HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 11

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1874

Írás összesen: 48821

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2019-01-23

Csak illúzió 3/2

Másnap két óra előtt ott állt Anita az ötös ajtó előtt, a második emeleten. Már mozdult a keze, hogy bekopog, aztán meggondolta magát. Leült egy székre, nem kopoghat be, mi van, ha az asszisztens nyit ajtót és megkérdi kit keres, mégsem mondhatja, hogy dr. Fekete Attilát. Biztosan más a neve, csak rákontrázott a fehérre... biztosan nem Fekete...
Izgatottan várakozott, közben folyton arra gondolt, hogy két év múlt el azóta, hogy meghallotta itt, azt a végtelenül nyugodt, bársonyos férfihangot, ami úgy befészkelte magát a szívébe, a fülébe, hogy azóta sem felejtette. Két évet kellett várnia, hogy újra hallja... az arcára már nem is emlékezett, de a hang az átjárta a szívét, lelkét, keresztbe-hosszába, s most megint vágyott rá, hogy újra, meg újra hallja...
Pontban kettőkor nyílt az ajtó és újra hallotta azt a szívének oly kedves hangot.
- Ó, maga már itt van? Miért nem jött be? Jó napot, parancsoljon - tárta előtte sarkig az ajtót.
- Nem hitte, hogy eljövök, igaz, dr. Fekete? Itt vagyok, ragyogok, csak mondja, mit kell tennem.
- Kérem a TB-kártyáját, azután vetkőzzön le és feküdjön fel, arra az asztalra, Fehér kisasszony.
- Kisasszony a nénikéje... tessék a kártyám.
- Akkor hogyan szólíthatom, asszonyom?
- Az asszonya sem vagyok, szólítson csak a nevemen... Bár lehet, hogy már elfelejtette, ugyanis tegnap említette, hogy öt perc múlva már nem fog emlékezni rám...
- Nem mondtam ilyet, miért vádaskodik folyton? Igenis tudom a nevét, Anita kedves.
- Hát persze, mert a kezében van a kártyám, így könnyű... és igenis mondta!
- Miért mondtam volna?
- Honnan tudjam?... Ja tényleg, küldött ibolyát szagolni, vagy micsodát?...
- Te jó ég! Bocsásson meg, nem gondoltam komolyan.
- Á dehogy... persze, tudom, hogy én voltam a hibás, nem lett volna szabad átmennem az úttesten... a frászt hoztam magára... megérdemeltem...
- Jaj dehogy, én is hibáztam, mindketten hibáztunk, bocsásson meg, és felejtsük el a tegnapot.
- Nem lehet.
- Mit nem lehet?
- Elfelejteni... mert akkor, hogy lehet az, hogy itt vagyok? Csak úgy lehet, hogy tegnap megbeszéltük...
- Én azt hiszem, hogy sosem fogom magát elfelejteni, kedves Anita, amit tegnap mondtam, ma már nem érvényes. Én is tévedhetek, nem?
- Nem! Egy orvos nem tévedhet, mert akkor a páciensnek kampec...
- Jó, akkor térjünk a tárgyra, azaz a páciensre... mivel nem tévedhetek, szót kell fogadnia...
- Ó jaj, rosszul kezdődik, én ugyanis nem szeretek szót fogadni...
- És mi a helyzet a gyerekekkel, nekik sem kell szót fogadniuk az oviban?
- Természetesen, szót kell fogadniuk!
- Na látja, itt viszont magának kell szót fogadnia, méghozzá nekem, no most csapdába esett kedves óvó néni.

A vizsgálat után Anita öltözködött, a doktor pedig a leletet készítette. A lány gyorsan elkészült, majd oda somfordált az orvos háta mögé.
- Nos, doktor úr, mit mond miután teljesen átvilágított, kém vagyok, vagy ügynök, vagy mi a nyavalya?
- Az nyilvánvaló, hogy kém, hiszen itt kémkedik a hátam mögött, hogy ügynök-e, az is hamarosan kiderül - szólt és kacagott, először mióta találkoztak. - Tessék a lelet, szigorúan bizalmas, csak önnek!
A lány szinte kikapta kezéből a papírt, aztán felkiáltott:
- Fekete! Maga tényleg Fekete? Azt hittem, csak... mit mondott az előbb? "Csak önnek?"... Ez valami játék? Szóval, nem hivatalos... no de most már kérem az igazolványát, meg kell bizonyosodnom arról, hogy átvert...
- Hát ezt nem mosom le magamról... Nem is a leletre kíváncsi, akkor minek dolgoztam én ennyit?... Tessék az igazolványom... de tudja ugye, hogy nincs joga ahhoz, hogy elkérje, csak a rendőrség kérheti el.
- Akarja, hogy hívjam a rendőrséget? - kérdezte, miközben kikapta az orvos kezéből az igazolványt. - Nahát, tényleg Fekete! Ugye ez a hivatalos, és nem külön nekem készíttette? Nahát, 75-ben született, június 15-én...
- Maga meg június 13-án. Ünnepelhetjük együtt a születésnapunkat.
- Csakhogy én 80-ban... Persze, maga már mindent tudott rólam, meg még át is világított... ez igazságtalan...
- Hogy kiengeszteljem, meghívom ebédre.
- Én már ebédeltem a gyerekekkel...
- Akkor ebédel még egyszer, úgyis zörögnek a csontjai...
- Nem is igaz, egyáltalán nem vagyok sovány.
- Jó, nem sovány, de néhány dekagramm még elfér magán... No, jöjjön!

Az étteremben, amikor Anita meglátta a pincért közeledni az étlappal, akkor szólalt meg.
- Kérjen nekem egy pohár vizet, jó? - Aztán kotorászni kezdett a táskájában, mert eszébe jutott, hogy a leletet bizony meg sem nézte.
Míg Attila az étlapot böngészte, addig Anita buzgón kutatott a lelet után. A pincér kihozott egy üveg vizet és két poharat, töltött a poharakba, majd felvette a rendelést, s amikor távozott, Anita felkiáltott:
- Megvan, végre! - és felmutatta a leletet. Azután felhajtotta az egész pohár vizet.
- Csak nem volt olyan ijesztő a vizsgálat, mint a tegnapi történet?
- Még, hogy nem? Fogalma sincs magának, milyen megalázó ott pőrén kiterítve lenni, miközben a veséjébe látnak az embernek...
- Látja, erre sohasem gondoltam... de különben is, senki sem látta magát.
- Hát, ha maga senki... akkor tényleg nem... - mondta a lány szendén, miközben nagyokat pislogott.
- Én nem nézelődöm, amíg dolgozom. Az volt a hivatalos rész... - itt elharapta, nem fejezte be a mondatot, mert a lány széthajtotta a papírt és olvasni kezdte a leletet, miközben egyre nagyobb szemeket meresztett, majd fennhangon folytatta.
- ... rosszmájúság jelei nem tapasztalhatók, némi epe túltengés észlelhető, ami időnként, epés megjegyzésekben nyilvánul meg... Hááát ezért mondta!... Hogy is mondta?... Szigorúan bizalmas, csak önnek!... Bolondot csinált belőlem...
- Neeem, Anita! Olvassa tovább, kérem...
És Anita olvasott, de már nem fennhangon: " Ilyen csodálatos lánnyal még életemben nem találkoztam, ezért most ebédre invitálom, utána meg, mivel az egész délutánom szabad, remélem, az öné is, arra kérem, randizzon velem. Töltsük együtt ezt a gyönyörű délutánt. Köszönöm, hogy találkozhattam magával, kedves Anita!"
- Kinek köszöni, a Jóistenkének?
- Én hiszem, hogy benne van a keze a dologban...
- Komolyan gondolja, vagy csak hülyéskedik megint?... Sosem tudom mikor beszél komolyan és mikor ugrat...
- Ezt maga mondja?
- Igen, azt már tudom, hogy ha zavarban vagyok, akkor sokat fecsegek, meg hülyeségeket beszélek, de hogy maga mikor, és hogyan?...
- Majd azt is megtanulja, ha még nem tudná... ahogyan én megtanultam. Válaszoljon arra, amit olvasott. Egyébként a leletek mindegyike a legnagyobb rendben van, nincs semmi baj...
- Igen!
- Kérdőjel, vagy felkiáltójel volt a végén?
- Felkiáltójel! Csak nem bánta meg máris?...
- Nem! Sohasem fogom megbánni!

Folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-02-18 21:27:16

válasz túlparti (2019-02-12 21:45:03) üzenetére
Örülök! :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1106
Időpont: 2019-02-12 21:45:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem tetszett a folytatás is!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-26 09:51:51

válasz Finta Kata (2019-01-25 23:42:50) üzenetére
Drága Kata!

Köszönöm a figyelmedet! Biztos vagyok benne, hogy tetszik, ha egy szuszra végig olvasod, az magáért beszél. Örülök. Köszönöm.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-26 09:48:39

válasz hundido (2019-01-25 16:12:47) üzenetére
Szia!

Örülök, hogy tetszenek a párbeszédek. Valójában az egész abból áll, gondoltam, próbálkozom egy ilyennel is.
Köszönöm a figyelmedet!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-26 09:46:01

válasz black eagle (2019-01-25 07:38:42) üzenetére
Kedves Laca!

Én viszont követlek, csak éppen itt is megköszönöm a figyelmedet.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-26 09:44:40

válasz oroszlán (2019-01-24 21:46:07) üzenetére
Drága Ica!

Itt is megköszönöm a figyelmed és megyek utánatok...

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12597
Időpont: 2019-01-25 23:42:50

Drága Ida!
Nagyon, de nagyon tetszik ez a rész is. Szeretem olvasni, mert nagyon jól írsz, mindig remekül fogalmazol. Érdekel, mi fog ezek után történni. Szerelem? Nem csoda. Az orvosok is emberek,
amikor valami tetszik nekik, ők is úgy reagálnak, ahogyan mások. Azért írhatom ide nyugodtan, mert
velem is történt. Igaz, akkor én is csodálkozásom miatt eltátottam a szájam...
Megyek a következőt is elolvasom. Remélem, az is jó lesz és akkor legalább majd szépeket fogok álmodni.
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1428
Időpont: 2019-01-25 16:12:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó a folytatás! Ilyen doki nincs, vagy csak elvétve, mint a fehér holló. Nagyon tetszett a kettőjük közti párbeszéd, amit már itt előttem is írtak, az évődésük. Üdv hundido
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-01-25 07:38:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Bevallom, egészen másféle folytatásra számítottam. Ezért most érdeklődéssel megyek a harmadik, befejező részhez.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7639
Időpont: 2019-01-24 21:46:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

éVŐDÉSEK...ÉVŐDÉSEK, MINT ÁLTalában a fiatalok.
Mi lesz ebből?...gondolom csattanó...
Szeretettel olvastam
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-24 11:06:09

válasz efmatild (2019-01-23 14:10:57) üzenetére
Kedves Magdi!

Örülök, hogy felüdültél, sőt, megfiatalodtál olvasás közben, akkor már mindenképpen megérte megírni. Döbbenet? Hát az attól függ kinek mi jelent döbbenetet. Egyébként, kicsit jobban megismerjük őket, ahogyan ők is egymást, és talán kiderül, mi benne az "illúzió". :)
Köszönöm, hogy figyelsz rám, és várlak a befejező résznél is (ha időm engedi, még ma feltöltöm, most rohanok fizikoterápiára). :)

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5985
Időpont: 2019-01-23 21:55:35

válasz T. Pandur Judit (2019-01-23 11:05:15) üzenetére
Kedves Juditom!

Arra nem gondoltál, hogy egy orvos is lehet szerelmes? Meg talán, nem is lehet beskatulyázni őket, minden ember más, akkor is, ha orvos. Egyébként, még nem is ismerjük őket, sem a lányt, sem a fiút, talán a következő részben kiderül, milyen emberek is ők, ha megismerjük kissé az előéletüket.
Mindenesetre örülök, hogy elbűvölt ez a párbeszéd, remélem a következőben sem fogsz csalódni. Amúgy lélekben fiatal vagyok, legalábbis olyankor, amikor róluk írok. :)
No, majd bűvöllek még, várlak a befejezésnél is.

Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
479
Időpont: 2019-01-23 14:10:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Számomra valóságos felüdülés olvasni a két fiatal közötti szócsatát, szinte megfiatalodom. Elolvastam Judit hozzászólását, és arra gondoltam, nekem is gondot jelentene már ezeket megfogalmazni. Ebből látszik, a Te szíved, gondolkodásod még mindig fiatal! Kíváncsian várom a folytatást, és bízom benne nem lesz semmi döbbenet.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5061
Időpont: 2019-01-23 11:05:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Elbűvölve olvastam, hogy te még milyen jól emlékszel azokra a kis szócsatákra, évődésekre amiket a frissen megismerkedő párok között folynak.
Bevallom, én már nagy gondban lennék, ha ilyesmit kellene megírnom... Pedig hajdan de kedveltem ezeket...
Nagyon tetszett, hogy az orvos a leletbe írta bele, hogy tetszik neki Anita, és szeretne vele randevúzni. Bár nem tudom, hogy a valóságban is létezhet ilyen, mert az általam ismert orvosok a sok képzés, az egyedi tudás, és a betegeken gyakorolt hatalom hatására akkora egóval rendelkeznek, hogy a játékos leleteknek még a gondolata elképzelhetetlen róluk.

Judit

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Áldott állapot című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) BűvÖlet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Oszlopos Simeon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) BűvÖlet című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utakon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Köszönöm, hogy élhetek! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Rainer Maria Rilke: Itt halk patak dalol című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Jut eszembe című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utakon című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utakon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) BűvÖlet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)