HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48991

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-01-26

A te házad az én váram - A nagy ház 02.

‒ Ezt nézd meg! - lovagolta meg az egyik padot a lány.
‒ Vigyázz, még felfázol - intette Tomi, de Eszter rá se' hederített.
A fiatalember a faházat vette célba. Fölhágott a tornácra, és bekémlelt az ablakon. - Én akár itt is ellaknék - dünnyögte. Ezek után addig küzdött a zárral, míg végül feltárhatta a nyekergő ajtót, és beléphetett a fűrészporillatú helyiségbe. Odabenn aztán körbejárt, elmélázott, mindent megérintett, majd a kör végén kis híján szívrohamot kapott, amikor váratlanul megszólalt a nővére, aki ki tudja, mióta állt már az ajtóban.
‒ Itt aztán van minden, mi szerszámnak ingere. Látom, megtaláltad a pasi-szentélyt.
‒ Ne beszélj így róla. Elveszed tőle a kedvem - morogta bosszúsan a fiatalember, és megindult kifelé.
‒ Ó, elnézést! Isten ments, hogy én valaha is a férfi és az ő... izéje... közé álljak.
‒ Faház. Ez egy faház. Látod? Ház, ami fából van.
‒ Ja, igen. Én meg már azt hittem, kávéfőző. Kicsit csodálkoztam is, hogy beleférsz.
Tomi legyintett egy bosszúsat, majd lemenekült a lépcsőn. Eszter némi meglepődéssel követte, de tovább duruzsolt. ‒ Ilyenek a férfiak. Az egyik percben még ő lelkendezik, aztán amikor átragad a lelkesedése a másikra, hirtelen úgy érzi, hogy meglopták.
A fiatalember mintha keresett volna valamit. Megtorpant a medence előtt. Nővére megállt mellette és figyelmesen nézte. ‒ Mi a baj?
Tomi kisvártatva bökte ki ‒ Ez nem helyes, ugye? Úgy értem, itt minden készen van. Ez itt mind valaki másnak a keze munkája, nem igaz? Valaki létrehozta, megalkotta, fenntartotta mindezt. Mi meg csak úgy üljünk bele a közepébe? Mi, akik semmit nem tettünk érte?
Eszter már tudta, mi bántja az öccsét. Azt is tudta, hogy ilyenkor nem sok jóra vezet piszkálni őt, de nem állhatta meg, hogy ne legyen az anyja, amikor a fiúnak szemmel láthatóan egy anyára volt szüksége. ‒ Nézd, tudom, mit érzel. Te is erre vágytál. Felépíteni valamit, létrehozni munkával, verejtékkel. Hogy rámutathass, tessék, ez itt az én kezem munkája. Hogy felmutathass valamit. Ugyan már, huszonhét vagy, ezernyi lehetőséged lesz még. Nem te tehetsz róla, hogy kirobbant a válság, és a bank elvette a házadat, amivel épp csak elkészültél.
‒ Szép kis ház volt, ugye?
‒ Igen, az volt.
‒ Már kész volt a szigetelés is. Istenem, 2700 m2 telken, közel a Sajóhoz... Emlékszel a kenukra? Az első, amit építettem, a műhely volt.
‒ Itt is készíthetsz kenukat. Ott, a faházikóban. Újra kezdhetsz mindent.
‒ Nem. Ez nem olyan. Azt hittem, olyan lesz, de...
‒ De ez a hely eszedbe juttatta, hogy tizenhét éves korodtól dolgoztál valamiért, amit aztán egy tollvonással elvettek tőled, egy becstelen rokonod miatt.
‒ Igen. És most olyan valaki élvezi, olyan valaki nevezi az otthonának, aki semmit nem tett érte, akinek sosem fogja ugyanazt jelenteni, amit nekem jelentett volna.
Eszter megértőn bólogatott. ‒ És te nem akarsz olyan lenni. Nem vágysz a sötét oldalra. Rendben. De hajlékra akkor is szükséged van. Elvesztettél valamit, OK. De nem a létjogosultságodat. Gyerekkorod óta dolgozol. Tettél azért, hogy legyen otthonod. Tekintsd ezt a helyet kárpótlásnak. És egy percig se gondold, hogy semmit nem teszel érte. Elvégre keményen fizeted majd a lakbért, a rezsit, karban tartod majd az épületet, gondozod az udvart, megdolgozol érte.
Tomi nagyon elkomorult, de nővére szavai azért hatottak a lelkére. Mérgeset morrantott és ledobta magát az egyik padra. Eszter leült vele szemben. ‒ És... ez a ház úgy fogja vonzani a dögösebbnél dögösebb csajokat, mint egy fekete lyuk.
‒ Ja - morgott a fiatalember. - El is felejtettem. Erre buknak a nők, nem igaz? Ház, autó, meg egy balek. Mégis hova gondolsz? Végre kikerekedne valami az elgázolt életemből, és hagynám, hogy most meg wampok tegyék tönkre?
‒ Jó, jó, befogtam. Csak fel akarlak vidítani. De, ha már szóba jött, azért egy verda jól jönne.
‒ Na, tessék! Tipikus nő! Az előbb még a házat se' hitte, most meg már egy kocsi is kellene neki. És mi férfiak értetek gürizzük magunkat a sírba...
‒ Mióta vagy te ilyen rossz véleménnyel a nőkről? Rád sem ismerek. Mi lesz akkor ez a ház? Alapítasz egy szerzetesrendet? Cölibátusba vonulsz? Szerintem túl régóta nincs barátnőd, aki jó hatással lehetne rád. Mióta is nem mutattál már be nekem senkit, akit úgy neveznél: a "csajom"?
‒ Három éve. Írd fel a naptáradba. Az öcsédnek akkoriban jött meg az esze.
‒ Vagy ment el. Uramisten! Három a legszebb éveidből.
‒ Nem kislány, ne sajnálkozz. Én megtanultam: nő egyenlő hiéna.
‒ Nő egyenlő hiéna? Mondod mindezt egy nőnek?
‒ Nem, én ezt most neked mondtam.
Eszter megütközve nézett a fiúra. Mellére tette a kezét, előrehajolt, és lassan, tagoltan mondta: ‒ Tomi, segítek egy kicsit. Én nő vagyok.
De Tomi csak legyintett rá. ‒ Francokat! Te a nővérem vagy. A testvérem. Egy tesóra ilyesmi nem vonatkozik. Te nem vagy hiéna, hanem testvér. A vérem, érted? A vér.
‒ Miért mondogatod azt, hogy vér? A hideg is kiráz tőle, ahogy kimondod. Egyébként sajnálom, de bárhogyan is vélekedsz, én mégiscsak nő vagyok, és akkor... téged leszámítva minden egyes férfi szemében egy ilyen hiéna lennék?
Tomi megveregette a lány vállát. Kezdte visszanyerni a jókedvét. ‒ Nyugodj meg kislány. Egy szép napon te is találkozol majd egy balekkal, akinek a számára csakis te leszel a legvérmesebb hiéna. Nagyon boldogok lesztek, ahogyan kiszívod majd belőle az életet.
‒ Hát, kösz. Már alig várom - fanyalgott Eszter, majd körülnézett. Szeretett volna már témát váltani. - Azért itt istenieket lehet bográcsozni, nyársalni.
‒ Igen - kuncogott Tomi. - Már látlak is magam előtt, romantika-királylány, amint üldögélsz a padon, lóbálod a lábad, arcodat megvilágítják a lángok, s talán még szebbé varázsolják. Halga! A közelben andalító muzsika szól, s nini, valahonnan idecsöppent egy herceg is (a "fehér ló" a ház előtt parkol), és a csillagok... sosem voltak még ilyen gyönyörűek. Viszont semmi sem fogható ahhoz a ragyogáshoz, amit a nyársad bocsát ki magából. Mert ó, jaj! A nyárs egyszer csak lángra kap, fáklyává válik, és lángba borítani kész az egész világot! Mert a kétségbeesett királyleány úgy hadonászik vele ugrándozva, mint egy felbőszült jedi lovag a fénykardjával. Emlékszel mi volt Emődön?
Eszter durcás képet vágott. ‒ Te tudod a legjobban, hogy az nem az én hibám volt. Te készítetted a nyársakat csontszáraz mogyorógallyakból.
‒ Nem mindet. Csak a tiédet - nevetett Tomi, de nem sokáig, mert olyan fricskát kapott a homlokára, hogy majd leesett a padról.
‒ Köszönöm szépen! Egyetlen kérdésem van: miért?
‒ Mit miért? - dörzsölgette fájdalmasan a homlokát a fiú.
‒ Miért adtál a kezembe egy tömegpusztító fegyvert, aminek köszönhetően Zala Tibinek, aki mellesleg a legmenőbb főiskolás volt akkoriban, teljesen leégett a haja, és fél évig ki sem serkent neki újra?
‒ Mert... mert mondtál rám valami... nagyon csúnyát.
‒ Valami nagyon csúnyát? És? Mi voltál te, valami taknyos gyerek, hogy így magadra vetted?
‒ Hát persze, hogy az voltam. Ezer éve történt.
‒ És, ha szabad megkérdeznem, mi volt az a nagyon csúnya dolog?
Tomi, aki már régóta nem volt taknyos gyerek, Eszter füléhez hajolt és megsúgta. Eszter a szája elé kapta a kezét. ‒ Úristeeeen! Úgy látszik, én sem voltam több, mint egy hülye kis csitri. De akkor is. Ezért még nem kellett volna ilyen drasztikus megtorlást kiagyalni. Tényleg csúnya, de... ezért volt az egész? Ezért neveztek el engem a tűzzel táncoló sámánasszonynak?
‒ Miért? Egész menő név.
‒ Néhányszáz évvel ezelőtt, lehet, hogy az lett volna, de ez itt a XXI. század. Ez itt totál gáz. Elgázosítottál!
‒ Néhányszáz évvel ezelőtt - helyesbített Tomi - ilyen névvel boszorkánynak néztek volna, és máglyán égetnek el.
Eszter egyre szigorúbban nézett, és ő volt az egyetlen, akitől Tomi meg tudott ijedni. Most épp eléggé ijedten pislogott vissza rá.
‒ Szóval ezért volt az egész - szorította össze ajkait a lány. - Mégis mit számít, hogy én mit mondtam? Még ha hallotta volna valaki. Akkor megérteném.
‒ Hallotta is. Zaragó Ibolya! Az ő füle hallatára mondtad. Megbélyegeztél! Már sínen voltam, és te kisiklattál... Matuska szilv-Eszter!
Eszter összevonta a szemöldökét. ‒ Milyen kaliberű csaj volt ez a Zaragó Iolya?
‒ Mint mondjuk a simssonos Andris. Amikor még odavoltál érte.
Eszter gondolkodott egy rövidet, az ajkait biggyesztgette, majd kezet nyújtott. ‒ Úriember voltál. Én simán a tűzbe löktelek volna.
Tomi a földet nézte, és a fejét csóválta. Kissé eltűnődött. Nővére végül kimondta azt, amire a fiú gondolt. ‒ Biztos, hogy jó ötlet, ha mi ketten összeköltözünk? Egy fedél alá?
‒ Nem vagyunk már gyerekek - sóhajtott a fiatalember. - Úgy értem, ilyeneket már nem csinálunk. Azt hiszem
‒ Azt hiszed? - Eszter bólogatni kezdett, amiről e percben nem lehetett kitalálni, mit is jelent. Körbepillantott. - Mindenesetre itt kétségtelenül istenieket lehet majd bulizni. Mit szólnál például egy nagy házavató kerti partihoz, bográcsgulyással, majálishangulattal, és sok-sok lánnyal? Az ismerőseim mind szépek, igényesek és kellőképpen gátlástalanok. Kedvedre válogathatnál köztük, kit hívj el végül randira.
‒ Ennek aligha lehetne ellenállni - nyögte a fiú -, ha nem tetted volna hozzá a széphez és az igényeshez a gátlástalant. Jó ég! Mégis miféle munkahelyed van neked?
‒ Az ország egyik legszebb és legnagyobb szállodája. Minden lány legalább két idegen nyelvet beszél, és általában mind vendéglátói diplomával rendelkezünk.
‒ Mégis olyan benyomásaim lesznek lassan, mintha egy bordély lenne az egész.
‒ Ne már! Csak ugrattalak.
‒ Na, jó. De most már komolyan: úgy érted, hogy beszállsz? Összeköltözünk?
Eszter a ház felé sandított. ‒ Hát, tudod, nem tűnik egy romhalmaznak. Ha belül sem egy szellemkastély, akkor... nem látom okát, miért ne vághatnék bele egy új fejezetbe épp egy ilyen csodás helyen. Feltéve, hogy mi ketten nem megyünk gyilokra, és egyikünk nem végzi a tujafák alatt elásva. Te persze. Mert nyilván én ölnélek meg téged, és nem fordítva.
‒ Efelől szemernyi kétségem sincs - állt föl a fiatalember, akinek hatalmas kő gördült le a szívéről; nem kell hát egyedül szembenéznie ezzel a hatalmas falattal. Egyedül nem bírta volna a költségeket, és a nővérét is biztos helyen akarta tudni végre. Neki pedig lesz újra hajléka. Sem Eszter, sem senki más nem is sejtette, hogy a fiatalember minden holmiját a munkahelyén tárolja, és ott rendezett be magának éjjeli menedéket, a tetőtérben. Tíz éve dolgozott egy saját otthonért, és bujkálással kellett beérnie. Most azért kell majd dolgoznia hosszú évekig, hogy kiszolgáljon egy bankot, aki mások tartozását hajtja be rajta. Ami neki magának maradt a saját jövedelméből, abból nem tudott volna boldogulni.
Már az első pillanattól fogva érezte azonban, hogy ezzel a házzal vízválasztóhoz ért. S ő mindenképp a nővérével együtt akarta meghódítani ezt az új területet, akiért már komolyan aggódott az utóbbi időben. Hogy az önállóságmániás Eszter hajlott az igenre, az is csak alátámasztani látszott aggodalmait. Itt azonban minden helyre állhat. A nővére mosolya újra őszinte lehet, ő pedig most már mindig kéznél lesz, ha a lánynak szüksége lenne rá. Itt, ebben a csodás környezetben, ebben a saját kis védett világban minden meg fog változni. Minden jobb lesz.
Eszter is fölállt, odalépett mellé. A ház ott állt előttük ciklámen zölden, barátságosan, hívogatón. Amint a lány fölnézett a magas falakra, az épület mintha érdeklődve pislogott volna vissza rá csillogó ablakszemeivel, a romantikus bájjal megáldott spaletták közül. Eszter jól ismerte a bizsergető érzést, ami egyszeriben átjárta: szerelem első látásra.

***

A szereplők bármelyikének hasonlósága valóságos személyekhez nem a véletlen műve.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-05-30 09:50:25

válasz Horvaja (2019-05-24 22:05:53) üzenetére
Üdvözletem, Janó!

Örülök, hogy látlak, és köszönöm a figyelmedet. Itt még levegőtlen a szöveg, egy darabig még ilyen lesz, de később szellősödik, kevésbé terheli a szemet. Jó olvasást a továbbiakra is.

Üdv: Laca ☺
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
295
Időpont: 2019-05-24 22:05:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!
Remek írás. Jól indul, remekül tudod építeni a történetet.

Barátsággal,
Janó
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-08 03:39:52

válasz hundido (2019-02-04 07:08:29) üzenetére
Kedves hundido!

Igen ez az otthonkérdés a mű komolyabb vonala. A humor itt is csak ugyanazért van jelen, amiért a való életben is: hogy el tudjuk viselni a valóságot.
Köszönöm a jelzésért, valószínűleg lesznek még elütések, de ez legyen a legnagyobb baj. :)

Laca
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1448
Időpont: 2019-02-04 07:08:29

Szia!
Igen, sok embernek vették el az otthonát egy tollvonással. Nem könnyű helyzetek ezek. Tomi szerencsés, hogy egy ilyen szuper házhoz jutott. Nem tudom, mennyire jó ötlet két testvérnek összeköltöznie? Majd persze kiderül a folytatásban. Az a rész is nagyon tetszik, amikor Tomi felfedi testvérének a műútbéli fájdalmát, amit anno Eszter okozott neki. Bizony sok tüskét hordoz az ember élete során. Nem is sejtjük sokszor, hogy milyen elejtett mondattal, szóval sebezzük meg a másikat.
Bocs egy elütést találtam:Milyen kaliberű csaj volt ez a Zaragó Iolya?-
Üdv hundido
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-03 05:14:26

válasz Kankalin (2019-02-02 22:26:33) üzenetére
Kedves Kankalin!

Köszönöm, hogy időt szánsz rám ennél a műnél, és ilyen szépen kiértékeled. Általában még jobban megismerteted velem saját írásaimat, mert bemutatod őket egy olyan perspektívából, amelyből én magam még nem is szemléltem.
Amit a narrálásról írsz, hogy ott találsz meg igazán, nos ennek örülök; én magam is szeretnék jelen lenni a műben, de valamilyen önmagamhoz hű minőségben.
Azonban, hogy kicsit ünneprontó legyek, fel is tűnök majd a későbbiekben, csatlakozom majd a fiatalokhoz, és okozok nekik némi fejfájást. (Nem állhattam meg, hogy kimaradjak a játékból.) :)
S igen: így állítom szembe fiatal énemet a mostani, érettebb énemmel.
Mint már említettem itt valahol, én nagyon jól szórakoztam írás közben. Az alkotásnak minden percét élveztem. Remélem, TE is jól szórakozol majd fölötte, vagy inkább benne. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-03 04:59:25

válasz oroszlán (2019-02-02 16:06:51) üzenetére
Kedves Ica!

Eszter már nem bakfis, és párszor rendesen megégette magát, már nem esik olyan könnyen szerelembe, de a ház azonnal rabul ejtette. Többször hallottam már, és mindig nők szájából, hogy beleszerettem ebbe a házba, ebbe az autóba, ebbe a... stb. Szóval ez itt most csak ennyit jelent.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-03 04:54:46

válasz Bödön (2019-01-31 08:15:48) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Köszönöm a bizalmat, remélem sikerül utólag rászolgálni. Tény, hogy nem az lett belőle, aminek indult, de kibékültem a végeredménnyel. Abban biztos vagyok, hogy maga a mű megosztó lesz, ez elkerülhetetlen. Nem fogom megvédeni a hősöket, mert őket az élet írta, olyanok, amilyenek. Remélem, az olvasók szem előtt tudják tartani a tényt, hogy a szereplők szemlélete, jelleme nem feltétlenül tükrözi a mesélőét. De magamat sem fogom megvédeni. :)

Üdv: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6780
Időpont: 2019-02-02 22:26:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Nem tudom, jó hír-e neked, hogy úgy olvastam ezt a részt, mint ahogy tinikoromban a lányregényeket, a "pöttyös és csíkos" sorozatot. Nem tudtam letenni őket, és mindegyiknek a közepébe csöppentem, mint közeli szemlélő, vagy részese a cselekménynek.
Nagyon tetszik a kötetlen párbeszéd, amiből világosan érzékelhető a testvérek szoros, elválaszthatatlan kapcsolata.
A narrátor szerep igen jól kiemeli és keretezi a fiatalok szóhasználatát. Először furcsa volt emiatt, de szerintem csak a megjegyzésbe írt mondat okozta, mert teljesen gördülékeny a párbeszéd és a történet.
Kiemelem a kevés leírást, amit a hosszas dialógusok közé tettél. Nagyon szépek, szemléletesek.
Ott talállak meg igazán, mert ahhoz vagyok szokva, hogy a műveidben általában több a leíró rész.
Élmény olvasni téged. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7731
Időpont: 2019-02-02 16:06:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Tetszett a testvérek közötti élcelődés, bárcsak lenne nekem is testvérem, jobban megérteném.
Tetszett a részletes leírás, Nocsak...szerelem a láthatáron?
Szeretettel olvastam: Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8408
Időpont: 2019-01-31 08:15:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Nagy érdeklődéssel olvasom. Való igaz, h most még nem lehet sejteni, merre kanyarodik a történet. De ígéretes, az biztos. A látszólag feleslegesen hosszú párbeszéd, ha jól belegondolok nem is biztos, h felesleges, csak a balga olvasó gondolhatja annak. Rutinos mesemondó vagy, biztos vagyok benne, kiderül majd, hogy minden szó, minden apró részlet fontos lesz majd! Megyek tovább! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-01-28 16:48:24

válasz túlparti (2019-01-27 17:55:59) üzenetére
Kedves túlparti!

Látod, erre nem gondoltam: hogy valaki esetleg ijesztőnek tartaná a házat.
Nyugalom, nem harap. :) Ez most még egy üres ház, nemsokára azonban otthonná válik.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1134
Időpont: 2019-01-27 17:55:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól esik olvasnom a testvérek párbeszédét. A sok szeretetet a "cikizésben". Így is lehet szeretni nagyon, nem is akárhogy. Igazából én félnék ettől a háztól. ablakszemeivel, ahogy pislog a gyerekekre a spaletták közül. Ami meg az előző "élet" a saját ház dolgát illeti, üdvözlöm a bankokat!
túlparti
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-01-27 15:23:08

Kedves Ildikó!

Sok mindent el lehet mondani róla, de, hogy hibátlanul van megírva... Tudom, hogy a hibátlan írás alatt itt mást értesz, de most visszanézve, annyi helyen elmulasztottam a vesszőt, hogy nem is értem. De sebaj, ha TE gördülékenynek érzed, akkor minden rendben, akkor betölti a szerepét, ami a szórakoztatás.
Örülök, hogy (eddig) tetszik.
Maradj velünk! A reklám után folytatjuk!😁

Szerdtdttel: Laca☺
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1517
Időpont: 2019-01-27 09:13:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Itt, ugyanazt elmondhatom. És azt, hogy nagyon jól szórakoztam. Olvasmányos, gördülékeny, hibátlan írás! Gondolkodtam, tudnék-e ilyet, egy ennyire aprólékosan, részletesen kidolgozott történetet írni, ami nem is három, inkább négy dimenziós.

Szeretettel:
Ildikó
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-01-27 07:25:44

válasz Finta Kata (2019-01-26 22:32:07) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm, hogy itt vagy. Egyetértek veled, annak, hogy testvérek összeköltözzenek, nem szabadna gondot jelentenie. Csak, hogyha két egyéniség ilyen erős, ott bizony megeshetnek ütközések, és tudjuk, az élet sem olyan egyszerű, mint a mi ideáink. Na de, majd kiderül a folytatásokból. Remélem, jó kikapcsolódás lesz. :)

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-01-27 07:19:54

válasz Kőműves Ida (2019-01-26 20:59:00) üzenetére
Kedves Ida!

Ők még csak az "előőrs", bár kétségkívül ők adják a történet magvát, köréjük koncentrálódik minden mozzanat.
Az élcelődős párbeszédek miatt is izgultam kicsit. "mi az elég, hol esünk át a ló túloldalára". De örülök, ha nem tűnik túlzásnak.
Amint az első résznél utaltál rá (honnan jövünk és hová tartunk), itt a második részben máris többet tudunk róluk, kezdjük mind jobban megismerni őket. Mindössze ezt a célt szolgálta ez a kis visszaemlékezés a részükről.
Remélem, tetszenek majd a folytatások is.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12635
Időpont: 2019-01-26 22:32:07

Kedves Laci!

Elolvastam a második részt. Érdekes, ahogy a két testvér egymással társalog. Az nem lehet gond,
hogy a testvérek együtt szeretnének lakni. Nem azon múlik, hogy egymás mellet hogy fogynak
egymás tán a napok, hetek, persze, jobb lenne, ha szépen meg tudnának egyezni mindennel.
Ez lesz döntő köztük, ha majd mindent megoldanak, s nem lesz az életükben folytonos veszekedés...
Kiváncsi vagyok a folytatásra.

Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6019
Időpont: 2019-01-26 20:59:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Nagyon tetszik a testvérpár közötti párbeszéd, élcelődés (szerencsére, van belőle sok). Valahogy ismerős a dolog, csak nálunk fordított a sorrend, (fivér, húg... :)
Ízig-vérig mai történetnek nézünk elébe, ha jól látom, mai gondok, megoldásra váró problémák... vajon jó ötlet-e összeköltözniük? Mert a testvérek is lehetnek nagyon különbözőek, örökös viszály, meg nem értés fenyegetheti őket. No, de várjuk ki a végét!
Nem győzöm ismételni: nagyon jól fog a tollad! Élmény téged olvasni.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Füst című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Költőnek lenni... címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Félek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szavad ne feledd című alkotáshoz

Berill Shero bejegyzést írt a(z) A fehér ruha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Valami történt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Füst című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Légy értelmül! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)