Ni csak, látom nagyot álmodtál,
kinyílt egy ajtó s te besétáltál.
Lázpiros arccal kiáltottál-
s hogy bejött, lám nem is csodálkoztál!

Ő meg villanás volt flaszteren,
sziluettje a sziklaperemen?
Neki kettétört, várta verem,
szemében árva könnycsepp védtelen.

Krétapor volt az alighanem,
virrasztó az éj.... ó, élj odafenn!
Meredten bámulta ablakszem,
így végleg bezárult a pergamen.

Lám, feldobott érme az élet,
az úton van ki néha eltéved.
Egyszer csak behúzza a féket,
későn kel és már lejár a bérlet.

De te, ki oly nagyot álmodtál,
kinyílt egy ajtó s te besétáltál.
Lázpiros arccal kiáltottál:
Látod? Tiéd lett az aranyfonál!