HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47753

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Versek / szerelem
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-01-28

Óda Édikémhez

Egy nyári éjen láttalak meg Téged,
mikor az ifjúság még bennem dalolt,
s csillagos volt az ég, és szellő lengett
legyezve arcunkat, s bámult a vén hold
túl, távoloknak szótlan messzeségén.
S ott az árnyak alatt tétován álltam,
bámulva arcod édes bársonyát én
merengéseim harmatává váltan
rám meredt két kicsiny apró gomb szemed,
és bennem, már jövendők álma remélt
túl az éveken, derengett az élet.
Oly kedves voltál nekem, s én gyönyörét
leltem meg ezen tünő  pillanatnak,
ami mind máig követve csordult át
rejtekén, az ifjúi elmúlásnak.
Ki lettél létemen hű bizonyosság,
kicsiny reményem, ki vagy ma hitvesem.
Te pillantásomnak édes gyönyöre,
ki mindenem lettél letünt éveken
valóságomnak teljesült öröke.
Nélküled csak botorkálnék az úton,
s vakon kiáltanék árnyán a létnek,
de én megleltem benned minden álmom,
és minden percem veled újjá éled.
Boldog vagyok, hogy egykor rád találtam
még ifjúságom ifjúi hajnalán,
kik gyönyörködtünk éji csillagokban,
míly szépséges voltál édes kicsi lány
alattuk, s halvány arcod ma is rémlik.
Életünk közös lett miként reményünk
át az éveken, mi hogy vágytuk mindíg
is, jövendőknek álmait mindenütt.
Bennem hányszor feldereng a régi múlt,
miben az évek lassan elmerültek,
miként ifjúságunk mi távolba fúlt
amint oda fönt a hallgatag egek,
mikben messzeség árnyai tüntek el
volt időknek, már sóvárgott örökén.
Ti szelíd távolok! A lét ünnepel
veletek miként az éledő remény
mibennünk, mert az éveken tudjuk azt
örökkévalóul lesz a szeretet,
ami szívet csordultig töltve maraszt.
Te nekem légy létül én pedig neked
Édikém, miként a hajnal ha virrad
töprengő kedvén reményül szótlanul,
miben az élet zsongása megmarad
mert az emberi szív örökkön tanul.
A végtelen tudat meghitt ábrándján,
keres az értelem olyan jövendőt
ami Te érted lesz én bennem vidám,
és minden perc, majd Te veled lesz örök

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)