HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-01-25

A fejsze

András a kora reggeli vonaton zötykölődött, már ötödik éve minden tanítási napon. Egy isten háta mögötti, kis jászsági faluból járt be az alig nagyobb település gimnáziumába tanítani.
Nem volt jó tanár, nem volt jó kolléga. A diákok nem vették komolyan, tanártársai gyakran gúnyolódtak rajta. Megjegyzéseket tettek pattanásos arcára, csenevész alakjára, divatjamúlt öltönyére. Rossz fogai voltak, ő maga is tisztában volt vele. Ezért szokásává vált, hogy ha mondott valamit, a szája elé kapta a kezét. Így a beszéde is inkább motyogás volt, amit a többiek nem hagytak szó nélkül.
- Bandi kartárs, csak nem szégyenlős?
Ilyenkor nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét és elpirult. A megalázottságtól, a viszolygástól, a tehetetlen haragtól, amit mindennel és mindenkivel szemben érzett itt az iskolában. A kezét összeszorítva tartotta, míg nem csillapodott benne az indulat. Szeretett volna néha otthon maradni, zenét hallgatni az ócska lemezjátszón, és olvasni, olvasni magyar és német nyelvű regényeit. Móriczot, Thomas Mannt és persze az oroszokat, Tolsztojt, Csehovot. De nem tehette. Otthon az anyja rákbeteg volt. Az apja régen otthagyta őket. Nem hiányozhatott egy napot sem, kellett a pénz.
Az új tanév furcsán kezdődött. Ahogy belépett a tanáriba, a helyén már ült valaki. Tudta, hogy még sohasem látta, de mégis ismerősnek tűnt a nő. Kissé sápadt, szabályos arc, hatalmas, fekete szemekkel. Bárki másra bosszúsan rámordult volna, hogy keljen fel onnan, de most csak állt egyik lábáról a másikra, és nézte a sötét szemeket.
- Na, Bandi kartárs, hogy tetszik az új kolléganő? -kotnyeleskedett valaki a háta mögött. Érezte, hogy elpirult, de ez most valahogy nem zavarta. Sőt, szokása ellenére válaszolt a kérdezőnek:
- Tetszik.
A vékonyka, fiatal nő felállt, és kissé mély, de dallamos hangja volt, ahogy kérdezte
- Talán a helyére ültem?
- Maradjon csak, találok én magamnak másik széket.
Azzal leült vele szemben, mintha nem akart volna messzebb menni a két bogárfekete szemtől.
A nap gyorsan eltelt. Szinte semmit sem beszéltek, de András valahogy jobban érezte magát, mint máskor. A délutáni fejfájása sem jött elő, pedig szinte minden nap menetrendszerűen gyötörte. Hazafelé a vonaton kicsit még mosolygott is magában saját magán.
Otthon, az alacsony mennyezetű, kis szobában az anyja ágyban fekve fogadta.
- Nagyon gyengének éreztem ma magam - mondta elszontyolodva.
- Bántja valami, édesanyám?
- Tudod Andriskám, aggódom miattad. Ha én már nem leszek, egyedül maradsz. Mégis kellene valaki melléd...
- Ne féltsen engem! Megvagyok, megleszek.
Éjszaka nem sokat aludt. Csak forgolódott a fülledt melegben. Bántotta a tehetetlenség, hogy nem tud az anyján segíteni. Az orvosok kimondták rá a halálos ítéletet:
-Késő. Már nem műthető.
Hajnal felé mégis sikerült elaludnia néhány órára. Álmodott is valami szokatlanul szépet, de reggelre elfelejtette, csak a jó érzés maradt meg benne.
Munkába menet a vonaton eszébe jutottak az anyja szavai. Teljes képtelenségnek látta, hogy valaki odamenjen a kis kétszobás vályogházukba, hogy vele éljen, és ápolja majd a nagybeteg anyósát. Ilyen szerelem nincs. Ilyen önfeláldozás meg neki nem kell senkitől.
A tanáriban ma összeszedettebb volt, még az óráit is élvezte valamennyire. A szünetben vette a bátorságot, és egyenesen a nagy, fekete szemekbe nézve kérdezte:
- Mit keres itt maga, Margit, ebben a jász nyomorúságban?
- Csak egy tanévet vállaltam. Tudja, itt megfizethető az albérlet. Ha Pesten maradok, szinte az egész fizetésem rámenne.
- Akkor jövőre már nem is lesz itt?
- Nem. A férjem Dunántúlon kap munkát, meg szolgálati lakást is. Végre jöhet a baba.
Csak a szeme mosolygott ennél az utolsó mondatnál. Andrást szíven ütötte ez a csendes boldogság. Tudta, hogy ő ehhez soha nem ér fel. Nem válaszolt, csak a nyakát-arcát öntötte el megint a pirosság.
Hazafelé, míg a vonatra várt, a restiben vett két krémest az anyjának. Valamikor ez volt a kedvence. Talán most is eszik belőle valamennyit.
Ahogy otthon a rozzant kerítéskapuhoz ért, a szomszédasszony kipattant, mintha csak leste volna, mikor ér haza.
- Andris! Az édesanyádat bevitte a mentő a kórházba. Mikor bementem megnézni, már nem volt magánál szegény.
András az utolsó szavakat már alig hallotta. A süteményt az asszony kezébe nyomta, és indult volna vissza az állomásra.
- Andris! Andriska! Hová mégy? Ma már nem megy innen vonat a városba. Csak reggel.
Mint az alvajáró, visszafordult, és bement a házba. A tornácon észrevett valamit, ami nem szokott ott lenni. Valami nem odavalót. Csak a konyhába érve tudatosult benne, hogy a hét végén aprófát vágott a fejszével a főzéshez. Nem rakta vissza a helyére, ott volt az ajtó mellett. Hát persze, a fejsze! A fejébe hirtelen belenyilallt a fájás, erősebben, mint bármikor. Az arcát pirosra gyújtotta a felgyülemlő indulat, mindkét szeme résnyire húzódott, ahogy felkapta a fejszét.
- Szétverni ezt a szaros világot!
Szétverni mindent, ami nem engedi, hogy kikeveredjen ebből a koszlott nyomorúságból. Hiába tanult, azt is az anyja szenvedte meg. Ráment az egészsége, hogy a fia tanár úr legyen. Aztán milyen tanár ő? Milyen ember? Milyen férfi? Egyre erősebben markolta a fejsze nyelét. Legszívesebben magába vágta volna a gyilkos szerszámot.
De csak a régi, nyomorúságos lemezjátszón töltötte ki határtalan dühét. Az este rajta felejtett lemez darabjai ezerfelé szálltak a kis szobában.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1042
Időpont: 2019-01-29 09:28:16

Szia Bödön!
Köszönöm, hogy elolvastad. Az emberi nyomorúság néha furcsa alakot tud ölteni.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2019-01-29 08:20:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Nagyon jó lett. Nagyon mély vágást üt, mint a fejsze a tanár úr kezében! üdv: én
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1042
Időpont: 2019-01-26 20:37:07

Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7496
Időpont: 2019-01-26 19:00:08

Kedves Kati!

Megérintett ennek a nyomorúságnak a fájdalma.
Szeretettel: Ica
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6523
Időpont: 2019-01-25 22:00:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz szilkati (2019-01-25 21:29:19) üzenetére
Kati, sajnálom, hogy ez történt vele. Egyébként az előbb kifelejtettem, hogy a zárásod alapján megmarad az esély, hogy a főhős élete jóra forduljon a későbbiekben, de elmondásod alapján nem így alakult a sorsa.
Valószínűleg komoly mentális problémái voltak, a leírásodat ismerve.
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1042
Időpont: 2019-01-25 21:33:06

válasz Finta Kata (2019-01-25 21:20:58) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm, hogy elolvastad a történetet.
Kankalinnak leírtam a "háttéranyagot". Andrist én is sajnáltam a való életben is, de nem lehetett rajta segíteni.
Szeretettel: Kati
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1042
Időpont: 2019-01-25 21:29:19

válasz Kankalin (2019-01-25 20:42:14) üzenetére
Szia Kankalin!

Az eset megtörtént, ha nem is egészen így. Kezdő tanár voltam, mikor megismertem Andrást. Egy olyan kisváros gimnáziumában tanítottunk, ahol, ha behívtunk egy szülőt a gyerekével kapcsolatban, az volt a válasz, "nekem ne üzengessen egy olyan, akinek még háza sincs."
Én szerencsére egy év után elkerültem onnan. Egy közös kolléganőtől tudtam meg, hogy András öngyilkos lett. Egy fejszével kezdte földarabolni magát. Elvérzett. Azért nem az öngyilkossággal fejeztem be a történetet, mert ahhoz hosszabb műfaj kellene, amiben a lélekábrázolás részletesebb lenne, és hihetőbb is az öngyilkosságba menekülés.
Egyébként értékes ember volt, de nem tanárnak való.
Köszönöm, hogy elolvastad. Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-01-25 21:20:58

Kedves Katika!
Nagyon jól tártad elénk a helyzetet. Szegény Andrást én is nagyon, de nagyon sajnáltam,
de nem olyan erős, hogy megtalálja, hogy tud kiemelkedik a sárból. A sok baj, az iskola,
ahol talán még ő sem szerette... A diákok körülötte, akik közül még egyik sem tisztelte,
szerette. Talán még élni sem szeretett.
Nem értett hozzá, hogy saját magát átnevelje, hogy a sok rossz után keressen megnyugvást,
nézzen körül, járkáljon a szép határban, érezze a világ szépségeit... Ha tartott volna legalább
egy kutyát vagy macskát, még talán azok is gyógyírt nyújtottak volna neki.
Előttem szóló Kankalin nagyon jól leszűrte a lényeget.
Szeretettel olvastam: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6523
Időpont: 2019-01-25 20:42:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! :)

Megsajnáltam Andrást az elején, mert borzalmas lehet egy pedagógusnak, ha nem kedvelik a diákok. Ha nem elhivatott valaki, azt hamar észreveszik a tanítványok, és még ha kifogástalan a külseje, akkor sem fogadják el, pedig aligha akad ennél a pályánál hálásabb terület.
Ezt még tetézte az a nehezítő körülmény, amit édesanyja betegsége okozott.
Később azt gondoltam, hogy talán jóra fordul a sorsa, de a végén rá kellett döbbennem, hogy nem így történt, mert gyakorlatilag saját csapdájába esett. Ebből a helyzetből is ki lehet jönni, ha valaki nagyon akarja, de ő elhagyta magát, és nem találta meg azt a szalmaszálat, amibe kapaszkodhat: a hivatás.
Számomra ez a novellád tanulsága, ami nagyon jól sikerült.
Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)