöb mind magasabbra hág. Felnövünk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1546
Időpont: 2019-01-26 04:00:30

válasz eferesz (2019-01-25 18:53:16) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Az őszinteség számomra is fontos. (Mondjuk, ez néha visszaüt.) :)
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet.

Szeretettel: Laca
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2579
Időpont: 2019-01-25 18:53:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Igazán nagyon szeretem, amikor egy író őszinte tud lenni. Köszönet mindkét "Igazán részleteidért."
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1546
Időpont: 2019-01-25 07:35:06

válasz Bödön (2019-01-23 08:50:04) üzenetére
Kedves Bödön!

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, és a gyönyörű, értő hozzászólásodat. Nem is nagyon tennék hozzá semmit, annyira szépen gyűjtötted ide gondolataidat.
Talán csak annyit, hogy igen, felnövünk, és ez mindenkinél máskor és másképpen megy végbe. De képesek vagyunk magunkra ismerni másokban, hiszen együtt alkotunk egy egészet. Mind ugyanannak a halmaznak vagyunk a tagjai.

Üdv: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1546
Időpont: 2019-01-25 07:26:08

válasz szilkati (2019-01-21 16:53:32) üzenetére
Kedves Kati!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és gondolataidat.
Én egyre inkább úgy érzem, hogy az embernek a jelleme csiszolódik az idő sodrában (már, ha csiszolódik), a lelke inkább csak kopik. Idő után már föl sem kapja a fejét olyan dolgokra, amelyek régen elborzasztották. Persze hétmilliárd embernél ennek valóban hétmilliárd változata lehet.
Örülök, hogy itt jártál.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8238
Időpont: 2019-01-23 08:50:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Igéző ez a belső világ, ami kitárulkozik írásodból. Csak a Tied, s mégis, úgy érzem, az enyém is. Nem tudom megmagyarázni, miért van ez. Gondolom azért, mert úgy tudod megfogalmazni belső éned rezdüléseit, a kételyt, a félelmet, a bizonyosságot, és az emberi lét sok apró belső örömét, fájdalmát, hogy az, az egyéni, csak Rád jellemző, és vonatkozó sajátosságokon túlmutatóan általános és örökbecsű. Jellemző kérdés: "De vajon mi lenne számukra a kegyesebb irgalom? Ha szemük reggel újra nyílik, és a sötét semmiből ismét ebben a dermesztő rémálomban ébrednek, vagy ha a sötét semmi, a végtelenbe futva, hagyja végre megpihenni őket?" Az egészet sejtelmessé teszi a másik személy létezése, az, akihez beszélsz. Igen, felnövünk, akár akarjuk, akár nem! Üdvözlettel: én
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
804
Időpont: 2019-01-21 16:53:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Valóban nem valami szép, nem valami jó ez a mi világunk, az ember télen-nyáron fogolynak érzi magát benne. A dolgok állandó ismétlődése csak erősíti a rabság érzetét. De mégis ott van valami, ami ki kell, hogy emeljen ebből, az hogy az ember /lelke, tudata?/nem nyugszik bele
a látszólag megváltoztathatatlanba. Keresi a kiutat, így vagy úgy, akár egy írással is. Mert szerintem a lélek /nevezzük annak/, nem kopik. Csiszolódik az idők során, akár a gyémánt, s talán egyszer, ha majd tökéletes lesz /vagy majdnem/, változtatni fog a jelenkori lehangoló valóságon. Nem valószínű, hogy mi megérjük, de ha már egy kicsit hozzáteszünk, érdemes volt leledzeni itt a földön.
Nyugodtan mondjad, hogy mennyi badarságot összehord itt ez a vénasszony. Abba is hagyom.
Szeretettel: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1546
Időpont: 2019-01-20 09:52:19

válasz Kőműves Ida (2019-01-19 17:01:02) üzenetére
Kedves Ida!

Köszönöm figyelmedet, örülök, hogy láttalak.
Kérdésedre válaszul: egyelőre mindenkit megkímélek a regényeimtől. :):)
Vannak próbálkozásaim a fiókban, de ezek a részletek nem közülük valók.
Örülök, hogy gondolkodásserkentőként működhettek a fenti sorok; engem ez a mondatrészed gondolkodtatott el: "...amit nem tudunk, nem tudhatunk, mert talán nem úgy vagyunk kódolva, hogy tudjuk."

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5690
Időpont: 2019-01-19 17:01:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Nekem nagyon tetszik ez a tipródás, a háborgó lélek zaklatottsága, a kérdőjelek tömkelege... Talán mindannyiunknak vannak hasonló időszakai, amikor nem vagyunk kibékülve a világgal, amikor keressük a választ olyan kérdésekre, amit nem tudunk, nem tudhatunk, mert talán nem úgy vagyunk kódolva, hogy tudjuk.
Ez a mondat különösen lélekbe markoló: "Nem! Nem kell az irgalom onnan, ahol a szemek elbírnak mindent!"
Nagyon tetszik az írásod, gondolkodásra serkent.
Elárulod, ezek a részletek egy regényből valók?

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Nem jutott neked dinnyeföld címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Na ja... Beszólás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság II. rész címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese cicámnak-egérmese, V. befejező rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)