Az alföldi pásztorembereknek nem volt se kedvük, se helyük sok alapanyag cipelésére, azaz a lehető legjobbat kellett főzni a lehető legkevesebb nyersanyagból. Meg persze sok pénzük se volt. Idő volt bőven. Akár marha, akár birka az alapanyag, a módszer ugyanaz. Ez utóbbit "juhászos" néven illették, de sajnos ez kikopott a szótárunkból. Hosszú lével és rövid lével készülhetnek, ez utóbbi a -paprikás elnevezést kapta.
Négy embernek bőséges egytálétel. 60-70 deka marhalábszár félujjnyi darabokra aprítva, 4 fej apróra vágott vereshagyma kerül a bogrács (fazék) aljára, felöntjük 6 mélytányérnyi vízzel, beletesszük a piros csövespaprikát, meg a porpaprikát, nem túl sokat, és sót. Tegyük bele a mócsingot is, egészben, és füstölt szalonna bőre is belekerülhet (ezeket a kutyák kapták). Aztán alágyújtunk. Kész. A bogrács alatt loboghat a tűz, a fazék alatt a lángot vegyük takarékra. Két-három órát rotyogjon. Közben a porpaprikát adagoljuk ízlés szerint, nem kell, hogy erős legyen, de pici csípősség nem árt. Sózzuk. Amikor a hús puha, beleeresztjük az összedarabolt burgonyát és készre főzzük.